Szerethető vagyok, vagy nem vagyok szerethető?

párkapcsolat, önismeret, önbecsülés

Házasság hete, Valentin – nap! Ilyenkor minden a párkapcsolatról szól, és akár szeretnéd, akár nem, az „ünnepek” megtalálnak. És gyakran „betalálnak” a lelkedbe… ha van párkapcsolatod azért, ha nincs, de vágysz rá, akkor meg  azért. Önismeret hiányában könnyen előfordulhat, hogy  így definiálod önmagad: ha van párkapcsolatom, akkor „szerethető vagyok”, „ok vagyok”, ha nincs, akkor “nem vagyok elég jó”, és „nem vagyok szerethető”.

 

„A szerelmi életben azt látjuk, hogy csökken az önbecsülése annak, akit nem szeretnek, míg nő azoké, akit szeretnek.” (Freud)

Ennél azonban  árnyaltabb, és bonyolultabb a helyzet, mert lehet, hogy a „szerelmi életünk” hatással van az önbecsülésünkre, azonban az önbecsülésünk hatással van a viselkedésünkre, és a párválasztásainkra, és máris zárult a kör.

 

Ha tudni szeretnéd,hogyan függ össze az önbecsülésünk és az érzelmi életünk, és hogy mit, miért teszünk, olvass tovább.

 

Tetszeni vágyás kényszere

A folytonos tetszeni vágyás az alacsony önbecsülésű nőket „hódító” magatartásra készteti. Ők azok, akik „begerjesztik” a férfiakat, „szédítik” őket, melynek célja saját önbecsülésük növelése. Szinte kényszeresen minden alkalmat megragadnak, arra, hogy elbűvöljenek másokat, és ezzel lecsendesítsék saját félelmüket, kétségeiket.

Minden egyes hódítással újra és újra meg kell győzni önmagukat arról, hogy szerethetőek, és becsülhetőek. Ha tetszést arat a személyük, kis időre biztonságban érzik magukat, de folyamatosan szoronganak attól, hogy egy párkapcsolatban csalódást okoznak. Ezért – a jövőbeni elutasítástól félve –  az elköteleződés helyett újabb és újabb hódításra „kényszerülnek.”

 

Ha rendben van az önbecsülésed, akkor nem függsz mások elismerésétől.

 

Elutasítástól való félelem

 

elutasítás, félelem, párkapcsolat

 

Az elutasítás kegyetlenül fáj. Különösen frusztráló, ha azonnal visszautasítanak, mert ilyenkor (talán joggal) azt feltételezzük, hogy kizárólag a külsőnk alapján döntöttek, azt sem tudják „ki vagyok”.

De még nagyobb a fájdalom, ha rövidebb-hosszabb kapcsolat után utasítanak el. „Kipróbáltak, és eldobtak” fájdalmával egy időben megjelenik a „csalódást okoztam”, és a “nem vagyok elég jó” érzése, mellyel megküzdeni-alacsony önbecsülés mellett- lélekpróbáló.

 

Ez a fajta  sebezhetőség többféle magatartást eredményezhet.

 

Van, aki a visszautasítást mindenáron kerüli, úgy, hogy nem közelít a másik nemhez, inkább a passzivitást választja, gyakran hangoztatva, hogy „nincs szüksége párkapcsolatra”.

A viselkedés valódi oka gyakran a „nem vagyok méltó a szerelemre” tudat alatti érzés, amely egy esetleges elutasításnál csak megerősítést nyerne, ezért inkább marad az egyedüllét „biztonsága”.

 

Van, aki ugyan közeledik a másik nemhez, de többnyire olyan partnert választ, aki nem igazán tetszik neki.

Az önmagáról kialakított negatív kép miatt úgy érzi, „nem érdemel ennél jobbat”. Tehát a szerint választ, hogy milyennek ítéli meg magát.

 

Kezdeményezésre való reagálás

párkapcsolat, önbecsülés, önismeret, coaching

 

Kísérletben vizsgálták, hogy az önbecsülés befolyásolja-e a nőket abban, hogy a kezdeményezésre kedvezően, vagy kedvezőtlenül reagálnak-e.

Egyetemista lányok önbecsülését pozitív, vagy negatív irányba változtatták egy álteszt jó, illetve rossz eredményének közlésével. Miközben a lányok az „eredményeiket” tanulmányozták, egy férfihallgató váratlanul belépett a terembe, és beszélgetést kezdeményezett a lányokkal, illetve jelezte, hogy később is szívesen találkozna velük. Az egyetemista fiú távozása után a lányok újabb áltesztet töltöttek ki, melyben meg kellett ítélni néhány embert, akivel az utóbbi időben találkoztak. Közöttük  az előbbi férfihallgatót is, akiről az alacsony önbecsülésű lányok jobb véleményt mondtak, mint másokról, annak ellenére, hogy most látták először.  A magasabb önbecsülésű lányok viszont semleges véleményt fogalmaztak meg vele kapcsolatban.

 

A kísérlet alapján a nők szívesebben fogadják a hódítási próbálkozásokat, ha „leértékelik” önmagukat. Ami persze nem véletlen, hiszen az udvarlás, az elismerés köztudottan pozitív hatással van a gyenge lábakon álló önbecsülésre.

 

Szerelmi bánat

Az önbecsülés mértékétől függően eltérően reagálunk a kapcsolat végére. Az alacsony önbecsülésűek magukba roskadnak, akár depresszióra jellemző tüneteket is produkálnak, és jellemzően arra a következtetésre jutnak, hogy szánalmasak, és nem elég értékesek. Ezzel az önbecsülésüket még inkább aláássák, de legalábbis alacsony szinten tartják.

 

Mások viszont különböző stratégiákhoz folyamodnak az önbecsülésük védelme érdekében. Például tudatosítják magukban, hogy „rosszul választottam”, vagy „tévedtem vele kapcsolatban”. Ezt ugyanis könnyebb elviselni, mint a „nem vagyok elég jó” fájó érzését.

Ha sikerül újraírni a múltat, átkeretezni a szakítást, az önbecsülésünk kevésbé sérül, és könnyebben nézünk szembe a nehézséggel.

 

Boldog Házasság hetét, és Valentin napot,  de leginkább stabil önbecsülést! ♥ 😉

 

 

Ha párkapcsolati nehézségeid, magánéleti problémáid vannak, ITT találsz meg.

 

 

 

 

Forrás:

Christophe André és Francois Lelord: Önbecsülés, Önszeretet, önkép, önbizalom, 2011

 

 

 

 

 

 

 

Tudod ma, hogy holnap mi tesz boldoggá?

Az életed nagy része azzal telik, hogy a boldogságot keresed. Akár éveket is eltöltesz a vágyaid megvalósításával, és mikor végre teljesül, boldognak érzed magad.

De mi van akkor, amikor eléred, ami után sóvárogtál, küzdöttél érte, és mégsem érzed magad boldogabbnak?

Lehet, hogy mégsem arra vágysz, amiről azt hitted, hogy szükséged van rá?

 

boldogság, vágy

 

Képesek vagyunk-e ma meghatározni, hogy mi tesz minket boldoggá a jövőben?

 

Erre kereste a választ az az egyetemi professzor, aki egy teljes szemeszteren keresztül végezte a következő kutatást, melyhez természetesen „fedősztorit” használt.

Azt mondta a diákjainak, hogy a rendszeres jelenlétüket úgy fogja jutalmazni, hogy minden hét utolsó előadásán mindenki kap egy  csokoládét. A hallgatókkal kitöltetett egy űrlapot, melyen meg kellett jelölni, hogy milyen fajta csokit szeretnének kapni az egyes hetek végén. Ezt azzal magyarázta, hogy fél attól, hogy a legjobb csokik elfogynak.

 

Az adott hét utolsó napján azonban a professzor közölte, hogy nem fogytak el csokoládék, bőségesen van mindegyikből, így a diákok választhatnak, hogy az eredetileg (űrlapon) megjelölt csokifajtát kérik-e, vagy esetleg másfélét.

És láss csodát,  a hallgatók többsége  nem az eredetileg megjelölt csokit választotta, vagyis az előre jelzett vágyuk nem egyezett meg az adott pillanatban jelentkező kívánságukkal.

 

Philip Zimbardo szociálpszichológus szerint ez „csokiteszt” arra világít rá, hogy nem vagyunk annyira „tehetségesek”, hogy teljes bizonyossággal meghatározzuk, mi is tesz minket boldoggá a jövőben.

Szóval akár éveken keresztül is vágyhatunk a belga csokira, aztán mikor megkapjuk, inkább már egy boci csokit ennénk. 😉

Évekig tanulunk, hogy meglegyen még az a második/harmadik diploma, vagy leadunk még 5-10 kg-ot, mert attól végre boldogok leszünk. Aztán mégse….

 

Ne kezdd el magad bántani, hogy „nem vagy normális”, mert „nem tudsz örülni semminek”. Nincs veled baj.

 

Előfordul, hogy ami ma boldoggá tesz, holnap már nem boldogít.

 

társkeresők, boldogság, vágy

 

Évekig dolgoztam társkeresőkkel, akiknek határozott elképzelésük volt az ideális (vágyott) társ paramétereit illetően. Női ügyfeleim többsége azt vallotta, hogy a belső értékek fontosabbak a külsőnél. Azt mondták, a  boldogság nem azon múlik, hogy mennyire jóképű a férfi, inkább legyen őszinte, és  intelligens.

Viszont a randikon, ha jóképű, és szórakoztató volt a férfi, akkor  kevésbé számított az, hogy nem annyira okos, vagy nem annyira őszinte, esélyt kapott.

 

Mi történt? Hogyan lehetséges, hogy miközben az intelligens, őszinte, megbízható férfiakat tekintették ideálisnak, a vonzódás alapján inkább a jóképű, szórakoztató férfiak tetszettek meg?

 

A gondolkodással,tudatosan meghatározott választási szempontokat felülírta a tudatalatti (érzelemvezérelt) vágy. Amikor ez bekövetkezik, bizony nehéz megmondani, ki kit keres, mire vágyik, vagy  mitől lesz boldog a jövőben.

 

Mielőtt még ma a kukába dobnád a személyes boldogság ígéretével kecsegtető vágyaidat, olvasd tovább!

 

Nem az a szándékom, hogy lebeszéljelek a vágyakról, sőt kifejezetten támogatom  a kreatív  és tudatos jövőtervezést a boldogabb, jobb minőségű élet reményében.

Csupán arra kérlek, tekintsd a boldogságot egy “változó célpontnak”, amit ma – a tegnapi vágyaddal –  nem biztos, hogy  eltalálsz. Lehet, hogy egy kicsit mellé lősz.

Lehetséges, ami ma a boldogságot jelenti, holnap már nem. Amit egyszer szerettél, vágytál rá, az megváltozhat.

Ne gondold túl, csak fogadd el ezt a változást, merd bevallani  önmagadnak, és felvállalni mások előtt.

 

Na ez, egy felszabadító, boldog pillanat lesz!  🙂

 

Ha úgy érzed, egyedül nem megy, a változáshoz, változtatáshoz ITT kérhetsz szakértői támogatást.

 

 

 

 

 

Forrás:

Philip Zimbardo&John Boyd: Időparadoxon

Tari Annamária: Ki a fontos: Én vagy Én