Szeretet ünnepére készülni önszeretet nélkül?

Az utóbbi hetekben sokszor hallottam ismerősöktől, ügyfelektől, hogy ők bizony nem készülnek a karácsonyra.

Nincs adventi koszorú otthon, nem öltöztetik ünnepi díszbe a lakást, és nem állítanak karácsonyfát sem, mert „úgysem látja senki”.

Nem vesznek szaloncukrot, mert „csak magamért minek vennék”, meg egyébként is „drága, annyit nem költök magamra”.

Nem mennek karácsonyi vásárba, mert „oda csak gyerekes családok, meg párok járnak.” Nem lesz ünnepi vacsora, vagy ebéd, mert „csak egyedül leszek”.

 

Bár világszerte a szeretet ünnepeként tartják számon a karácsonyt, mégis él bennünk  az a tradicionális karácsony-modell, melynek középpontjában a család áll. Ideális kép ez a családról, az együttlétről, a valahova tartozásról, a szeretetről.

 

önszeretet

Azonban bármennyire is idealisztikus, a családi karácsony közhiedelemmé vált, és ami nem olyan, mint a „nagykönyvben megírt”, az már nem is lehet jó, nem értékes, nem számít.

Az egyedül élők természetesen nem tudják prezentálni a közvélemény, és persze önmaguk által is „elhitt ideálist”, ezért élik meg rosszul a karácsonyt, de már az ünnepi készülődést is.

 

Coachként, és magánemberként is fáj a lelkem, mikor azt látom, hogy valaki nem tud a saját örömére tenni.

Miért nem tud? Mert nem tudja értékelni, szeretni magát. Ezért dönt úgy, hogy megvonja magától az ünnepi készülődés, a meghitt ünneplés léleksimogató élményét. Tudattalanul „bünteti„ , és még inkább szeretetlenségre ítéli önmagát.

 

Vajon mikor és kinek hitte el, hogy ő nem szerethető, hogy nem elég jó, hogy nem érdemel meg dolgokat?  Hogy ő kevésbé fontos, mint mások, és hogy szeretni csak másokat lehet?

 

A gyermek születése pillanatától arra vágyik, hogy szeressék, hogy feltétel nélküli szeretetet, és figyelmet kapjon. Ez a vágy felnőttkorra is megmarad. Sokan azonban kizárólag másoktól várják ezt, miközben ők nem figyelnek önmagukra, és nem szeretik önmagukat.

 

“Ha azt várod, hogy mások tiszteljenek, szeressenek, törődjenek veled, előbb neked kell magadat tisztelned és szeretned. Aki nem szereti önmagát, azt mások sem tudják szeretni.” (Elif Safak)

 

önszeretet

 

Az önszeretet nehéz dió. Visszanyúlik a gyerekkorba, és nagy mértékben függ a szülőktől, családtól kapott szeretettől, érzelmi háttértől.  Ráadásul, sokan összekapcsolják az önzőséggel.

 

Az önszeretet azonban nem önzőségről, hanem az elfogadásról szól.

 

Arról szól, hogy a hibáink és korlátaink, kudarcaink és vereségeink ellenére is szeretjük magunkat, mert szeretetre és tiszteletre méltóak vagyunk.

 

Milyen előnyökkel jár az önszeretet?

 

  • Érzelmi stabilitást biztosít.
  • Könnyebben kezeled a kudarcot, az elutasítást.
  • Értékesebbnek találod magad, nő az önbecsülésed.
  • Képes leszel változtatni számodra kedvezőtlen helyzeteken.
  • Értékes kapcsolatokat alakítasz ki, melyek gazdagítják a személyiséged.
  • Magabiztosan kiállsz önmagadért, az elveidért, céljaidért.
  • Egyszerűen jól érzed magad a bőrödben.

 

Önszeretet fejleszthető!

 

Ha ehhez szeretnél támogatást kapni, ITT tudod felvenni velem a kapcsolatot. Coaching során feltárjuk, és átalakítjuk azokat a sorskönyvi utasításokat, gátló parancsokat, korlátozó hiedelmeket, melyek akadályoznak abban, hogy feltétel nélkül szeresd, és elfogadd önmagad.

 

 

 

Forrás:

Christophe André és Francois Lelord – Önbecsülés

Hogyan lehetnél boldogabb?

A boldogság szubjektív érzelem, mindenki máshogy, mindenki a maga módján boldog. Ezért a boldogságra nincsenek általános, zsebből előhúzható megoldások.

 

Viszont a pozitív pszichológiai irányzaton belül folyó boldogságkutatások eredményei alapján kirajzolódik az emberi boldogság 3 fő komponense:

 

1. Elmélyült cselekvés (flow élményt eredményező cselekvések)

2. Pozitív érzelmek

3. Tartalmas élet

 

A három komponens mindegyikére vonatkozik, hogy önállóan is alkalmasak arra, hogy boldog életet biztosítsanak, akkor is, ha a másik kettő nem működik.

 

boldogság

 

Persze kevesen vagyunk, akik 1-1 komponens vonatkozásában szélsőségesen élnének, ezért praktikusan ha mindháromból jelen van valamennyi, és azt vegyítjük, bizonyítottan boldogabbnak érezzük magunkat.

 

A te életedben melyik komponens van erősebben jelen, melyik gyengébben, vagy esetleg hiányzik?

 

Biztos benned is felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetne a „gyengébben teljesítő” területeket  fejleszteni, erősíteni? Hogyan lehetnél boldogabb?

 

Számos önfejlesztő gyakorlat létezik, melyek segítenek abban, hogy nyitottan gondolkodj, és jobbnak és szebbnek lásd a világot, és benne az életedet. Ezekből hoztam ötöt gondolatébresztőnek, és persze kipróbálásra.

 

1. Foglald el magad!

Ha úgy érzed, hogy mélyponton vagy, gondolj arra, pontosabban dönts úgy, hogy nem akarod így érezni magad. Csinálj valamit, ami kizökkent. Ez lehet sütés-főzés, vagy valamilyen fizikai foglalatosság pl. néhány fekvőtámasz, tempós gyaloglás a ház körül. Ugyanis, ha elég sokáig nem gondolsz a problémádra, és még valamilyen eredménye is van a tevékenységednek, könnyedebben „elillan” a rosszkedv.

 

2. Nevess sokat!

Nézz meg egy vígjátékot, vagy keresd olyan emberek társaságát, akik mindig fel tudnak dobni. Ha tudsz nevetni, együtt nevetni másokkal, jobb lesz a hangulatod, nő az önbizalmad.

 

3. Neked is jár 5 perc !

Ha állandó rohanásban vagy, kevés időt szánsz magad, mindennap legyen 5 perced, amit csak magadra szánsz, hogy lecsillapodj, élvezd a nyugalmat. Építsd be ezt az 5 perces „énidőt” a reggeli, vagy esti rutinodba, így biztosan nem fogod kihagyni.

 

4. Kerüld az energiavámpírokat!

Törekedj arra, hogy pozitív kisugárzású emberekkel vedd körül magad, kellemesebb, ha az ő hangulatuk hat vissza rád.

 

5. Nyújtsd a kezed!

Több millió ember van sokkal rosszabb helyzetben nálad. Nézz körül, és szűkebb, vagy tágabb környezetedben próbálj segíteni másokon szervezéssel, adománnyal, önkéntes munkával. (Karácsony közeledtével számos alkalom kínálkozik.)

 

+1. Vedd lazábbra!

Sokan vannak, akik túl komolyan veszik magukat, vagy állandóan azon elmélkednek, hogy mások mit gondolnak róla. Ha boldogan szeretnél élni, ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak rólad, hiszen úgysem tudsz rajta változtatni. Élj a saját elvárásaidnak, értékrendednek megfelelően!

 

Ahogy a  boldogságra nincs általános recept, úgy ezek a „tippek” sem szólnak mindenkinek. Légy nyugodtan kritikus, és csak azt válaszd ki, ami számodra releváns, és könnyedén beiktatható az életedbe.

 

Sikeres „boldogulást”! 🙂

 

 

Forrás:

Mérő László, Az érzelmek logikája

52 önbizalomnövelő gyakorlat, HVG könyvek

 

 

Kordában tartott érzelmeid

Az ember alapvetően emocionális lény.

 

Érzelmeink, hangulatunk változásai gyakorlatilag születésünktől kezdve áthatják életünk mindennapját.

Sokan vannak azonban, akik képtelenek megélni, kifejezni az azokat.

elfojtás

Óriási energiát fektetnek abban, hogy érzelmi megnyilvánulásaikat szabályozzák, korlátozzák, hogy megfeleljenek a társadalmi érintkezés íratlan szabályainak, és azoknak az elvárásoknak, melyet szüleik, a környezetük még kisgyerekként megfogalmaztak  feléjük. Leplezik, elrejtik, hét lakat alatt őrizve titokban tartják az érzelmeiket, főleg ha azok negatívak.

 

Hogy mi ennek az oka?

 

Egyrészt ösztönösen működnek azok a szülő utasítások, és tiltások, melyek miatt inkább „nem érez” az illető. Másrészt a negatív érzelmek nem illeszkednek a mai, pozitív gondolkodós, „nézzük csak a jó oldalát” szemlélethez, trendhez, ezért inkább elnyomják, tudatosan elfojtják

Sokak számára ismerős lehet gyerekkorból a „ne sírj már, mit szólnak/gondolnak mások”, a „ne hisztizz”,vagy a „ne szólj szám, nem fáj fejem” közmondás. Mindez jó alap arra, hogy inkább „lenyeljük” a könnyeinket, véleményünket, a dühünket, és bármilyen más érzésünket.

Az érzelmeinket azonban nemcsak tudatosan, hanem tudattalanul is elfojthatjuk.  A tudattalanul elfojtott érzelmekhez általában annyi  félelem, vagy akár bűntudat párosul, hogy inkább gyorsan lenyomjuk a tudattalanba, még mielőtt tudatosan érzékelnénk. Ha valaki például mélyen vallásos családban nevelkedett, ahol a nemiség tiltott téma volt, akkor a nőiesség/férfiasság megélése, a testi intimitás iránti vágy elfojtása szinte tudattalanul megtörténik.

Az elfojtás következményeit, a különböző tüneteket – mint például ingerlékenység, hangulatváltozás, feszültség a nyak-, és hátizmokban, magas vérnyomás, és egyéb szomatikus tünetek- azonban általában nem lehet megúszni.

A stressz – ami gyakorlatilag a saját érzelmeink „eredménye”, a tudatosan vagy tudattalanul elfojtott és felgyülemlett érzések nyomásából adódik – pedig már szinte természetes velejárója a mindennapoknak.

 

A negatív érzelmeinket nemcsak elfojtjuk, hanem akár tagadjuk is. Például borzalmasan szenvedsz a fogfájástól, de amikor megkérdezik, akkor „áh, semmiség, nincs semmi baj, minden ok” válasszal tagadod a probléma létezését.

Ahelyett, hogy beismernéd, megélnéd, éreznéd, tagadod a meglétét önmagadban. Hogy miért teszed? Nem akarod, nem mered beismerni a sebezhetőséged, még önmagad előtt, pláne nem másoknak.

A tagadást gyakran kíséri projekció, amikor az elutasított érzést kivetítjük az érzéseinket, a környezetünkben lévőkre, őket hibáztatjuk miatta, illetve bennük véljük felfedezni azt.

 

 

Mások, hogy az érzés mögött rejlő fájdalmat, bűntudatot elkerüljék, elmenekülnek az érzés elől. A menekülés, az érzések elkerülése figyelem eltereléssel.

 

 

Folyamatosan, már-már kényszeresen valamilyen tevékenységet folytatnak, például tévéznek, facebook-oznak, telefonálnak, moziba mennek, buliznak, vagy nyugtatókat szednek, vásárolnak, édességgel, nassolással kényeztetik magukat, és így tovább.

Állandóan keresik mások társaságát, félnek ugyanis az egyedülléttől, attól, hogy szembe nézzenek önmagukkal.

menekülésérzelmek elől

Ezek a menekülési mechanizmusok azonban csak átmeneti megoldást nyújtanak, ugyanis minél inkább törekszik arra, hogy figyelmen kívül hagyja a negatív érzelmeket, azok annál gyakrabban jelzik a jelenlétüket.

 

Ha veled is előfordul, hogy elfojtod a negatív érzéseidet, tagadod, vagy valamelyik elkerülési, menekülési mechanizmust alkalmazod, kérlek, állj meg pillanatra, és tedd fel magadnak a következő kérdéseket.

 

Mi elől menekülsz?

Mi az érzés, ami nehéz, fájdalmas számodra?

 

A kérdés megválaszolásával megtörténik az érzelmek, érzések tudatosítása. Azzal, hogy tudomást veszel róluk, és elfogadod a létezésüket, a jelenlétüket, már tettél is egy lépést a változás, az életminőséged jobbítása felé.

 

Ha nem, vagy csak nehezen tudod kifejezni az érzelmeidet, nem tudsz beszélni róluk, úgy érzed, hogy “megfojtanak”, ajánlom figyelmedbe az OH kártyás coachingot, melyre ITT tudsz bejelentkezni.