Hogyan lehet a síró kisfiúból érzéketlen férfi?

Van, amikor a téma tényleg az utcán hever. Két-három év körüli ,göndör hajú, tünemény kisfiú hangosan, keservesen sír. Kapaszkodva ölelésre nyújtja apró kis karjait az őt kísérő” jóságos nagymama” kinézetű idős hölgy felé, aki  a gyermek nagymamája, vagy babysittere lehet. A kedvesnek tűnő arc azonban szigorúvá, kőkeménnyé változik, ahogy a zokogó kisfiú felé hajolva, „hatalmi” fölényéből fölé magasodva fejhangon üvölti, hogy „hagyd abba, nem veszlek fel, akárhogy  hisztizel!” Összefacsarodik a szívem, miközben minél gyorsabban igyekszem távolodni a helyszíntől.

 

szeretet, elutasítás, kisgyermek, férfi, kapcsolatok

 

Mit érezhet az a kisgyermek, aki vigasztalás helyett szidást, megértés, együttérzés helyett elutasítást kap?

Nem akarok sem pszichológus, sem nevelési tanácsadó szerepében tetszelegni, csupán anyaként, emberként a szubjektív véleményemet megosztani, anélkül, hogy bárki felett pálcát törnék. Értem én, hogy mindenkinek lehet rossz napja, én sem voltam, vagyok tökéletes anya, nálam is elszakadt a cérna a kétévesem dackorszakában, és időnként ma is. Sőt egyetértek azzal is, hogy nem lehet mindent a gyerekre hagyni, a határokat meg kell húzni.

 

De mi lenne, ha amikor nevelünk, tanítunk, akkor azt a szeretetünk kifejezése mellett tennénk?

Mibe került volna öleléssel megnyugtatni, simogatással lecsitítani azt a gyermeket? A fiúgyermekek, mint jelen esetben is, rendszerint megkapják a „ne sírj”, „ne érezz”, „ne kerülj közel”, „légy erős” utasításokat, gátló parancsokat a szülőktől, anyáktól, nagymamáktól, bölcsis néniktől, óvónéniktől, tanító-, és tanárnőktől. A közvetlen környezetükben lévő, az életükben meghatározó szerepet betöltő NŐK-től.

 

Mi, nők neveljük a leendő férfiakat.

Ha tetszik, ha nem, felelősségünk van abban, hogy milyen férfivá válnak. óriási hatással vagyunk rájuk, mégis meglepődve tapasztaljuk, és nem értjük, hogy miért nincsenek ma „normális” férfiak.

Társkereső, vagy párkapcsolatban élő ügyfeleim panaszkodnak, hogy a férfiak vagy erőtlen, gyenge „kisfiúk”, vagy erőszakos „vadállatok”, túlságosan érzékenyek, vagy túlságosan érzéketlenek.

 

A gyermekkori női minták igenis meghatározzák, hogy a kisfiú felnőtt férfiként hogyan viselkedik a nőkkel, hogyan gondolkodik róluk, és mit érez, amikor kapcsolatba kerül velük.

Ha mi magunk is megtanítjuk a fiainknak, hogy ne mutassák ki, ne éljék meg az érzéseiket, hanem nyomják el, legyenek érzéketlenek, erősek, mert ellenkező esetben nem kapnak szeretetet, azért mert nem elég jók, akkor ne lepődjünk már meg, hogy felnőtt férfiként nem képesek beszélni az érzéseikről, az érzelmekről.

 

A síró kisfiúk is felnőnek egyszer.

Ha megtanulják, hogy ha közel kerülnek valakihez, akkor az bántással, fájdalommal jár, akkor jó eséllyel felnőttként is törekszenek arra, hogy megvédjék önmagukat, a lelküket. Ezért jó messzire elkerülik az intimást, kerülik a nőket, kerülik az elutasítás lehetőségét, inkább távol tartja magát érzelmileg, és gyakran fizikailag is a másik nemtől. Sok esetben nem lesznek képesek kapcsolódni ,kötődni, vagy még rosszabb esetben arroganciával, erőszakossággal, fizikai bántalmazással „jutalmazzák” a nőket.

Ezzel nem felmenteni akarom a bántalmazó férfiakat, sőt mélyen elítélem őket, és a gyámoltalan férfiak védőügyvédje se szeretnék lenni.

De azon mindenképpen elgondolkodnék, hogy mi nőként, (anyaként, nagymamaként, pedagógusként) mit tehetünk a felnövekvő férfigenerációért, az egészségesebb férfilélekért.

 

Mit tehetünk mi, nők az “új” férfigenerációért?

Gondoljuk végig, hogyan tudunk a szeretet, a bizalom, a megértés jegyében olyan elfogadó közeget biztosítani a gyermekeinknek, ahol helye van az érzelmeknek, az értő kommunikációnak.

Mit tehetünk azért, hogy felnőttként is biztonságosnak ítélje a nők közelséget, hogy képes legyen megmutatni az érzéseit a kapcsolataiban, hogy ne nagyra nőtt kisfiúként, hanem érző, értő férfiként élje a  felnőtt életét.

Mert valljuk be őszintén, nőként mi magunk is ilyen férfit szeretünk magunk mellett, és ilyen férfit szeretnénk a lányaink mellett tudni!

 

Hogy a párkapcsolatainkban mit tehetünk a férfiakért, az egy következő blogbejegyzés témája.

 

Ha anyaként, nőként változtatni szeretnél a kapcsolataid minőségén, ha szeretnéd jobban érteni önmagad, és jobban megérteni másokat, vagy csak coachinggal kapcsolatban érdeklődnél, ITT tudod felvenni velem a kapcsolatot. 

 

ÉRDEKEL

Kell-e neked önismeret?

 

A tegnap estét az önismeretfejlesztés jegyében nagyszerű és lelkes fiatalokkal volt szerencsém tölteni. Fantasztikus volt látni, ahogy az Identity önismereti társasjátékkal „ játszva” könnyedén, jókedvűen, de mégis mély témákat érintve megnyíltak önmaguk, és a játékostársaik előtt, ahogy közelebb kerültek a legbelsőbb Én-jükhöz, és persze egymáshoz, ahogy értékes, és őszinte gondolatokat fogalmaztak meg, ahogy bátran és bátorítóan reflektáltak önmagukra, és egymásra. Annyira motiváló, és inspiráló volt minden egyes megnyilvánulásuk, hogy őszintén sajnáltam, hogy nem tartozom közéjük. Sodortak magukkal, az ambíciójukkal, az „életigenlésükkel”, amelyek  a nehézségeik ellenére jelen vannak.

 

önismeret, önfejlesztés, coaching, társasjáték

 

Lelkesítő, de közben meg elszomorító is volt számomra az élmény, mert eszembe jutnak a saját korosztályomból azok a negyvenesek, ötvenesek, akik évek óta csak szenvednek az életükben, panaszkodnak. A változtatás azonban fel se merül náluk opcióként, mert  a korlátozó hiedelmeik tudattalanul belenyomják őket a jelenlegi helyzet fenntartásának kényszerébe.

Az önismereti munkára pedig húzzák a szájukat, vagy azért, mert szerintük „az is csak egy humbuk”, vagy azért, mert „önismerettel foglalkozni meló”, ráadásul  „soha nincs ideje”, főleg  magára.

 

Az önfejlesztés “menő”

 

A tegnap esti fiatalok is „keményen” dolgoznak, az ő napjuk is 24 órából áll, éppen jövőt, és karriert építenek, egzisztenciát teremtenek, de szánnak időt önmagukra, és ha kell, késő este, a 3 órás  önismereti társasjáték után mennek vissza az irodába dolgozni.

Tudatosak, ők már értik, hogy önmagukba „befektetni” a legnagyobb nyereséggel jár, és számukra az önfejlesztés nem ciki (a tévé előtt punnyadás annál inkább), hanem „menő” dolog, mert  tudják, hogy előrevisz, mert segít a boldogulásban.

 

Az önismeret mindent visz?

 

Az önismeret mindennek az alapja. Ahogy a Forbes főszerkesztője mondta a Corvinus Egyetem nyári diplomaosztó ünnepségén, az „önismeret mindent visz”.

 

önismeret

 

Óriási előny, ha tudod ki vagy, milyen vagy, mit miért csinálsz, hogy honnan hova tartasz, hogy mik az értékeid, hol vannak a határaid.

Ha ezekkel tisztában vagy, hatékonyabb lehetsz a munkádban, jobban működsz a párkapcsolatodban, könnyebben jönnek az eredmények, és elégedettebben éled az életed.

Az önismereted befolyásolja az önmagadhoz való viszonyodat, a másokhoz való kapcsolódást, hatással van a kapcsolataid minőségére, az pedig az életminőségre.

 

Ezek után mit mondasz? Kell-e neked önismeret?

 

Aki ismeri magát, azt is tudja miben, kitől kérjen segítséget. Ha engem választanál, akkor ITT tudod felvenni velem a kapcsolatot. Egyéni coachingban, vagy önismereti társasjátékozva másokkal együtt fejlődhetsz.

 

ÉRDEKEL