A szabad gyermek és a felnőtt én találkozása

Fogászatról hazafelé, az érzéstelenítő injekciótól még zsibbadt szájjal, érezhető – látható rossz kedvvel szálltam fel a metrópótló buszra, egy nagyobb, 6-8 év körüli iskolásokból álló gyerektársasággal. A busz megtelt gyerekkel, meg a velük járó hangos zsivajjal. Pont ez hiányzott! – tört fel bennem automatikusan a negatív gondolat, meg a velejáró még rosszabb érzés. Ráadásul a meglehetősen zajos társaságból valaki éppen a mellettem lévő ülésre huppant le. Semmi kedvem nem volt ehhez a társasághoz, és éppen az ablakon való kibámulással próbáltam magam elszigetelni, amikor váratlanul megérinti a karom, szélesen rám mosolyog, és egy tök természetesen hangzó „szia”-val üdvözöl.

 

„Szia!”- végül is miért ne? Nem bírtam ki mosolygás nélkül, megérintett ez a gyermeki nyitottság, könnyedség, aminek a kölcsönös üdvözléssel még lett vége. A csupa bűbáj, mosolygós kislány a legnagyobb érdeklődéssel kérdezte meg a kedvenc színemet, a kedvenc virágomat, a kedvenc számomat, és persze még nagyobb lelkesedéssel osztotta meg velem a saját kedvenceit.

 

 

Majd miután – a csodálkozásomból felocsúdva – jeleztem, hogy a félig lezsibbadt szám miatt nehezemre esik beszélni, végig csacsogta, mosolyogta az utat. Én meg csak ámulva figyeltem, mosolyogtam, és egyszerűen nem tudtam betelni ezzel a csupa szív és tiszta lelkű gyermekkel, aki fogalmam sincs, hogy hogyan, és hova száműzte – az egyébként is nevetséges, indokolatlan – rossz kedvemet.

 

A kísérő tanárok egyszer csak leszállásra figyelmeztették az iskolásokat, amikor a kislány felém fordul, és a rá jellemző természetességgel megölelt, és egy mosolygós „szia”-val elköszönt. Én meg egyszerűen nem hiszem el, ami itt és most, velem, a komoly felnőttel történik!

Ettől a szeretetteli, őszinte gesztustól végképp meghatódva követtem a tekintetemmel a buszról leszálló kislányt. Láttam, ahogy gondosan felvette  a sapkáját, és újabb társaságot keresve magának hirtelen megfogta a kezét egy elveszettnek tűnő kínai kislánynak.

 

Annyi elfogadás, jóság, természetesség, és önazonosság volt abban a kislányban, amit rég nem tapasztaltam. (Látszik, hogy az időm nagy részét önmagukat komolyan vevő felnőttek társaságában töltöm.)

Szóval egy tünemény volt, amit a sapkáján lévő felirat is megerősített. Mit gondolsz, mi volt rajta? Naná, hogy “SWEET”! De tényleg!😍

 

A történet megdöbbentő tanulsága, és legnagyobb kérdése számomra, hogy miért engedjük, hogy felnőtt korunkra ez a játékos, és szabad gyermeki én szinte teljesen kivesszen belőlünk?

Pontosabban ott van bennünk,  csak éppen mélyen lenyomva, száműzve a személyiségünk legmélyebb bugyrába.

 

Az általam nagyon kedvelt, coachingban is alkalmazott tranzakcióanalízis „atyja”, Eric Berne szerint mindannyiunk személyiségét három  „én-állapot” alkotja: a „gyermeki” , „szülői” és „felnőtt én”.

 

Amikor megszületünk, a személyiségünk hangsúlyos, egyedüli része a „gyermeki  én”  állapot, amely az érzelmekről szól.  A gyermeki énünk érez, fél, akar, szeret, alkalmazkodik, spontán, könnyed, őszinte, kíváncsi, és kreatív.

Életünk során felhalmozódó érzéseink, élményeink a „gyermeki-én” szeletünkben raktározódnak el. Berne szerint egyébként ez a legértékesebb részünk.

Két éves korunk körül kezd kialakulni a „felnőtt- én” részünk, mely a valóság megismerésén alakul, és a logikus gondolkodásban, a problémamegoldásban, józan döntésekben játszik szerepet.

Harmadik én-részünk a szülőktől megtanult mintákat, utasításokat tároló „szülői-én”, mely a személyiségünk legmerevebb része.

 

Ha szeretnéd jobban megismerni önmagad, megérteni, hogy a viselkedésedet milyen minták, utasítások irányítják, és ha szeretnél másokkal hatékonyabban kommunikálni, problémáidat eredményesebben megoldani, vagy éppen többet tudni a személyes „én-állapot” modelledről, akkor a ITT tudod felvenni velem a kapcsolatot.

 

ÉRDEKEL

Hogyan küzdj meg rugalmasan a nehézségekkel?

A környezetemben sokan panaszkodnak a kedvezőtlen körülményekre, mint életüket nehezítő tényezőre, akadályra, mely gátolja őket abban, hogy sikeresnek, boldognak érezzék magukat. Ugyanakkor sokan vannak olyanok is, akik a kihívást jelentő élethelyzetekhez, stresszhelyzetekhez is képesek alkalmazkodni, és megküzdeni a változásokkal.

A két képet – majdnem napra pontosan – egy év eltéréssel készítettem.

alkalmazkodóképesség, megküzdés, reziliencia, coaching, önismeret

A kis lila krókuszok  nem csupán a tavasz hírnökeként dobogtatják meg a szívem. A bennük rejlő erő, vitalitás az, ami leginkább megérint. A törékenységük mögött rejlő szívósság, akár a szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodás képessége tiszteletet ébreszt bennem. Lehet hó, fagy, napsütés, eső, vagy kiszikkadt talaj, ez a kis növény február végén, március elején megküzdve az éppen aktuális nehézségekkel, igent mond az életre. Ebben rejlik számomra a krókuszok igazi „szépsége”, mely megörökítést kívánt.

 

Csodálatra méltó a növényvilágnak (a krókuszon kívül számos “szívós”növény is létezik) ez a “túlélő” képessége. De mi emberek is képesek vagyunk a hatékony megküzdésre, a változékony, sokszor viszontagságos környezeti hatásokhoz való  sikeres alkalmazkodásra.

A szakirodalom ezt a képességet rezilienciának, rugalmas alkalmazkodóképességnek nevezi.

 

A reziliencia segít abban, hogy amikor az életedben felborul az egyensúly, akkor rövid idő alatt megtalálod az új egyensúlyi állapotodat, és visszaállítod az életedben a harmóniát.

 

Ha most úgy érzed, te nem rendelkezel ezzel a képességgel, van számodra egy jó hírem!

 

A reziliencia, mint minden képesség tanulható, és fejleszthető!

 

A pozitív pszichológiából származik a„tanult sikeresség” fogalma, melybe beletartozik a rezilienciára való képesség, mint az életben való boldogulás képessége, akár nehezített pályán is.

 

Nem arról van szó, hogy aki reziliens, őt elkerüli a kudarc, a stressz, fájdalom, vagy a veszteség, hanem arról, hogy azokra képes más, akár több nézőpontból is rátekinteni, és tudatosan, az adott helyzetnek megfelelő új viselkedésmintát kialakítani, továbbá visszatalálni az egyensúlyi állapotába.

 

Hogyan legyél reziliens, mint a krókusz?

 

  1. 🌸 A múlton való rágódás, vagy a jövő miatti aggódás helyett válaszd a jelent, vedd észre a jelene pillanatait. A jelentudatosság fejleszthető a mindfullness népszerű technikájával!
  2. 🌸 Nézd meg más nézőpontból is a téged érő eseményeket, fogadd el, hogy mások máshogy látnak dolgokat, és újraértelmezve, más perspektívába helyezve reagálj rá rugalmasan!
  3. 🌸 Kerüld az erős érzelmi impulzusokból, különösen a haragból, indulatból, félelemből megszülető válaszokat!
  4. 🌸 Fontosabb döntések meghozatalára adj/kérj elegendő időt magadnak, a gyors döntés helyett „aludj rá egyet”!
  5. 🌸 Ismerd fel, tudatosítsd, az erősségeidet, gyengeségeidet, értékeld és fogadd el a pozitív, és negatív tulajdonságaidat!
  6. 🌸 Élj aktívan, légy kezdeményező, tűzz ki  elérhető jövőbeni célokat!
  7. 🌸 Magabiztosan fordulj a jövő felé, bízva abban, hogy képes vagy az életed hatékony irányítására!
  8. 🌸 Ápold a meglévő társas kapcsolataidat, és építs újakat!

Reziliens emberként  a magabiztosság, optimizmus mellett jellemző lesz rád még a kitartás, elszántság, önértékelés és önelfogadás. Érett személyiségként tisztában leszel a saját képességeiddel, a fejlesztendő területeiddel. A saját erőforrásaid mellett képes leszel használni a környezeted támogató és megtartó erejét.

 

Amennyiben a reziliens személlyé válásodhoz segítségre van szükséged, coachinggal, és acces bars kezeléssel tudlak támogatni.

 

ÉRDEKEL

 

 

Felhasznált irodalom:

Kádár Annamária: Mesepszichológia

Szicsek Margit: Reziliencia a segítő munkájában (ppt)