Csapdák a kommunikációban: “De nekem van igazam!?”

Van egy közeli hozzátartozóm, aki megértésre, együttérzésre vágyva előszeretettel osztja meg velem a kellemetlenül megélt történeteit, mások által okozott sérelmeit, konfliktusait, mert abból van neki bőven. De kinek nincs?

Emberek vagyunk, kapcsolódunk, és ahol egynél több ember van, ott bármikor lehet vélemény-, és nézeteltérés. Szóval nem is lenne ebben semmi különleges, ha nem fejeződne be minden egyes alkalommal a monológja „de ugye igazam van” , vagy „szerinted is nekem van igazam, ugye” kérdéssel.

 

 

 

A rokoni gesztus szerinti a válasz egyértelműen azt mondatná velem, hogy „persze, teljesen igazad van”, és ezt meg is teszem. Megteszem akkor,  amikor olyan információk, és tények birtokában vagyok, amelyek alátámasztják azt.

Egyéb esetben meg hümmögök, vagy egy jól irányzott, „te hogy látod, szerinted igazad  volt?” kérdéssel kikerülöm a személyes állásfoglalást.

 

De kinek van igaza?

Ha nem ellenőrizhető adatokról, vagy tényekről (mint például mennyi az idő, vagy mikor volt a mohácsi csata) van szó, akkor erre a kérdésre a válasz: mindenkinek, és senkinek.

Mert a saját  szemüvegén keresztül nézve mindenki a saját valóságát, a saját igazát látja.

 

Ezért a kérdés valójában nem az, hogy kinek van igaza, hanem hogy „miért fontos, hogy igazam legyen?”,  valamint „hogyan tudunk együttműködni” annak érdekében, hogy megtaláljuk a mindkettőnk számára elfogadható „igazságot”, hogy aztán mindkettőnknek igaza lehessen.

 

Amikor nézőpontok ütköznek

Amikor konfliktus lép fel, akkor az adott helyzetben különböző módon viselkedünk személyiségünktől, neveltetésünktől, szokásainktól függően. Gyakran nem értjük a másik gondolkodását, reakcióját.  Általában, ha elvi szinte el is fogadjuk a másik különbözőségét, a lelkünk mélyén ezt  igen csak nehezen tudjuk megtenni.

 

konfliktuskezelés, kommunikáció, vita

 

“Mit tegyen a másik’ helyett “mit tehetnék én”?

Amikor számon kérjük, hogy a másik miért nem képes hozzánk hasonlóan gondolkodni, „miért nem képes engedni” , miért kell mindig a végsőkig ragaszkodni a saját igazához,  akkor érdemes önvizsgálatot is tartani. Önmagunktól megkérdezni, vajon én képes vagyok az ő fejével gondolkodni, képes vagyok engedni, és el tudom-e fogadni, ha nem nekem van igazam?

 

Feszültséggel terhelt helyzetben, az önvédelemre koncentrálva, ritkán jut eszünkbe, hogy mit tehetek én a konfliktus okozta ráncok kisimításáért.

Szintén önvédelemből könnyebb azt gondolni hogy én látom reálisan a helyzetet, én viselkedek helyesen, én vagyok a normális, és a  másik pedig nem. Ezzel csak az a probléma, hogy a másik is pontosan ugyanezt gondolja.

 

Amikor mindkét fél mereven ragaszkodik az álláspontjához, akkor beleragadnak egy olyan kommunikációs csapdába, amely a kapcsolatot „háborús övezetté” alakítja.

 

Megoldást szeretnél?

 

Ha azt veszed észre, hogy minden esetben ragaszkodsz ahhoz, hogy neked legyen igazad, ha túl sok konfliktus terheli a kapcsolataidat, ha úgy érzed, hogy nem értenek meg mások, illetve te nem érted őket, akkor érdemes a kommunikációdat, illetve a konfliktuskezelési készségedet fejleszteni.

Coachinggal, és egyéb fejlesztő módszerekkel tudlak a változás, az életed jobbításának útján kísérni. A szolgáltatásaimról ITT, rólam pedig ITT tudsz tájékozódni.

 

 

ÉRDEKLŐDÖM

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Posted by: admin on

Címkék: , , , , ,