4 kérdés, melyek megszabadítanak a haragodtól

A harag, mint általában a negatív érzelmeink, rontják az életminőségünket, rombolják a kapcsolatainkat.

A keresztény vallásban a 7 fő bűn egyike, melyet az embernek le kell győznie önmagában. Olyan erkölcsi tétel ez, mely generációról generációra terjed. Ennek a „tudásnak” a birtokában már gyermekként megtanuljuk, hogy a harag „rossz” érzés, nem illik megélni, és főleg nem illik  kimutatni. Ezért aztán nem meglepő, hogy felnőttként sem nagyon tudunk vele mit kezdeni, ráadásul még iszonyatos bűntudatunk is van miatta.

 

harag, bűntudat

 

Azonban a haragnak, mint bármely más érzésnek, helye van az életünkben!

 

Funkciója van, hiszen ha akadályoznak abban, hogy az elképzeléseid megvalósuljanak, ha megsértik a határaidat, ha megbántanak, akkor természetes, és elfogadható reakció lehet a harag.

 

A haraggal, mint az egyik ösztönös alapérzelmünkkel önmagában nincs probléma, ha jön, hát jöjjön.

 

Viszont, hogy mit kezdesz vele, az már egyáltalán nem mindegy. Ebben rejlik az egyéni felelősséged.

 

Biztos te is megkaptad már jó tanácsként, hogy a haragodat “engedd el”. Ok, de hogyan?

 

Először is szükség van a hajlandóságra, hogy lemondunk róla, és aztán arra, hogy találjunk egy megfelelő módszert az elengedésre.

 

harag, elengedés, érzelmek

Szabadulj meg könnyedén a haragodtól, 4 kérdéssel!

 

A  4 kérdésből álló technika Lester Levenson nevéhez fűződik. A sikeres fizikus, és vállalkozó Levenson 42 éves volt, amikor az orvosai  közölték vele, hogy halálos betegsége miatt már csak hónapjai vannak hátra. A hír hallatára visszavonult, de nem akarta elfogadni a helyzetet, és megoldást keresett a gyógyulására.

Sikerrel járt, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy további 42 évet élt, és ez idő alatt pedig elengedéstechnikát tanított. 

 

Amikor haragszol valakire, vagy bosszankodsz valami miatt, akkor válaszolj Levenson nevéhez fűződő 4 kérdésre:

 

1.El tudod fogadni ezt az érzést ebben a pillanatban?

Figyeld meg, hogy mit érzel, ha van konkrét testi érzés, azonosítsd be! Lehet, hogy el tudod fogadni, mert rádöbbensz, hogy nincs más választásod, de az is lehet, hogy nem akarod elfogadni. Fontos, hogy gondolkodás nélkül, gyorsan válaszolj a kérdésre!

 

2. El tudnád most engedni ezt az érzést csak erre a pillanatra?

 

Elméletileg el tudnád engedni? Kérdezheted azt is, hogy “meg akarod tartani, vagy inkább el akarod engedni a haragodat?”.

Nincs jó, vagy rossz válasz, igent és nemet is válaszolhatsz, a lényeg, hogy ne sokáig gondolkozz!

 

3. Elengednéd ezt az érzést?

 

Mondhatsz igent, vagy nemet. Sőt azt is gondolhatod, hogy „elengedném, ha tudnám”, vagy „elengedném, ha hagynák”

 

4. Mikor engednéd el ezt az érzést?

 

Válaszolhatod azt, hogy „MOST”, de ha az a válasz, hogy „holnap”, „holnapután”, vagy „soha”, az is rendben van. A lényeg, hogy őszintén válaszolj!

 

Talán túlságosan egyszerűnek tűnik a módszer, de próbáld ki, lehetőleg többször gyakorold!

 

A kérdések rövidített verziója a harag azonnali elengedésére is alkalmazható.

 

Ha valaki, vagy valami bosszant a munkahelyeden, egy értekezleten, vagy telefonbeszélgetés közben, és érzed, hogy kezd úrrá lenni rajtad  a harag érzése, akkor  tedd fel a rövidített a kérdéseket:

 

1. El tudnád engedni a haragot?
2. Megtennéd?
3. Mikor?

 

Ha túlságosan intenzív a haragod, akkor időt nyerhetsz a kérdések megválaszolásához azzal, hogy kérsz egy pohár vizet, vagy kérsz egy kis szünetet.

 

A  4 kérdés technika kérdéseit mindig első szám egyes személyben tedd fel magadnak. (El tudnám…?)

 

A kérdések megválaszolása után jellemzően csökken a harag, legalább annyira, hogy tudsz figyelni a másik félre, és tudatosan jelen vagy.

 

A harag kezelésére még számos egyéb technika létezik, ez csak egy a sok közül!

 

Ha gyakorolnád a harag elengedését, kezelését, új megoldásokat keresel, jelentkezz be coachingra! Szeretettel várlak! ♥

 

JELENTKEZEM

 

A haragról még többet olvashatsz az előző bejegyzésben!

 

 

Forrás:

 

Moritz Boerner: Harag és frusztráció

 

 

 

“A harag azt öli meg, aki haragszik(…)”

A harag akár akarjuk, akár nem, bekúszik a mindennapjainkba, ráadásul, minél inkább küzdünk ellene, annál inkább felerősödik. Általában kétféle módon próbálunk „megküzdeni ” vele. Vagy – a vérmérsékletünknek megfelelő módon – kifejezésre juttatjuk, vagy elfojtjuk. Van azonban egy harmadik lehetőségünk is, ez pedig a negatív érzelmek feldolgozása, elengedése.

 

Miért haragszunk?

 

A harag rendszerint akkor jelenik meg az életünkben, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Amikor a vágyunk, és a valóság eltér egymástól, és mi úgy érezzük, hogy ezen -rövid időn belül- nem is tudunk változtatni.

 

harag, düh

 

 

Haragunk forrása lehet:

 

➡ Fájdalomtól való félelem- Aki dühös, a haragtól nem érzi a fájdalmat, például egy szakításnál.

 

➡ Büszkeség- A fáradozásaink, teljesítményünk miatt érzett személyes büszkeségünk sérül, amikor az „önfeláldozó” munkánkat nem ismerik el. Ragyog a lakás, mire hazajön a család, de senki észre sem veszi, sőt percek alatt szétdobálnak mindent, téged meg mindjárt szétvet a düh. Ismerős az érzés?

 

➡ Elismerés hiánya- „Majd én megcsinálom, te ezt úgysem tudod” mondat gyakran szül indulatokat.

 

➡ Viszonzatlan szeretet- A figyelmesség, udvarias gesztusok, gondoskodás, tapintat hiánya.

 

➡ Elvárásaink – Amikor a legújabb ruhádban büszkén, magabiztosan elmész egy buliba, és senki észre sem vesz a tökéletes outfit ellenére. Ilyenkor azért könnyű haragudni a világ összes pasijára. „Az elvárások születőben lévő neheztelések.”

 

Az elménk gyakran elhiteti velünk, hogy a jogos a haragunk.

 

Szeretjük azt gondolni, hogy nálunk van az igazság, és a másik a „rossz”. Az „akkor is nekem van igazam” állapotból könnyű eljutni a tartós neheztelésig.

 

Bár egy szituációban a harag pillanatnyilag elégtételkén szolgálhat, valójában nem vezet sehova.

 

„A harag azt öli meg, aki haragszik, nem pedig az úgynevezett ellenséget”

(Dr. David R. Hawkins)

 

A haragtól azt reméljük, hogy megszabadítson a nehéz érzésektől. Azonban a vágyott szabadság helyett a harag béklyóba köt.

 

Beleragaszt a negatív mintába, melynek köszönhetően újra és újra megélhetjük a jogos felháborodást, a sértettséget.

 

Ennek következményeként aztán emberek tűnnek el az életünkből. Ők azok, akik fizikailag  ugyan eltűnnek, de a harag pszichésen összeköt vele, mindaddig, míg a neheztelés el nem tűnik az életünkből.

 

Hogyan szabaduljunk meg a haragtól?

 

Az „engedd el” parancs önmagában ritkán segít. Szükség van először is a hajlandóságra, hogy lemondunk róla, és arra, hogy találjunk egy megfelelő módszert az elengedésre.

 

A következő bejegyzésben  a “4 kérdés” módszert mutatom be, ismerkedj meg vele!

 

Ha úgy érzed, hogy gyakran elönt harag, vagy régóta “dédelgetett” haragtól szeretnél megszabadulni, jó szívvel ajánlom a coachingot.

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

Moritz Boerner: Harag és frusztráció

Dr. David R. Hawkins: Elengedés

Brené Brown: Bátraké az erő

 

Az elveszett bizalom nyomában

 

bizalmatlanság, csalódottság,

 

A bizalom a kapcsolat hídja. Rajta keresztül eljutok hozzád, a lelkedhez, és te eljutsz hozzám, a lelkemhez. A hidak sajátossága, hogy nehéz, és időigényes felépíteni. A bizalom is ilyen, viszont borzalmasan törékeny, a ráfordított idő, és erőfeszítés ellenére nagyon könnyű  pillanatok alatt elveszíteni.

 

“A bizalom törékeny kincs: ha egyszer elnyertük, óriási szabadságot kapunk általa, de ha egyszer elvész, olykor lehetetlen visszaszerezni.”

(idézet a Született feleségek c. filmből)

 

„Már nem működik a kapcsolatunk, hiányzik belőle a bizalom” problémája sokak számára ismerős lehet.

 

Mikor érezheted úgy, hogy visszaéltek a bizalmaddal?

Akkor, ha a másik fél :

➡ Megcsal.

➡ Elhagy másért.

➡ Hazudik.

➡ Elárulja a titkodat.

➡ Nem áll ki melletted másokkal szemben.

➡ Amikor közönyös veled szemben.

➡ Nem érdeklődik irántad.

➡ Nem szán a kapcsolatra időt, energiát.

 

Ezekben az esetekben leépül a bizalom, átveszi helyét a fájdalom, a „ nem vagyok elég jó”, „nem vagyok szerethető” érzése. Megjelenik a düh, a harag önmagad iránt. „Hogy nem vettem észre? Miért voltam ennyire vak? „ kérdésekkel ostorozod magad, tovább mélyítve a sebet.

 

Fáj a kudarc, amire a megjelenő szégyen csak rátesz még egy lapáttal.

 

Amit szégyellünk, azt titokban tartjuk. Viszont ezzel tovább tápláljuk a mardosó érzést.

 

Hogyan szabadulhatsz meg a szégyen fájdalmától?

 

Brené Brown a Bátraké a boldogság c. könyvében azt javasolja, ha meg akarunk szabadulni a szégyentől, beszéljünk róla:

 

Ha már elég tudatosan koncentrálunk arra, hogy képesek legyünk kimondani, és tudunk beszélni róla, már félig nyert ügyünk van. A szégyen ugyanis nem bírja, ha szavakba öntik! Ha kibeszélik, rögtön sorvadni kezd.”

 

A csalódottság garantált következménye a gyanakvás.

 

Bármit tesz, mond a másik fél, fenntartásokkal kezeled, és közben rettegsz attól, hogy újra át kell élned a becsapottság, csalódás érzését. Beindul az önvédelmi mechanizmus, ami viszont együtt jár az érzelmi elszigetelődéssel. Falat építesz magad, és a társad közé.

Hiszem, hogy az életünkben a bizalmatlanságnak is van létjogosultsága. Viszont a túlzásba vitt bizalmatlansággal, a védelmi falakkal nem csak a “rossz”-tól, hanem a “jó”-tól is elzárod magad.

 

“Vannak helyzetek, melyekben az óvatosság, amit bölcsességnek nevezünk, nem több, mint a lemondás maga.”

( Bernard Le Calloc’h)

 

Az állandó gyanakvással, elszigetelődéssel terhelt kapcsolatok rendszerint elsorvadnak.

 

Mi más lehetséges?

 

Ha a sérülés mélyén még ott pislákol a szeretet,akkor  a tudatos erőfeszítések, és a közös munka árán a bizalom újraépíthető az előző blogban leírtak szerint.

 

Ha a kapcsolat megmentése, a bizalom újraépítése mellett döntesz, a párterápia, a párkapcsolati coaching sokat tud segíteni ebben az érzelmileg megterhelő folyamatban.

 

 

Amit tudni szeretnél a bizalomról…

Ha megkérlek, hogy sorold fel azokat az értékeket, amelyek mentén éled az életed, akkor szinte biztos, hogy a szeretet és a bizalom az elsők között szerepel. Mindannyian szeretetre, és bizalomra épülő kapcsolatokra vágyunk.

 

bizalom

(Fotó: Isaac Benhesed az Unsplash-ról)

 

A bizalom 2 problémájával találkozom leggyakrabban a coaching üléseken:

„Nincs kapcsolatom, mert nem tudok megbízni senkiben.”

„Már nem működik a kapcsolatunk, hiányzik belőle a bizalom.”

 

Mindannyian a kölcsönös bizalom ideális állapotára vágyunk.

 

Olyan valódi kapcsolatra vágyunk, ahol önmagunk lehetünk, ahol bátran megnyílhatunk, vállalva a sebezhetőséget. Olyan kapcsolatra, ahol önazonosak maradhatunk, ahol megfelelési kényszer nélkül, szégyen nélkül, szorongás nélkül létezhetünk, és a másik fél ugyanígy.

 

Mi a bizalom?

 

Nem egyszerű kérdés. Ahogyan mindenkinek megvan a saját szeretet defíniciója, ez igaz a bizalomra is.

 

Feldmár Andrástól idézve a „ a szeretet és bizalom egy tőről fakad”.

 

Számomra a bizalom intimitás, meghittség, jóhiszeműség.

Remény, és hit abban, hogy a másik a másik fél úgy fog viselkedni, megnyilvánulni, ahogy azt én szeretném, ahogyan elvárom tőle. Egyfajta kockázatvállalás, melyben benne van a csalódás, a sebezhetőség lehetősége.

 

A bizalom irracionális.

 

Mert addig, ameddig a bizalom erős, és kikezdhetetlen, nem beszélünk róla, nem téma.

A bizalom kérdése általában akkor kerül szóba, ha felmerül annak a lehetősége, hogy nem bízhatok meg a másikban. Rendszerint Ilyenkor mondjuk a társunknak, gyerekünknek: „Megbízom benned.” Mi is van emögött valójában? Szeretnék bízni benne, de megvan annak a kockázata, hogy nem bízhatok benne. Minél nagyobb ez a kockázat, annál nagyobb bizalomra van szükség. A bizalom lényeges vonása a kockázat, ezért racionálisan nem feltétlenül megalapozható.

 

„Szeretném, de nincs kapcsolatom, mert nem tudok megbízni senkiben!”

 

Hogyan lehetséges ez, amikor mindannyian azzal az ősbizalommal születünk, mely szerint „én jó vagyok, a világ is jó”, bízhatok magamban, és a világban is.

 

A szakirodalom szerint az ősbizalmat kezdetben csak az anyai szeretet és gondoskodás képes táplálni.

Ha az anya a gyermek mindenkori szükségleteire reagál, szeretetet, törődést, elfogadást ad, akkor a gyermekben kialakul a biztonságos kötődés. A biztonságosan kötődő gyermek pedig  felnőttként nyitott lesz, könnyen megbízik másokban.

 

Ha viszont a kisgyermek szükségleteit figyelmen kívül hagyják, érzelmileg elhanyagolják, akkor a kötődése bizonytalan.

Ez együtt jár azzal az érzéssel, hogy valakihez kötődni, közel kerülni fájdalommal jár. Olyan alaphiedelemmé válik, ami aztán végigkísérheti az egész életünket anélkül, hogy tudnánk róla.

 

Mit jelent ez a felnőtt életünkre nézve?

 

A bizonytalanul kötődő gyermekből lett felnőtt nehezen bízik meg másokban, a világban, mert „megtanulta”, hogy megbízni valakiben fájdalommal, komoly lelki sérüléssel jár.

Mivel ennek a mindenáron való elkerülésére törekszik, nem mer kapcsolatot kialakítani.

(Fotó: Priscilla Du Preez az Unsplash-ról)

 

Ha mégis sikerül kapcsolatba kerülnie, akkor a bizalom hiánya miatt folyamatos szorongásban él. Retteg attól, hogy elárulják, megcsalják, lecserélik, cserbenhagyják, kihasználják, figyelmen kívül hagyják.

 

A sebezhetőségtől való félelem időnként „csendben” meglapul, máskor viszont hangot ad gyakori féltékenykedésben, a másik fél rendszeres hibáztatásában, rendszeres elutasításában. Az ilyen kapcsolatokból nemcsak a bizalom, hanem a szeretet is hiányzik.

 

A bizalom ma hiánycikk.

 

Egy kutatás szerint a felnőtt lakosság közel 50 %-ka nem képes biztonságosan kötődni.

 

Hogyan lehet a  bizalmat mégis felépíteni?

 

Kizárólag tudatossággal lehet felülkerekedni a gyerekkori, és felnőtt életünk során kialakított, tudattalanul működő hiedelmeinken. Tudatos erőfeszítéssel, odafigyeléssel elérhetjük, hogy ne a „megsebzett én” irányítsa az életünket.

 

A bizalmat tudatosan felépíteni, bizalmat adni (önmagamnak, és másoknak) egy hosszú folyamat, nem megy egyik pillanatról a másikra.

Brené Brown Bátraké az erő c. könyvében azt írja:

 

„A bizalom fokozatosan alakul ki egy kapcsolatban.”

 

Ahhoz, hogy a  bizalom létrejöjjön, 7 feltétel szükséges Brené szerint:

 

  1. 1.Határok tiszteletben tartása: Ha nem tudod, meddig mehetsz el, kérdezd meg. Ha pedig a te határodat akarják átlépni, mondj nemet.
  2. 2.Megbízhatóság: Amit mondasz, azt teszed. Tisztában vagy a képességeiddel, nem ígérsz túl sokat. Viszont amit vállalsz, azt megteszed.
  3. 3.Elszámoltathatóság: Ha hibázol elismered, képes vagy bocsánatkérésre, és hajlandó a hibád kijavítására.
  4. 4.Diszkréció: Nem osztasz meg olyan információt, amelynek megosztása, nem a te feladatod. Tudod, hogy a te titkaidat sem osztják meg, és te is képes vagy másoktól kapott bizalmas információ megtartására.
  5. 5.Becsületesség: Az értékeid mentén élsz, kiállsz mellettük. A kényelem helyett a bátorságot, a könnyű megoldás helyett a helyeset választod.
  6. 6.Ítélkezés-mentesség: Elmondhatom, mire van szükségem, és te is elmondhatod, mire van szükséged. Előítélet nélkül beszélhetünk gondolatainkról, érzéseinkről egymásnak.
  7. 7.Nagylelkűség: Önmagammal, és másokkal.

 

Ha a bizalommal kapcsolatban kérdés merül fel benned, kezd el tudatosan használni ezeket az elemet. Ez a „lista” alkalmas lehet a bizalomszint „mérésére”.

 

Ha a bizalmatlanságod felett nem tudsz úrrá lenni, megnehezíti a mindennapjaidat, gyere el hozzám coachingra.

(Az első találkozó ingyenes!)

 

JELENTKEZEM

 

„Már nem működik a kapcsolatunk, hiányzik belőle a bizalom.” problematikáját, a bizalomvesztést a következő bejegyzésben olvashatjátok.

 

Források:

Brené Brown: Bátraké az erő c. könyv

Zimbardo-Jhonson-McCann: Pszichológia mindenkinek c. könyv

Pár Ferenc: A magánytól az összetartozásig c. könyv

 

A szív, vagy az ész? Te hogyan döntesz?

Egy-egy döntési helyzetben sokakban felmerül a kérdés, hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson.

A „józan ész”, vagy az érzelmek által vezérelt döntések vezetnek el a jó megoldáshoz?

Szeretnél megszabadulni ettől a dilemmától? Olvass tovább!

döntés, értelem, érzelem, szív, józan ész

 

Az egyik Facebook csoportban figyeltem fel a kérdésre, melyre a válaszadók közül ugyanannyian voksoltak a szívre, mint a józan észre, és pont ugyanannyian arra, hogy mindkettőt figyelembe vehetjük, a helyzettől függően. A döntetlen eredmény csak megerősítette a kérdés „örök dilemma” jellegét.

 

De kell-e, lehet-e választani a szív, és az ész között?

 

Az ókori görögök szerint az élet olyan, mint egy harci szekér, melyet a szekéren ülő ember próbál irányítani. Azonban nem egyszerű feladat a szekeret egyensúlyban tartani, mert az ész-érvek “fehér lova”, és a szenvedélyek “fekete lova” ellentétes irányba húz. Ahhoz, hogy harci szekér az út közepén haladjon, a hajtónak képesnek kell lenni mindkét lovat irányítani.

 

Egy döntési helyzetben az agyunkban hasonló jelenet zajlik, konfliktus alakul ki a választási lehetőségeink között, két (vagy több) álláspont ütközik, és verseng egymással.

Az agyunkban zajló konfliktusnak az eredménye, amikor önmagunkban logikusan érvelünk, magyarázunk, vagy éppen – az érzelmeink széles skáláján mozogva – magunkban dühöngünk, szitkozódunk, elkeseredünk.

 

Létezik olyan döntési elmélet, mely szerint az emberek minden esetben ésszerűen cselekszenek, mérlegelik a lehetőségeket, az érveket, ellenérveket, hogy aztán a legjobb, az optimális döntést hozzák.

 

Az ember azonban ennél komplexebb, nincs tisztán racionális döntés

 

Ugyanis minden egyes döntési helyzetben az agyunk tudatos része felidézi a múltbeli tapasztalatainkat, végigpörgeti a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket, majd az egyes választási lehetőségeket ösztönösen értékeli.

 

Bár az  értelem és érzelem együttműködik, a tudatos agyunk szereti elhitetni, hogy ő dönt, az agyunkban zajló vitát végső soron a választási lehetőségeink érzelmi töltése dönti el.

 

Ha nincs tisztán racionális döntés, akkor nem lehet elvárás a legjobb döntés meghozatala. Mégis az optimális, a legjobb döntést várjuk magunktól, ami komoly stresszforrást jelent. Az ebből származó stresszt úgy tudod csökkenteni, hogy az „elég jó” megoldásokat keresed.

 

Miért nehéz a döntés?

nehéz döntés, választás, jövő

 

Minden egyes döntésünkben benne van a múlt tapasztalata, a jelen, és a jövőre vonatkozó előrejelzés.

 

 ➡ A döntés egyik nehézségét éppen az adja, hogy vajon tudjuk-e pontosan, nagy valószínűséggel előre jelezni a jövőt.

 

A lehetséges jövőt a múltbeli tapasztalataink alapján, valamint a világról alkotott hitrendszerein alapján csak becsülni tudjuk.

 

Amikor úgy döntesz, hogy lemész sétálni a parkba, akkor az agyad készít egy becslést, hogy hogyan fogod érezni magad.

Viszont ha közben összefutsz egy kedves ismerőssel, és a vártnál jobban sikerül a séta, akkor ez a legközelebbi döntésnél  emeli a park értékét , tehát nagyobb valószínűséggel, és szívesen választod.

 

Azonban az is előfordulhat, hogy séta közben el kezd zuhogni az eső, akkor a legközelebbi döntéskor a parkban történő sétát kevesebbre fogod értékelni más tevékenységgel szemben.

 

Mit tehetünk, ha az előrejelzéseink és a tényleges történések nem esnek egybe?

 

Fogadjuk el, hogy a világ bonyolult, és tanuljunk az előrejelzési hibáinkból.

 

 ➡ A jövő vonatkozó másik akadálya –a nem pontos előre jelzése mellett – a jelen, a „most csábító ereje”

 

Döntéseinkkor a jutalom, a siker maximalizálására törekszünk. Mivel a jövő bizonytalan, hajlamosak vagyunk a kezünk ügyében lévő megoldásokat választani.

Az azonnali megelégedettség csábítóbb számunkra, mint a nehezen prognosztizálható jövő.

 

A “MOST ereje” a magyarázat arra, amikor olyan döntést hozol, ami pillanatnyilag jónak tűnik, de később megbánod.

 

Hány cipő, vagy ruha áll a szekrényedben, ami egyszer sem volt rajtad, mióta megvetted?

Hányszor döntesz az éjszakai jégkrémezés mellett, amikor tudod, hogy holnap rosszul fogod érezni magad miatta?

De ezzel magyarázható a túlzott eladósodás, a házasságban élők „kalandjai”, vagy éppen a túlzott alkoholfogyasztás.

 

Jobb döntéseket szeretnél?

 

Nem az a kérdés, hogy a szívedre, vagy az eszedre hallgatsz-e. Sokkal inkább az, hogy ismered-e önmagad, ismered-e tudatos, és ösztönös„én”-edet?

 

De önmagában még ez sem elég.

 

Fogadd el, legyél vele tisztában, hogy a „belső harc” kimenetele nem mindig ugyanaz. Néha képes vagy jó döntéseket hozni, máskor viszont nem leszel elégedett az eredménnyel.

 

A döntés számos tényezőtől függ, és a legegyszerűbb döntés is tornádószerű, láthatatlan folyamatokat indít el az agyi idegsejtjeink asszociációs hálójában.

 

A tudatosság, az érzéseid, gondolataid tudatosítása az, ami képes a döntőbíró szerepét betölteni, és elsimítani az agyunkon belül zajló konfliktusokat.

 

Ha döntési helyzetbe kerültél, és elakadtál,  a coaching megoldást nyújthat számodra.

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

Zoltayné Paprika Zita: Döntéselmélet

David Eagleman: Az agy