Hogyan találj több értelmet az életedben? Tippek!

 

A boldog életnek 3 szintje létezik a pozitív pszichológia szerint.

 

Az életörömön, élvezeteken alapuló kellemes élet, a flow-élményt kereső elkötelezett élet, és az életcélokra, értékekre, készségekre épülő értelmes élet egyensúlya biztosítja a minőségi életet, az egyéni jól-létet, és rugalmas alkalmazkodóképességet (reziliencia) az élet kihívásaival szemben.

 

boldogság, stressz, értelmes élet

 

A mindennapi  nehézségekkel, a stresszt okozó helyzetekkel való megküzdés során azonban könnyen felborulhat a belső egyensúlyunk.

A kimerülés gyakori, lelki szintű jelei a céltalanság, a kilátástalanság, az értelmetlenség érzése.

Az élet értelmetlenségétől való félelem, melyet a pszichológiában egzisztenciális félelemnek neveznek ,tovább fokozza a szorongást.

Idáig azonban nem muszáj eljutni!

 

Az életednek te magad adhatsz értelmet.

 

Bármilyen cél értelmessé teheti az életedet, amelyik örömteli tevékenységet kínál számodra ,és persze elég vonzó ahhoz, hogy  hajlandó legyél energiát fektetni bele, figyelmet fordítani rá, és elmélyedni benne.

Ha egy ilyen célért elszánt lépéseket teszel, akkor a harmónia, a belső egyensúly állapota uralkodik el benned.

 

A céltudatosság, az elszántság, és a harmónia együtt képes értelmet adni az életednek.

 

Ha pedig értelmet találsz az életedben, az segít feléleszteni, és fenntartani a motivációdat nehezebb helyzetekben is. Sőt az egészségedre, az életkilátásaidra is jótékony hatást gyakorol.

Több, mint 9.000 felnőttet vizsgálva kutatók megállapították, hogy azoknál, akik a saját életükben sok értelmet találtak, a halálozási arány 30 %-kal csökkent.

 

Tippek, hogyan találj több értelmet az életedbe:

 

 💡 Önvizsgálat során találd meg a válaszaidat!

  • Ki vagy?
  • Mi a feladatod?
  • Mik az erősségeid, készségeid?
  • Miben vagy tehetséges?
  • Mik a fontosak az életedben?
  • Mik a céljaid, vízióid?

 💡 Találd meg a legfontosabb értékeidet!

Az értékek azok, amik az adott pillanatban fontosak,természetesek, értékesek, és értelmesek számodra. Az értékeid segítenek a stressz átalakításában, a nehézségek könnyedebb megélésében.

Éld az életed az értékeid mentén, de legyél nyitott, és befogadó a környezeted értékeit illetően is!

 

 💡 Bármit is teszel, azt tedd teljes odaadással, odafigyeléssel!

Legyen az egy fontos projekt, vagy egy szimpla mosogatás, ettől az adott  tevékenység minősége is javul.

 

„Ne tégy semmit félig, különben többet veszítesz, mint amennyit bármikor is bepótolhatsz!”

/Louis  Armstrong/

 

Élvezd teljes átéléssel, ami csinálsz! Gyaloglás közben érezd meg a virágok illatát, halld meg a madarak csicsergését! 😀

 

 💡 Gondolkodj hosszabb időtávban!

Mi az, amire büszke lennél, amiről szívesen beszélnél 80 éves korodban?

 

 💡 Gyakorold a hálát!

Ne merüljön ez ki egy egyszerű „köszönöm”-ben, hanem írd le, vagy esetleg mondd el a párodnak, barátnődnek, kollegádnak

 

Ha úgy érzed, nehezen boldogulsz a mindennapok nehézségeivel, a stresszel, ha tehetetlennek érzed magad, és reménytelennek a helyzetet, gyere el  stressz-szelídítő coachingra!

 

Neked is jár az örömteli, harmonikus élet, de ezért neked is tenned kell!

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

 

Katrin Greber és Renate Freister: Stresszkezelési tréninggyakorlatok c. könyv

Csíkszentmihályi Mihály: Flow/Az áramlat c. könyv

Kelly McGonigal: A stressz napos oldala

Hogyan lehet hasznunkra a stressz?

A stressz nem született velünk, a „stresszelés” tanult viselkedésminta.

 

A stresszhez kapcsolódó meggyőződéseink határozzák meg, hogyan érezzünk, viselkedjünk, és gondolkodjunk stresszhelyzetben.

Ezeket a meggyőződéseket, hiedelmeket mi magunk alakítottuk ki kora gyerekkorunkban.

A szüleink, neveltetésünk, környezetünk hatására, a látott minták, és tapasztalataink alapján kisgyermekként megtanultuk, hogy mit jelent nekünk a stressz, melyet aztán az agyunk jól el is raktározott.

 

Bár Selye János stressz-kutató már a 70-es években kétféle stresszről, a distressznek nevezett negatív stresszről, és az eustressznek elnevezett pozitív stresszről beszélt, a köztudatban a stressz ártalmas, és elkerülendő jelenségként van jelen.

Ha csak rágondolunk a stresszre, nyugtalanságot érzünk.

 

Akik szerint a stressz káros, többnyire arra összpontosítanak, hogy a stresszes érzéseiktől megszabaduljanak.

 

A stressz forrására már nem tudnak figyelmet és energiát fordítani, ezért inkább kikerülik azokat a helyzeteket,embereket, feladatokat, melyek a stresszt okozzák.

Ezzel  gondolkodással az a gond, hogy a mögötte rejlő hiedelemnek megfelelően látják az életüket, és önmagunkat is, és mindent, ami stresszel jár,  problémának gondolnak.

 

Ha stresszt élnek  meg a munkahelyükön, akkor gond van a munkájukkal, ha stresszt élnek meg  a párkapcsolatukban, akkor a kapcsolattal van a gond, ha szülőként élnek meg stresszt, akkor úgy érzik, valamit nem jól csinálnak, és így tovább.

 

Úgy élik meg a stresszes helyzeteket, hogy valami baj van velük, és a stresszt saját hiányosságuknak élik meg.

Ez további frusztrációt , akár reményvesztettséget okoz.

 

A stressz az életünk velejárója.

 

Nem tudjuk teljesen kizárni az életünkből, de ha máshogy tekintünk rá, máshogy viszonyulunk hozzá, akkor könnyebben együtt élünk
vele.

stressz, pozitív stressz, negatív stressz. hiedelmek

A stressznek is van „napos oldala”

 

Bármennyire is hihetetlen, a stressz hasznunkra is lehet.

 

  1.  ➡ A stressz energiát ad, segít szembenézni a kihívásokkal

Nagyobb stressz esetén, amikor szó szerint a túlélésért küzdünk, természetes, hogy működésbe lép  a „harcolj, vagy menekülj” ősi ösztön. Óriási energiák szabadulnak fel ilyenkor, és hatalmas erővel is képes felruházni az embert.

Ha anya vagy, akkor talán már te is megtapasztaltad azt a hihetetlen, szinte már hisztérikus erőt, amikor a gyerekedet kell megóvni egy balesettől, vagy ölbe kapva rohanni vele orvoshoz, vagy éjjel-nappal virrasztani mellette, ha szükséges.

A stresszhormonok (adrenalin, kortizol) hatására nemcsak a testünk, hanem az agyunk is nagyobb teljesítményre képes, jobban összpontosítunk, éberek leszünk.

Motivációnk (adrenalin, dopamin hatására) szárnyakat kap, megteszünk korábban halogatott lépéseket.

Aki rendszeresen az utolsó pillanatra hagyja a határidős feladatokat, vagy éppen szerelmes, jól ismeri ezt az érzést. Az „izgalom és élvezet” néven is emlegetik ezt a stressz reakciót.

 

Amikor a stresszhelyzet nem annyira fenyegető, akkor „harcolj, vagy menekülj” reakció helyett  a szervezetünk  a „kihívásra adott stressz válasszal”  reagál.

Ebben az esetben is a nő testi erő, az összpontosítás képessége, de nincs mögötte félelem.

Hatására nő az önbizalom, csúcsteljesítményt, flow-állapotot eredményez.

 

  1.  ➡ A stressz növeli az összetartozás érzését

A stressz-reakció nemcsak energetizál, hanem másokhoz való kapcsolódásra is ösztönöz. Az adrenalin  mellett oxitocin nevezetű hormon is keletkezik, amit „öleléshormonnak” is neveznek. Az oxitocin növeli az empátiát,hatására jobban megbízunk másokban, gondoskodunk róluk, sőt még a bátorságot is növeli. Tompítja a félelmi reakciót az agyban, és elnyomja a menekülés, vagy lefagyás ösztönét.

Amikor valami rossz történik, például egy buszbaleset, és neked nyomban a gyereked, a barátod jut eszedbe, akkor ez a stresszreakció lép életbe. Vagy ha főnököd nem korrekt a kollegáddal, és te meg akarod óvni, kiállsz mellette, szintén ennek a stressz válasznak köszönhető.

 

  1.  ➡ A stressz segít a tanulásban

A stresszre adott válasz végén az agyunk még újraszövi a szálakat,hogy tanuljon az élményből , és elraktározza az eseményeket. Az agyunkba vésődik, és felkészít arra, hogy legközelebb hogyan kezeljünk hasonló helyzeteket. Ebből mi annyit veszünk észre, hogy kavarognak bennünk az érzelmek, és meg akarjuk találni az értelmét a történteknek.

 

Kutatások szerint, akik hisznek abban, hogy a stressz hasznos is lehet, képesek proaktív módon megküzdeni a stresszel.

 

Lépéseket tesznek, hogy kezeljék a stressz forrását, és megpróbálják a legjobbat kihozni a helyzetből, megpróbálnak lehetőségként rátekinteni.

Mindez magabiztosabbá teszi őket, mert érzik, tudják, hogy képesek kezelni a kihívásokat, a stresszesebb, nehezebb helyzeteket.

 

Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz a mindennapi stresszel, válaszd a STRESSZ-SZELÍDÍTŐ COACHINGOT!

 

 

 

Forrás:

Antony Fedrigotti: Stresszkezelés

Kelly mcGonigal: A stressz napos oldala

Hogyan mondj nemet?

Minden olyan helyzetben, amikor NEM-et szeretnél mondani egy kérésre, egy ajánlatra, mert az nem egyezik a szándékaiddal, az érdekeiddel, a vágyaiddal, és mégsem teszed, akkor a belső szabadságodra, az önállóságodra, a személyiségedre mondasz nemet.

 

A  NEM-et mondás különösen akkor nehéz, ha tekintélyszeméllyel (főnököddel, szüleiddel, hivatali személyekkel) állsz szemben, ha alá-, fölérendeltségi viszonyban vagytok.

De egyenrangú kapcsolatokban (barátság, párkapcsolat) is előfordul, hogy automatikusan IGEN-T mondasz, mert nem akarod megbántani a másikat, nem akarsz neki csalódást okozni, vagy éppen megsajnálod. Igent mondasz akkor is, ha biztosan tudod, hogy bánni fogod.

 

“A türelemnek is vannak határai. Ha túlzásba viszed, gyávasággá változik.” /G. Jackson/

 

Nem-et mondás lépései, stressz

 

Bármikor előfordulhat, hogy egy mérlegelés nélkül kimondott IGEN-nel NEM-et mondasz egy fontosabb, értékesebb dologra.

Például. amikor a főnököd  a munkaidőd lejárta előtt pár perccel szeretne veled beszélni az éppen futó projektről, miközben te sietnél az oviba/suliba, hogy megnézd a gyermeked ünnepi szereplését.

 

Mi teszel ebben a helyzetben?

 

Nem lepődöm meg, ha a főnöki utasításnak eleget téve éppen lemaradsz a gyereked szerepléséről, és a szíved szakad meg, miközben a csalódottságtól zokogó gyermekedet próbálod megnyugtatni.

Ilyen, vagy ehhez hasonló szituáció mindannyiunkkal előfordul, előfordulhat.

 

A kérdés csak az, hogy mennyire gyakori, hogy a “kötelességtudó” IGEN-nel éppen azokat bántod meg, akiket legjobban szeretsz, hogy azokra az értékeidre mondasz nemet, amire legkevésbé szeretnél.

Kérdés, hogy önmagadat megerőszakolva milyen gyakran teszel meg olyan dolgokat, amiket nem szeretnél, vagy milyen gyakran követsz olyan szabályokat, utasításokat, amiben nem hiszel, csak azért mert nem tudsz, nem mersz nemet mondani.

 

A rendszeresen elfojtott, kimondatlanul maradó NEM-nek  ára van, szorongást, stresszt, de akár állandóan fennálló rossz közérzetet okozhat.

 

Mit tegyél, hogy ez ne így legyen?

 

Tanulj meg NEM-et mondani! Annál könnyebben fog menni, minél többször gyakorlod. 🙂

 

Hogyan mondj nemet könnyen, mások megbántása nélkül, és úgy, hogy megértsék?

 

Adj magadnak időt!

Ha túl gyorsan reagálsz, könnyen előfordul, hogy igent mondasz akkor is, ha inkább nem-et mondanál. Valahányszor megkérnek valamire, mondhatod a következőt:

„Átgondolom, hogy megoldható-e, kérek egy kis időt!”

„Utánanézek a dolgaimnak, és máris visszatérünk rá.”

 

“Egy szöget szokással lehet helyettesíteni.” /Dr. Erasmus/

Gyakorold be a saját időkérő mondataidat annyira, hogy szokássá váljanak. Ezzel lecserélheted az automatikus IGEN-eket.

 

Az így nyert  idő alatt át tudod gondolni:

    • hogy tényleg meg akarod-e tenni, vagy csak a „megfelelési kényszer” lépett működésbe.
    • hogy ha megteszed, akkor miről kell lemondanod.
    • hogy mennyi energiát kell bele fektetni.
    • hogy mit nyersz vele.
    • hogy milyen következményei lesznek, ha nemet mondasz.
    • és hogyan érzed magad, ha elvállalod.

 

Légy határozott!

Merd kimondani egyértelműen a NEM-et! „Ne haragudj, de ezt most NEM vállalhatom be.”

Lehet, hogy a konfrontáció ijesztő, de nem feltétlenül rossz dolog. A határozott, egyenes, és őszinte beszéd akár még jót is tehet a kapcsolatnak. A határozottság mellett természetesen légy udvarias!

 

Ne magyarázkodj!

A hosszú, bonyolult magyarázkodás közben eltűnhet a NEM-ed, másrészt csak önmagad megnyugtatására szolgál.
Légy egyszerű, világos, és gyors:” Sajnálom, de most nem tudom veled tölteni a hétvégét!” , vagy “Szívesen megtenném, de most nem fog menni.”

 

Ne indokolj!

Nem kötelező, és nem is szükséges indokolni a NEM-edet. Jogod van a visszautasításhoz.

J.Renardot idézve:

” Az az ember valóban szabad, aki ürügy nélkül tud visszautasítani meghívást.”

 

Ne a személyre, hanem a kérésre mondj nemet!

Egy randi meghívás esetén a “nem vagy az esetem” helyett válassz személyeskedés nélküli, kevésbé bántó  nemleges válaszokat, például „sajnos már van másik programom”.

 

Javasolj egy jó alternatívát!

Különösen jó megoldás lehet ez a munkahelyi NEM-eknél, hiszen a munkahelyünk megőrzésétől függ a megélhetésünk, a létünk.

“Ma már nem tudom megcsinálni, de holnap be tudok jönni korábban.”

 

Alkalmazd a „törött lemez” technikát!

Ha nem fogadják el a NEM-emedet, és próbálnak meggyőzni, akkor az akadozó lemezhez hasonlóan újra és újra ismételd: “Nem fogok tudni segíteni.”

 

Fontos, hogy a NEM-et mondás nem az önzőségről,a dacról, és az empátia hiányáról szól.
Sokkal inkább szól a saját határaid meghúzásáról, az önbecsülésedről, az emberi méltóságodról, a kiegyensúlyozott életedről.

 

Jó gyakorlást!  Stressz-mentes életet kívánok neked!

Ha gyakran gondot okoz a NEM-et mondás, gyere el coachingra, nézzük meg az akadályokat, és találjuk meg együtt a harmonikusabb élethez vezető megoldást.

 

 

JELENTKEZEM

 

Miért nem tudsz NEM-et mondani?

A mindennapokban rád zúduló, gyakran túlzó elvárások hatalmas terhet raknak rád a magánéletben, és a munka világában egyaránt. Próbálsz mindenhol, mindenkinek megfelelni, képtelen vagy NEM-et mondani, pedig már érzelmileg, és fizikailag is kimerültél.

 

Ha magadra ismertél,feltétlenül olvass tovább!

 

stressz, alkalmazkodás, félelem

 

Hogyan próbálsz mások kedvébe járni?

 

Hagyományos  párkapcsolatra vágyó párkereső nőként bevállalsz egy éjszakás kalandot, mert úgy érzed, neked már csak ez jut,vagy azért, mert  a potenciális pasi szerint ez trendi. Rábólintasz, pedig  egyetlen porcikád, a lelked meg főleg nem kívánja, és jóval több fájdalmat okoz, mint örömöt.

 

Naponta hívod az idős szüleidet, mert ők ragaszkodnak hozzá, és próbálod végtelen türelemmel újra és újra végighallgatni a szokásos panaszáradatot, a kritikát, akkor is, ha nagyon bánt, mert éppen rólad, a párodról, vagy a gyerekeidről szól.

 

Minden vasárnapi ebédnél szótlanul tűröd, hogy az anyósod levegőnek néz, vagy éppen csípős  megjegyzéseket tesz rád. Tűröd, mert mégiscsak a férjed (édes)anyjáról van szó.

 

A főnököd rendszeresen üvöltve dobja vissza a kimutatást, amit már harmadjára dolgoztál át az újabb és újabb szempontjai alapján. Szégyenkezel, vagy éppen dühös vagy, de nekiülsz, túlórázol, pedig tudod, hogy jó szó, köszönet nem jár érte.

 

A kollégád rendszeresen téged kér meg, hogy fejezd be helyette a félbehagyott munkáját, mert neki rohanni kell a gyerekért az oviba, suliba.

 

Lázas vagy, ájulás kerülget, de szótlanul átadod a az ülőhelyed, amikor a “jó karban lévő” nyugdíjas néni felszólít, hogy állj fel, mert Ő az idősebb.

 

Az ilyen, vagy ehhez hasonló méltatlan élethelyzetektől feszültté válsz, szorongsz?

 

Úgy érzed magad, mintha nem is a saját életedet élnéd?

 

Sajnos, igazad van!

 

Ugyanis minden meggyőződés nélküli, megfelelési kényszerből, félelemből született IGEN egy hatalmas NEM önmagadra.

 

Mi az oka, hogy ilyen könnyen tudsz NEM – et mondani önmagadra, másra viszont nem?

 

Miért érzed magad tehetetlennek akkor is, ha tudod, hogy ez egy folyamatos stresszforrás az életedben, ami nemcsak a lelki, hanem a fizikai közérzetedre is káros?

 

A tudatod alatt futó programok miatt, melyek annyira mélyen ott vannak, hogy észre se veszed, amikor  átveszik az irányítást.

A saját igényeiden alapuló önérvényesítő magatartás helyett a folyamatos, „szeretetméltóságra törekvő” magatartást „kényszerítenek” rád.

 

A félelem, és a tanult viselkedésminták korlátoznak abban, hogy NEM- et mondj.

 

Az egyik legősibb félelmünk a kirekesztettségtől, az elutasítástól való félelem, hiszen az őskorban a “falkához tartozás” ténylegesen is a túlélést szolgálta.

 

Ez az ősi program aktivizálódik minden konfliktusos helyzetben ,és  ezt elkerülendő, már kisgyerekként megtanultál néhány „szabályt”. Például azt, hogy, “Szerezz örömet másoknak!”. Ha mások kedvébe jársz, megpróbálod őket boldoggá tenni, ha alkalmazkodsz, tűrsz, akkor minden rendben lesz.

„Jó embernek”, „jó gyereknek”, „jó feleségnek”,  „jó szülőnek”, jó munkatársnak” tartanak, és ha ezt gondolják rólad, akkor úgy érzed, hogy szükség van rád.  Elfogadnak, fontos vagy számukra,akár még szeretnek is, és ez a érzés  eltűnteti a fejed fölül a kirekesztettség, az elutasítás rémét.

 

Viszont azzal, hogy mindenre igent mondasz, marad az örökös feszültség, a rengeteg feladat, a fáradtság, a fásultság, és amikor az erőfeszítéseidet nem értékelik, akkor a megbántottság, a harag.

Innen már csak egy lépés  a „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok szerethető” érzése, majd ismét jön elutasítástól való félelem, és már be is zárult a kör. Mások lábtörlőjének érzed magad.

 

Attól ugyanis, hogy mindenre igent mondasz, csak azért, hogy megfelelj túlzó elvárásoknak, hogy ne bánts meg másokat, még nincs garancia rá, hogy mindenki kedvelni, szeretni fog.

Nincs rá garancia, hogy bizalmon, és tiszteleten alapuló kapcsolat lesz közöttetek.

Sőt könnyen előfordulhat, hogy elkezdenek kihasználni, „örökös balekká” válsz.

 

Mit tegyél, hogy ne légy mások lábtörlője?

 

» Határozd meg, kinek a kedvébe akarsz járni!

Nem dől össze a világ, ha mások csalódottak lesznek, vagy megharagszanak rád.

 

» Határozd meg az értékeidet!

Ha tisztában vagy értékeiddel, akkor állíts fel egy rangsort, hogy tudd, mi az, amibe érdemes energiát fektetni.

Ez segítségedre lehet azokban a döntés helyzetekben, amikor IGEN, vagy a NEM között kell választanod.

 

stressz, alkalmazkodás, félelem, elutasítás

» Adj időt magadnak, mielőtt eldöntenéd, hogy IGEN-t, vagy NEM-et mond!

Változtass azon a rögzült szokásodon, hogy mindenre automatikusan igent mondasz, rábólintasz.

 

» Emeld fel a szavad, ha úgy érzed, valaki ki akar használni!

Követelőzés, sértés nélkül, udvariasan mond meg, mire van szükséged hangsúlyozva az érzéseidet.

Ha kereteket szabsz, határokat állítasz fel, kevesebb stresszt fogsz átélni.

 

A következő bejegyzésben azt is megtudhatod,  hogyan mond NEM-et!

 

Tartsd kezedben az életed!

 

Ha egyedül nem megy, ITT tudsz hozzám jelentkezni coachingra!

 

Ha túl sok a stressz az életedben, válaszd a 3 alkalmas “stressz-szelídítő” coaching -ot , most szuper kedvezménnyel!

 

Az  INGYENES Coaching Nyílt Hétvégen kipróbálhatod a coachingot! Még 2 napig lehet rá jelentkezni, ne hagyd ki!

 

 

 

 

Forrás:

Amy Morin: 13 dolog, amit mentálisan erős emberek elkerülnek c. könyv

Tari Annamária: Ki a fontos? Én vagy Én? c. könyve

 

 

Húsvétvasárnap-az “újjászületés” fájdalma

újjászületés, gyász, veszteség, húsvét

 

 

  1. 2014. Egy nappal Húsvét vasárnapja előtt. Vidéki kórház. Utolsó stádiumos rákkal küzdő édesanyám kórházi ágya mellett ülve lassan, fájdalmasan telnek a percek. Már közel 2 hónapja haldoklik, és mi tehetetlenül, könnyeket nyelve „asszisztálunk” hozzá.
  2. Az orvosok szerint már csak napjai vannak hátra, reggeltől késő estig felváltva ülünk mellette, fogjuk a kezét. Érezzük, hogy nem hagyhatjuk magára. Nagyszombat az enyém volt, az egész napot magamra vállaltam.

Az eszemmel tudtam, hogy másnap Húsvét, de az ünnep hangulata messzire elkerült. Csak a veszteségtől való félelem, a torkomat fojtogató fájdalom, a szememet égető könnyek voltak jelen, velem. Édesanyám a nap nagy részét – látszólag – alvással töltötte, de ha ébren volt, akkor is „máshol” járt, a halott szüleivel, testvéreivel “beszélgetett”, vagy éppen valakivel, valamivel viaskodott.

Időnként azonban visszatért a valóságba, felismert, ilyenkor mondtam el neki, hogy mennyire szeretem, sót, egy kicsit még a húsvétról is nosztalgiáztunk.

 

Az isteni kalácsáról, amilyet csak ő tudott sütni, a felejthetetlen ízű töltött káposztájáról, és a hagyományos – kő alatt préselt – húsvéti sonkájáról (azóta sem ettem olyan finomat, de bármikor képes vagyok felidézni az ízét). Ahogy az ünnepre emlékeztünk, mosolyt is láttam az arcán, de lehet csak látni akartam, olyannak akartam látni, amilyen korábban volt.

 

Mindez azonban csak rövid ideig tartott.Néhány percnyi öröm, és aztán órákig tartó öntudatlan szenvedés váltogatták egymást 2014. Nagyszombatján.

Késő este indultunk haza, Budapestre. Az indulásunk pillanatát megérezve ő ismét visszanyerte a tudatát, amiért mai napig is végtelenül hálás vagyok. Megölelgettem, megpusziltam, és elmondtam neki újra, hogy szeretem, most hazamegyek, de hamarosan jövök.

 

Rám nézett, és azt válaszolta: „Én is szeretlek, én is megyek haza.”

 

Ez volt az utolsó beszélgetésünk, a végső búcsú! Másnap, Húsvétvasárnap valóban  „hazament”, oda ahol már a szülei, és korán halt testvérei várták. Hiszem, hogy jó helyre került, és megtalálta a békét, a nyugalmat, amire egész életében vágyott. Megszenvedett érte.

A sors fintora, hogy a “krisztusi szenvedést” megélő édesanyám éppen azon a napon halt, meg, amikor a vallás szerint, a keresztre feszített Jézus feltámadt a halálból, amikor a feltámadást, a halál felett aratott győzelmet ünnepeljük.

 

 

Azt mondják néhányan, hogy amikor elveszítjük a szüleinket, akkor növünk fel igazán, akkor válunk felnőtté. Azon a húsvéti vasárnapon én valóban felnőttem, képessé váltam olyan mélységes fájdalom, gyász elviselésére, melyet addig elképzelni sem tudtam. Darabokra hullottam, hogy aztán újra összerakjam magam.

 

Az anyai gondoskodást élvező gyermeki létemből a  veszteség átélésére, nehézségek kezelésére is képes felnőttként születtem újjá, megváltozott az életem, az élethez, és halálhoz való viszonyom.

 

Így nyert számomra más értelmet a Húsvét, Jézus szenvedése, halála, a feltámadás és az újjászületés.

Amikor az ünnep öröme és szomorúsága ugyan kéz a kézben jár, de már jól megférnek együtt, és ez  így van rendben.

 

Csodálatos, Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok, olyat, ami bővelkedik örömökben! 🙂