Az idő érték, gazdálkodj vele okosan! Megmutatom, hogyan…

Semmi újat nem mondok azzal, hogy felgyorsult világban élünk. Ömlik ránk a rengeteg információ, egymást érik a feldolgozásra váró impulzusok. Naponta tapasztaljuk, hogy semmire nincs időnk, és mint ujjaink közül a homokszemek, peregnek az életünkből az értékes percek, órák, napok, évek.

 

“Ebben az életben nem létezik olyan tett vagy erő, amellyel akárcsak  egyetlen további pillanathoz juthatnánk, és nincs semmi, ami lehetővé tenné, hogy visszaszerezzük az eltékozolt időt. Ha egyszer az idő elmúlt, örökre elmúlt.”- Philip Zimbardo

 

Az idő az élet, ráadásul véges, nem lehet megvásárolni, elraktározni, vagy éppen megsokszorozni. Napjainkra szinte a legértékesebb kinccsé, hiánya pedig  a leggyakoribb stressz-forrássá vált. Meglepő, hogy mindezek ellenére, mennyire kevéssé gondoljuk át, hogy hogyan bánunk vele, és mennyire könnyen áldozzuk fel, nem becsülve a valódi értékét.

 

idő, rohanó idő, időgazdálkodás

 

“Nincs időm!” „Erre én most nem érek rá!” „ Siessünk!” „ Mindig késésben vagyok!” – Neked is ismerősek ezek?

Ha ezek lettek a mindennapi mantráid, és mindezekre hivatkozva folyamatos cselekvésben, valamit „csinálásban” vagy, miközben nem jut a figyelmedből másoknak, a párodnak, a gyerekednek, a barátoknak, és pláne nem önmagadnak, akkor feltétlenül olvass tovább.

 

Hova tűnik, mire megy el az idő?

Ha az üzleti életben népszerű időgazdálkodási oldalról szeretném megközelíteni a problémát, akkor a fenti kérdés megválaszolására elsőként azt javasolnám, hogy nézd meg, melyek azok a tevékenységek, amelyek elrabolják az értékes idődet.

Szűrd ki azokat, melyeknek az eredménye nem jelenik meg az életedben, priorizálj, és a fontos dolgokra fektesd a hangsúlyt.

 

Ne dőlj be a sürgősség nyomásának, rengeteg időt tud elvenni az életedből a sürgősség álruhájába bujtatott, de kevésbé fontos dolog. Például amikor éppen csak hazaértél, és a szomszédod „elkap”, mert feltétlenül el akarja mesélni, hogy mit vett a hentesnél, vagy az idős szüleid – munkaidőddel szemernyit sem törődve – “azonnal” el akarják újságolni az általad sosem látott rokon legújabb sztoriját.

Vedd észre, amikor a sürgősnek tűnő dolgok nem fontosak, és saját időd értékességét szem előtt tartva mondj nem-et az időpazarló helyzetekre. (Hogy hogyan mondj nem-et, arról ITT olvashatsz bővebben.)

 

De most nem az időgazdálkodás közgazdasági modelljével szeretnék foglalkozni (talán majd egy másik bejegyzésben), hanem azzal, hogy az időhöz való viszonyulásunk hogyan hat a személyes, (pszichológiai értelemben vett) jól-létünkre.

 

Nem mindegy, mire szánunk időt!

F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus Sors és Sérülés c. könyvében találtam a következő ábrára, mely az ébren töltött napi időfelhasználásunk „egészséges” változatát illusztrálja.

 

idő, időgazdálkodás, timemanagement

Zajló idő

Napjaink nagy részét a „zajló idő” teszi ki, ide tartozik minden kívülről érkező feladat,  a család ellátásától a tárgyalások lebonyolításáig, a csekk befizetésétől az ajtó kulcsra zárásáig, a telefonálástól a főzésig rengeteg minden. Az emberek többségének – mivel ezt megszokta – általában nincs ezzel gondja.

Azonban ez csak akkor igaz, ha a fenti ábra arányainak megfelelően elegendő tér (napi 1-2 óra) jut a „magánidő”, és „intim-idő” szeletnek.

 

Magánidő

Az az idő, amit önmagunkkal, befelé figyelve töltünk, feldolgozva a napi élményeket, és ebbe belefér a rágódás, a bosszankodás, a tervezgetés, és az álmodozás egyaránt. Ezt megtehetjük utazás, főzés, zuhanyozás, vagy bármilyen egyéb rutintevékenység közben, vagy az elalvás előtti percekben. F. Várkonyi Zsuzsa a “csigaházunkban” eltöltött időnek nevezi ezt, ami talán nem is szorul további magyarázatra.

 

Probléma lehet, hogy a folyamatosan elfoglalt emberek kevés figyelmet szánnak erre a szeletre, nem akarnak önmagukkal foglalkozni, folyamatos feladatmegoldásban vannak, és egyszerűen képtelenek kikapcsolni.

Nem figyelnek az érzéseikre, észre sem veszik, ha szoronganak, és hogy mitől, annak főleg nincsenek a tudatában. Esténként fáradtan zuhannak az ágyba, kihagyva a “mentális emésztgetést”.

Mivel nagy teljesítményre képesek, a munkájukban rendszerint megbecsült és fontos munkaerők, amiből ugyan erőt meríthetnek, de a teljes kimerülést, a kiégést ritkán sikerül elkerülniük.

 

Intim-idő

Azok az órák tartoznak, melyet kifejezetten az „együttlét öröméért” töltünk együtt, jellemzően a párunkkal, gyerekünkkel, családtagjainkkal, barátainkkal, számunkra fontos, szeretett emberekkel.

A gyerek kikérdezése a másnapi leckéből nem, de a vele való társasozás intim-időnek számít. Intim-idő lehet a beszélgetés, a közös séta, vagy éppen szerelmeskedés a párunkkal, a közös családi ebédek, vagy egy csajos buli a barátnőkkel.

Az intim-időben eltöltött percek, órák alapjaiban határozzák meg a kapcsolataid szorosságát, a szeretetteliségét, a kölcsönösségét, a biztonságosságát, azaz MINŐSÉGÉT.

 

Mit tehetsz, hogy jobban bánj az idővel, azaz az életeddel?

A fent bemutatott „idősajtot” figyeld meg a saját életedben, vizsgáld meg az arányokat. Ha ez egyes cikkek arányai nem az „egészséges” szintnek megfelelően alakulnak, ha egyes szeleteket elhanyagolsz, vagy éppen túl sok időt töltesz ott, változtass az egészséged, a kapcsolataid, az életed minőségének jobbítása érdekében.

 

Ha egyedül nem megy, ha bizonytalan vagy, mit is is tehetnél, ha szeretnél támogatást, biztatást kapni, a lenti gombra  kattintva tudod velem felvenni a kapcsolatot. Coachinggal, stresszkezelő technikákkal, access bars® kezeléssel tudok hozzájárulni a személyes fejlődésedhez, az életminőséged javulásához.

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

F. Várkonyi Zsuzsa: Sors és sérülés c. könyv (239-241.oldal)

Philip Zimbardo-John Boyd: Időparadoxon c. könyv (33.oldal)

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Posted by: admin on

Címkék: , , ,