Változásra, változtatásra vállalkozó nők személyes fejlesztése, támogatása coachinggal
Ha boldogságról, sikerről, jóllétről, stresszkezelésről,lelki békéről van szó, akkor szinte biztos, hogy gyorsan szembe jön velünk a meditáció. Bevallom, én sokáig ezt valami ezoterikus dolognak, spirituális hóbortnak tartottam, amire egy magamfajta „komoly és elfoglalt üzletasszonynak” egyébként sincs ideje. Ha hallani vélsz némi cinizmust a szavaim mögött, akkor nem tévedsz. A
A nőiség örök téma. Sokan, sokféleképpen definiálják önmagukat nőként. Különböző jelzővel, címkével illetik magukat, amely megfigyelésem alapján, ritkán fakad az elégedettségből, az értékesség felismeréséből, sokkal inkább a ki tudja mikor elhitt, és meggyőződéssé vált “nem vagyok elég jó”, “nem érdemlek jobbat”, “nem vagyok rá képes” hiedelmekből. Olyan, igaznak vélt tévhitekből,
A legtöbb ember azért segít, adakozik, és azért nagylelkű másokkal, mert erkölcsi kötelességnek érzi azt. Kisgyermek korunk óta arra nevelnek minket, hogy legyünk kedvesek, segítőkészek másokkal. Ha, hozzám hasonlóan, te is voltál a szocialista érában úttörő, akkor biztos te is kívülről fújtad, és fújod mai is, hogy „az úttörő ahol
Pár napra elhallgattam, bevallom, nem találtam a szavakat, és sokszor önmagamat sem ebben a mindenki számára új, és ismeretlen helyzetben. Érzelmi hullámvasút ez a javából, igazi mélypontokkal, és nem feltétlen amiatt, hogy nem tudok olyan élelmiszert venni, amit szeretnék, hogy a kedvenc drogériámban üres polcok között kell keresgélnem alapdolgokat, vagy,
A siker és a boldogság nem cél, hanem következmény: valódi célok megvalósításának a következménye. Egy út, fejlődési folyamat, melyen ha végigmész, megkapod ezeket az érzéseket is. Az út első lépése az, hogy feltérképezd, jelenleg hol tartasz az életedben. Fontos, hogy tisztán láss, hogy tudd honnan fogsz elindulni. Mert irányítani csak
A mindennapi kommunikációban, az egymáshoz való emberi viszonyulásokban gyakran találkozom a fölénnyel. Nemcsak egyéni, hanem közéleti szinten, a politikai-társadalmi közbeszédben rendszeresen tapasztalom. Bekúszik a hétköznapjainkba hencegő, vagy akár fenyegető formában, és szinte természetessé, ha úgy tetszik, elfogadott normává kezd válni. De ennek nem kellene így lennie! Engem legalábbis kifejezetten zavar
Holnap véget ér a 2019 – es év, és ráadásul 2020-szal kezdetét veszi egy új évtized. Mindenhol azt látom, hallom, hogy itt van év végi számvetés időszaka. Nagyon nem szeretem ezt az „év végi számvetés” kifejezést, szívesebben használom helyette az „évértékelést”. Bár mindkettő a múlt eseményeivel való szembenézést jelenti, mégis
Egyszer, egy coaching folyamat lezárásakor az ügyfelem a következő mondattal összegezte az elért eredményt:” Változás nem történt, csak valahogy helyére kerültek, és most rendben mennek a dolgok.” A szövegkörnyezetből kiragadott mondat alapján könnyen azt gondolhatod, hogy eredménytelen volt a coaching, hiszen nem hozott nagy változást, nincs kézzelfogható eredmény. De mi
Azt látom, hogy az év vége a munkahelyeken, az ünnepekre való készülődés otthon, évről évre egyre nagyobb hajszává válik. Mintha ebben az utolsó pár hétben kellene mindazt az el nem végzett munkát, mindazt a meg nem élt örömöt, minden olyan találkozást, és minden olyan pillanatot bepótolni, amit egész évben elmulasztottunk.
A kritika a konfliktusokhoz, a stresszhez hasonlóan az életünk természetes velejáróra. Ezért aztán nem az a kérdés, hogy hogyan kerüljük el, vagy hogyan küzdjünk ellene, mert az lehetetlen vállalkozás lenne. Sokkal inkább az a kérdés, hogy mit kezdjünk vele, hogyan kezeljük úgy, hogy az minél kevésbé akadályozza a boldogulásunkat. Ugyanis