Változásra, változtatásra vállalkozó nők személyes fejlesztése, támogatása coachinggal
A kritika a konfliktusokhoz, a stresszhez hasonlóan az életünk természetes velejáróra. Ezért aztán nem az a kérdés, hogy hogyan kerüljük el, vagy hogyan küzdjünk ellene, mert az lehetetlen vállalkozás lenne. Sokkal inkább az a kérdés, hogy mit kezdjünk vele, hogyan kezeljük úgy, hogy az minél kevésbé akadályozza a boldogulásunkat. Ugyanis
A mindennapjainkban bármikor előfordulhat, hogy egy ártalmatlannak tűnő beszélgetésből feloldhatatlannak tűnő konfliktus keletkezik. Mondhatnád erre, hogy a konfliktus az életünk természetes velejárója. Ezzel egyet is tudok érteni, viszont az nagyon nem mindegy, hogy mit kezdünk vele. Hogy a szavainkkal, viselkedésünkkel tovább mélyítjük, vagy éppen kisimítjuk a ráncokat a kapcsolatainkban.
Van egy közeli hozzátartozóm, aki megértésre, együttérzésre vágyva előszeretettel osztja meg velem a kellemetlenül megélt történeteit, mások által okozott sérelmeit, konfliktusait, mert abból van neki bőven. De kinek nincs? Emberek vagyunk, kapcsolódunk, és ahol egynél több ember van, ott bármikor lehet vélemény-, és nézeteltérés. Szóval nem is lenne ebben semmi
A környezetemben sokaknak okoz gondot kapcsolódni, érzelmileg őszintén megnyílva, önmagukat biztonságban érezve kötődni a másikhoz, másokhoz. Hogy felnőttként kiben bízunk meg, és kiben nem, hogy kihez és milyen minőségben kötődünk érzelmileg, az a gyermekkorból hozott, megtanult “ősi”családi mintánkon múlik. A minta anyáról gyermekre, generációról generációra “átörökítődik”. Ezért nagyon nem mindegy,