Nem tudsz megbocsátani?

Két évig társkeresőkkel dolgoztam. Gyakran szembesültem azzal a problémával, hogy az ügyfeleim a korábbi partnereik iránt érzett, akár „évekig” is dédelgetett haraggal érkeztek hozzám.

Ebben az érzelmi állapotban léptek rá a társkeresés egyébként is „rögös” útjára.

Társat akartak maguk mellé, aki majd elfeledteti a korábban szerzett sebeiket, szerelmet akartak, ami meggyógyítja   az érzelmi sérüléseket, stabil kapcsolatot akartak, ami biztonságot teremt, kompenzálva  a lelki bizonytalanságukat.

Lelkileg megsebzett, újabb lesérülésektől rettegő nők és férfiak próbáltak egymásban kapaszkodót találni, az általuk „húspiacnak” nevezett párkapcsolati piacon.

 

Mennyi esélyt adnátok az ilyen érzelmi állapotban létrejövő kapcsolatoknak, egyáltalán adnátok-e esélyt kapcsolat létrejöttének?

 

Igen, jól gondoljátok, valóban kicsi az esély. Ha egyáltalán sor került személyes találkozóra, űzött vadként menekültek egymástól.

A bennük lévő harag, düh, megbántódás az előző kapcsolatukhoz, előző társukhoz kötötte őket. Bár fizikailag  már eltávolodtak egymástól, a harag a neheztelés pszichésen még szorosan összekötötte az előző párjával.

 

harag,düh,sérelem

 

Nem „szabad” emberek találkozása azonban nem lehet felszabadító.

Ez csak „szabad” és „független” emberek találkozásakor jön létre, ahol mindkét félnél rendelkezésre állnak összekapcsolódásra képes „szabad vegyértékek”.

 

Hogyan lehet elérni a belső szabadságot?

 

A harag szinte mindenkit érint, mindenkinek vannak kisebb nagyobb sérelmei, így sokakat érdekelhet, hogyan lehet megszabadulni a haragtól, sérelmeinktől?

A válasz egyszerű: megbocsátással

A megbocsátás viszont ennél jóval nehezebb. Nemcsak a már véget ért, hanem működő párkapcsolatok esetén is komoly nehézséget okoz.

 

Miért nehéz megbocsátani?

 

Van, akinek azért nem megy, mert attól fél, ha megbocsát, akkor  újra és újra sebezhetővé válik.

Ilyen például a megcsalás problémája. Sok nő érzi úgy, ha megbocsát, akkor mintegy „felhatalmazza” a másikat, hogy újra és újra félrelépjen következmények nélkül.

 

Másoknak pedig azért, mert nem tanulta meg, mert nem rendelkezik a megbocsátás képességével, csupán azzal a gyerekkorban jól működő stratégiával, mint a duzzogás, a harag, vagy dühkitörés.  Ami azonban a kisgyerekkorban – ahol minden a gyerekkor „túléléséről” szól- működik, az felnőtt életben nem feltétlenül hatékony.

 

Mi a megoldás?

 

A haragot, a bennünk lévő sérelmeket egyetlen dolog űzheti el, az pedig a hajlandóság, hogy lemondunk róla.

Nem az számít, hogy meg tudunk-e bocsátani a másiknak, hanem, hogy akarjuk-e tovább cipelni ezt a terhet.

 

Az a kérdés, hogy szeretjük- önmagunkat annyira, hogy elengedjük a harag érzését?

 

A harag az egyik leglélekrombolóbb érzés, ami legalább két embert érint.

Szeretjük azt hinni, hogy a másik a rossz, és mindezt, hogy morálisan alátámaszthassuk, gyűjtögetjük a másik rossz tulajdonságait, hibáit. Ez némi kielégülést okoz, de ez csak a felszín.

 

Az emberi kapcsolatokban ugyanis nem azon van a hangsúly, hogy ki hibázott, hanem hogy megtudják-e oldani együtt.

Ami valamikor megtörtént, az elmúlt, azon már nem tudsz változtatni, azon viszont igen, hogy mit kezdesz vele.

 

A megbocsátás nem a másikról szól, hanem rólad.

„A harag azt öli meg, aki haragszik, nem pedig az „úgynevezett” ellenséget.” (Dr. David R. Hawwkins)

 

Ha szeretnél megbocsátani, ha szeretnéd megtanulni az elengedés technikáját, jelentkezz be coachingra  ITT .

 

 

 

Forrás: Dr. David R. Hawkins, Elengedés c. könyv

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Posted by: admin on

Címkék: , , , , ,