A környezetemben sokaknak okoz gondot kapcsolódni, érzelmileg őszintén megnyílva, önmagukat biztonságban érezve kötődni a másikhoz, másokhoz. Hogy felnőttként kiben bízunk meg, és kiben nem, hogy kihez és milyen minőségben kötődünk érzelmileg, az a gyermekkorból hozott, megtanult “ősi”családi mintánkon múlik.
A minta anyáról gyermekre, generációról generációra “átörökítődik”. Ezért nagyon nem mindegy, hogy gyermekként mit tanulunk, és szülőként mit tanítunk a kötődésről, a biztonságról, a bizalomról. A természeti népek – távol a civilizációtól, a XXI. századi elidegenedéstől, bizalmatlanságtól – jól tudják ezt.
A gyermek dala, avagy a bizalom gyökere
“ Egy kelet-afrikai törzsben a gyermek életének kezdetét nem a fogantatástól vagy születésétől számítják, hanem attól a naptól, amikor az édesanyja először gondol rá. Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje, elvonul egy erdőbe, és addig ül egy fa tövében, amíg meg nem találja gyermeke énekét.
Majd visszatér a faluba, és a leendő apának is megtanítja ezt az éneket, amivel együtt hívogatják, várják a gyermeket. Az anya rendszeresen énekel a méhében lévő magzatnak, majd a dalt megtanítja a bábaasszonyoknak is, akik a születésekor ezzel köszöntik őt.
Ez a dal elkíséri a gyermeket élete legfontosabb pillanataiban, a különböző beavatási rítusokon keresztül egészen a haláláig” (1)

A dal a gyermek kötődésének, a biztonságnak, az ősi, tiszta bizalomnak “gyökere. Ahogy a dal kíséri végig a gyermeket, úgy kísér végig minket is életünk során a kötődési “mintánk”, vagy kötődési stílusunk, és ezzel összefüggésben az érzelmi képességünk. Mindez legerőteljesebben, legmarkánsabban a párkapcsolatunkban mutatkozik meg.
Ha nehezen bízol magadban, és másokban, ezért nehezen megy a pártalálás, ha nem mersz/nem tudsz érzelmileg felszabadultan kötődni a párodhoz, akkor egyéni érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztéssel tudlak segíteni abban, hogy képes legyél minőségi javulást elérni a kapcsolataidban.
ÉRDEKLŐDÖM
Forrás:
(1) Kádár Annamária, Mesepszichológia, 243. oldal