Mit kezdj az elutasítás fájdalmával? 2. rész

Álláskeresés, párkeresés során, vagy egyéb esetekben (pl. segítségkérés másoktól) megtapasztalt elutasítás nem szégyen, és nem is feltétlenül rólad szól. Ennek ellenére, még ha tisztában is vagy ezzel, nagyon fájdalmas. Erről a fájdalomról szól az előző bejegyzés. Most pedig arra szeretnék megoldást kínálni, hogy mit tudsz tenni az elutasítás – gyakran elviselhetetlennek tűnő – fájdalmával.

 

elutasítás, fájdalom, stressz, párkeresés

 

Sajnos nincs instant és általánosan jó megoldás. Míg fizikai fájdalom esetén be tudsz venni egy gyorsan ható fájdalomcsillapítót, addig itt tudatos, időigényes “önmunkára” van szükség. Nézzük, mit tehetsz?

 

Elutasítás, mint opció

 

Első lépésként a felkészülést javaslom, azaz számolj azzal a lehetőséggel, hogy visszautasítanak, hogy nem téged választanak, hogy nemet mondanak egy kérésedre. Mielőtt beadsz egy önéletrajzot, vagy ismerkedést kezdeményezel, vedd számba azokat az egyéb lehetőségeket (egyéb megpályázandó munkakörök, más potenciális társjelöltek), amelyek szóba jöhetnek, ha visszautasítanának. Ebben az esetben nem ér váratlanul a visszautasítás. Ráadásul van “B” terved, ami tompítja az elkerülhetetlenül felbukkanó, lélekmardosó érzéseidet, és könnyebben válsz majd ismét bizakodóvá.

Ha úgy gondolsz például egy randira, mint  az életed egyetlen esélyére, akkor azzal óriási terhet helyezel magadra. Ellenben, ha tudatában vagy az alternatív megoldásaidnak, az erőteljesen csökkentheti a szorongást, magabiztosabb, lazább leszel. Adott esetben éppen az utóbbi támogat abban, hogy pozitívan alakuljon a randi kimenetele.

 

Ha megtörténik az elutasítás

 

Bármennyire is nehéz ilyenkor, próbáld megnézni, hogy mit tanulhatsz ebből a helyzetből, mi az, amin érdemes lenne változtatni. De “nem ördögtől való” az a kérdés sem, hogy mi a jó abban, hogy így alakultak a dolgok. Nem arra szeretnélek rávenni, hogy ne éld meg a negatív érzéseinket, hanem hogy tudatosan, és komplexen figyeld meg magad, és a történteket. Hogyan tedd ezt?

 

👉Tudatosítsd, és engedd meg az érzéseidet!

 

Haragot, dühöt, vagy szégyen érzel? Nem gond, csak ismerd fel, és tudd, hogy ez nem a gyengeséged, vagy a túlzott érzékenységed következménye, hanem egy természetes emberi reakció egy stresszes helyzetre. Azzal, hogy beismered, és tudatosítod, hogy csalódott vagy, hogy haragszol, hogy össze vagy zavarodva, már tettél is egy lépést a pozitív irányú változás felé.
Mielőtt tartósan beszippantanának a negatív érzések, egy nagy levegővétel (a rutinosabbak relaxációs légzéstechnika) után “agyból működve” emlékeztesd magad arra, hogy bármennyire is nehéz ez a helyzet, nem fog örökké tartani. Hiszen az érzéseink úgy jönnek mennek, mint ahogy a nappalt váltja az éjszaka, a télt a tavasz, és így tovább..

 

👉Ne higgy el mindent amit gondolsz!

 

Önostorozás, önhibáztatás helyett vizsgáld felül a gondolataidat! Vedd sorba, (jó, ha leírod) a helyzettel kapcsolatos összes negatív gondolatodat, és egyesével kérdőjelezed meg azokat.

 

elitasítás, fájdalom, stressz,automatikus negatív gondolatok

 

A negatív érzéseid ugyanis rendesen eltorzítják a gondolataidat, hajlamossá válhatsz túláltalánosítani, katasztrofizálni, téves következtetéseket levonni, vagy éppen fekete-fehérben látni a világot.

 

Ha például azt gondolod, hogy “mindig annyira szerencsétlen vagyok”, akkor kérdezd meg magadtól:

  • – Igaz az, hogy az életed minden egyes szituációjában szerencsétlen vagy? Valójában az esetek hány %-ban érzed magad szerencsétlennek?
    – Mondj rá példát, amikor szerencsésnek érezted magad. Milyen tulajdonságod segített azokban a helyzetekben?
    – Milyen egyéb pozitív tulajdonságaidat tudod még felsorolni, legalább 5-öt írj le. Nézz rá a  listádra, és most mondd meg, hogy hány %-ban érzed magad szerencsétlennek?

     

    Vagy azt gondolod, hogy “soha senkinek nem fogsz kelleni”?

    – Milyen érvek szólnak az állításod (soha, senkinek) mellett?
    – Milyen ellenérvek szólnak ellene? Vedd sorba az eddigi kapcsolataidat (családi, baráti, párkapcsolat)!
    – Mi a legrosszabb, ami történhet ebben a helyzetben? Mi a legjobb, ami történhet veled? És mi a legvalószínűbb?

     

    A lényeg, hogy tegyél fel magadnak kérdéseket, mielőtt bedőlsz a korábbi életed kellemetlen élményeiből táplálkozó, automatikus negatív gondolataidnak. Minél jobb kérdéseket teszel fel, annál jobb válaszok születnek.😊

    Vedd sorba az értékeidet, az erősségeidet, és ha ezekre fókuszálsz, akkor szinte észrevétlenül fogsz a negatív érzelmi spirálból átlendülni a pozitívba. És ha ez megtörténik, akkor önmagadban megerősödve láthatsz hozzá a probléma valódi megoldásához. Ahhoz, hogy racionálisan megnézd, mi lehet a következő lépés, mit tehetsz még, hogy állásod, vagy párod legyen.

     

    👉Ha úgy érzed, hogy a negatív érzéseiddel, a torzító gondolataid felismerésével/átalakításával egyedül nem boldogulsz, az önértékelésedet, magabiztosságodat fejlesztenéd, COACHING-gal tudlak ebben támogatni. 

     

    ÉRDEKLŐDÖM

Elutasítás, 1 rész. Miért fáj az elutasítás?

 

Biztos a te életedben is előfordult már, hogy vagy álláskeresőként, vagy társkeresőként nemet mondtak rád, és megtapasztaltad az elutasítás fájdalmas élményét. Az elutasítás egyébként az életünk bármely területén előfordulhat, de szinte minden esetben nehezen éljük meg, ezért aztán törekszünk arra, hogy elkerüljük, hogy ne sérüljünk.

 

elutasítás, fájdalom, szorongás, értéktelenség, nem vagyok elég jó, nem kellesz

 

De miért is fáj annyira az elutasítás?

 

Erről szól a videó, melyet a lenti – narancssárga – linkre kattintva tudsz megnézni.

 

Az elutasítás fájdalma 1. rész

 

Ha inkább olvasni szeretnél az elutasítás okozta fájdalomról, akkor folytasd itt.

 

A lányom az nemrég került ki a “munkaerő piacra” pályakezdő friss diplomásként.  Lelkesen, és nagy  reményekkel,kezdett hozzá az álláskereséshez. Rengeteg állásinterjún vett részt, és jó pár visszautasításban volt része, amit gyakran személyes kudarcként élt.

 

A kudarcérzés, az ebből fakadó rosszkedv, szorongás  azokban az esetekben merült fel,  amikor, nagyon tetszett  neki a pozíció, amiben el tudta volna képzelni magát, amikor vágyott rá, hogy az övé legyen, azaz érzelmileg igencsak bevonódott.

 

Azonban amikor a vágy és valóság eltér, távol kerül egymástól,az egy stresszel terhelt helyzet.

 

Eluralkodnak ilyenkor a negatív érzések, a szégyen, a frusztráció, jönnek az automatikus negatív gondolatok, mint a „nem vagyok elég jó”, az alkalmatlanság érzése.

 

Bár a lányom esetében az elutasítás szakmai volt, kifejezetten a gyakorlat hiányának szólt, mégis úgy élte mintha, a teljes személyét elutasították volna.

 

Ehhez hasonlóan érez az a társkereső, aki izgatottan készül a randira, de jön egy váratlan lemondó üzenet, vagy éppen a randi után  mond nemet a folytatásra a partner.

 

De ugyanilyen kemény pillanat, az állásinterjú után, a társkeresőn folytatott hosszas levelezgetés, vagy a randi utáni csönd is. Amikor nem tudod, hogy mi van a csönd mögött. Általában  ilyenkor az egészből csak annyit sikerül meghallani, hogy „nem kellek”. Ez pedig gyötrelmesen fájó érzés..

 

Az elutasítás valóban fáj, amit kutatási eredmények igazolnak

 

Egy 2003-as kutatás során fMRI vizsgálatokkal sikerült kimutatni, hogy amikor megtapasztaljuk az elutasítást, akkor az agyunk ugyanazon területei aktiválódnak, mint mint fizikai fájdalomérzet (pl. fejfájás) esetén.

 

Ezt megerősítette az a 2011-es vizsgálat is, melyben a vizsgálati résztvevők egy részének karját forró kávéval öntötték le, a részvevők másik részének pedig az ex-párjuk fényképét mutatták, akik nem a legkíméletesebb módon szakítottak velük.

A vizsgálat során megállapították, hogy a forró kávé okozta fizikai, és a fénykép okozta szubjektív fájdalom hasonlóan kellemetlen érzéseket hozott a vizsgálati alanyokban.

 

Nem a konkrét szituáció fáj

 

Nem az fáj, hogy egy adott cég nem téged választott, vagy “Józsi” a Randivonalról lemondja a megbeszélt randit, hanem ami mögötte van.

 

  1. A konkrét helyzetekben megélt tapasztalataink kisebb nagyobb sérül az egyébként is gyenge lábakon álló önbecsülésünk, és előhívják, felerősítik azokat a félelmeinket, amelyek szerint mi nem vagyunk elég érdekesek, elég okosak, és szépek, elfogadhatóak és szerethetőek.

 

 

  1. Nem csak önbecsülésünk sérül, hanem megéljük az elfogadás és a kapcsolódás hiányát.  Egyik legősibb félelmünk a magány. Ha egyedül érezzük magunkat, az olyan, mintha egyedül állnánk a világgal szemben.
    1. Talán nem túlzás az állítás, miszerint kötődni és kapcsolatban lenni  a biztonságot , szeretni és szeretve lenni pedig az életünk értelmet  jelenti számunkra.  Ezért olyan vágyunk annyira olyan kapcsolatokra, amelyekben azt érezhetjük, hogy fontosnak tartanak minket, elfogadnak, és számíthatunk másokra. Annyira fontosak ezek a kapcsolatok számunkra, hogy a a saját értékünket kifejezetten a a külső visszajelzések alapján,és  a kapcsolataink  számában és minőségében mérjük.

Mit tehetünk az elutasítás miatti fájdalommal szemben?

 

Erről szól majd a következő bejegyzés.😊

 

Ha nehezen éled meg az elutasítást, ha magabiztosabbá szeretnél válni, ha a kapcsolataid minőségén változtatnál, coaching-gal tudlak ebben támogatni. A coaching-ról ITT tudsz tájékozódni. Ha bármilyen kérdésed van van, üzennél, hívnál, a lenti gombra kattintva teheted.

 

ÉRDEKLŐDÖM

 

Forrás:

https://www.researchgate.net/publication/9056800_Does_Rejection_Hurt_An_fMRI_Study_of_Social_Exclusion

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3076808/