Miért okoz boldogságot, ha segítünk valakinek?

A legtöbb ember azért segít, adakozik, és azért nagylelkű másokkal, mert erkölcsi kötelességnek érzi azt. Kisgyermek korunk óta arra nevelnek minket, hogy legyünk kedvesek, segítőkészek másokkal. Ha, hozzám hasonlóan, te is voltál a szocialista érában úttörő, akkor biztos te is kívülről fújtad, és fújod mai is, hogy  „az úttörő ahol tud segít, és önként szolgálja a közösséget.” De a Biblia, vagy egyéb vallási-, és társadalomfilozófia nézetek is jótékonykodásra buzdítanak,  mint  jó, helyes, és etikus cselekedetre.

Azonban a tudománynak hála, ma már azt is tudjuk, hogy a jótékony cselekedetek, a másoknak való segítségnyújtás nemcsak annak van hasznára, aki kapja, hanem annak is aki adja. Sonja Lyubomirsky boldogságkutató kísérletekkel igazolt, hogy aki rendszeresen gyakorol valamilyen a jótékony cselekedetet, kisebb nagyobb segítséget nyújt másoknak, boldogabbnak érzi magát.

 

A segítségnyújtásnak bizonyítottan boldogságfokozó hatása van, mert

 

  • ➡ ha kedvesek, segítőkészek vagyunk valakivel, akkor pozitívabban, kedvezőbben látjuk őt, és felerősödik az „egy közösséghez tartozunk, együtt kell működnünk” érzése,
  • ➡ enyhíti a bűntudatunkat, a szorongásunkat, amelyet mások nehéz helyzete miatt érzünk, és jobban értékeljük a saját életünket, hálásabbak vagyunk a „szerencsésebb” helyzetünkért,
  • ➡ miközben másoknak segítünk, eltereljük a figyelmünket a saját rágódásainkról, gondjainkról,
  • ➡ az általunk végrehajtott jó cselekedet növeli az önbizalmunkat, pozitívabbá teszi az énképünket, növeli a hasznosság érzését,
  • felfedezhetjük a rejtett képességeinket, vagy akár új készségeket is fejleszthetünk (aktuálisan ilyen pl. szájmaszk varrás, tudatos vásárlás),
  • ➡ növelheti a saját életünk értékét, értelmét,
  • ➡ számtalan pozitív következménye lehet ránk nézve: mások jobban megbecsülnek, elismernek, megszeretnek.

Fontos, hogy a jótékony cselekedet csak akkor tudja fokozni a boldogságod, növelni a jólléted, ha az  önszántadból, szabadon, azaz saját akaratodból történik, és amiért nem vársz viszonzást.

És ehhez nem kell Teréz anyává válnod, nem kell világmegváltó, erő feletti cselekedeteket végre hajtanod. A jó cselekedetek lehetnek kicsik, időben rövidek, egy mosoly, egy bátorító szó, együtt érző meghallgatás, egy kisebb feladat pl. mosogatás, teregetés átvállalása, egy ajtó kinyitása mások előtt.

 

Vannak akiknek könnyen megy mások segítése támogatása, legnagyobb természetességgel önkénteskednek, vagy főállásban támogatnak rászorulókat. És vannak, akik úgy érzik, nekik nehezebben megy másoknak felajánlani segítséget, vagy csak úgy  rámosolyogni idegenekre. Mindkettő rendben van.

 

Viszont ha valaki őszinte késztetést érez arra, hogy a jótékony cselekedetei számát növelné, akkor érdemes követni Sonja Lyubomirsky által ajánlott stratégiát, melynek lépései az önként vállalt jó cselekedet kiválasztása, valamint annak meghatározása, hogy milyen gyakran, milyen mértékben szeretnénk azt elvégezni. Ezek megválasztásánál érdemes szem előtt tartani azt is, ha túl keveset teszel, nem lesz számodra/másik számára mérhető haszna, ha túl sokat, akkor pedig túlterheltté válhatsz.

 

Csak akkor, és csak annyit jótékonykodj, amennyi a boldogság érzeted fokozza, nem pedig a frusztráltságod. Ha többet szeretnél olvasni a boldogságról, ajánlom elolvasásra a forrásként megjelölt Hogyan legyünk boldogok? c. könyvet.

 

 

Forrás:

Sonja Lyubomirsky: Hogyan legyünk boldogok?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Posted by: admin on

Címkék: , , , , ,