Szokásaink

Az életünket szinte észrevétlenül alakítják, szervezik a szokásaink. Olyan automatikus viselkedések ezek, amelyek tanulás útján jönnek létre, az ismétlés által erősödnek. Anélkül veszik át az irányítást, hogy tudnánk róla. Ezt a bizonyos „robotpilóta” üzemmódot az agyunk minden, számára ismerősnek vélt helyzetben bekapcsolja, azért, hogy megkönnyítse az életünket.

 

szokások, stresszhelyzet, viselkedés, változtatás, új szokások

 

A gondolkodás nélküli rutinnak köszönhetően képesek vagyunk csukott szemmel fogat mosni, autóvezetés közben beszélgetni, vagy email írás közben a gyerek csokis száját megtörölni.

Segítenek abban, hogy minél könnyebben, minél kisebb erőfeszítéssel, ha úgy tetszik, kevesebb fájdalommal oldjunk meg helyzeteket, hogy az minél előbb jó érzésekkel töltsön el minket. Leegyszerűsítve, a szokásaink azért vannak, hogy jól érezzük magunkat.

 

De a szokásaink ellenünk is fordulhatnak. Rövidtávon ugyan örömet, megkönnyebbülést okoznak, de egy idő után érezhetővé válik a negatív hatásuk.  Ők azok a bizonyos „rossz”szokásaink, amelyek többnyire stresszhelyzetben aktiválódnak, mint például idegesség esetén a körömrágás, vagy a rosszkedvet elűző iszogatás, shoppingolás, szorongásoldó dohányzás. De ilyen rossz szokás a harag káromkodással való kifejezése, a tehetetlenség, vagy mások bántalmazásában megnyilvánuló intolerancia.

 

Hogyan lehet a szokásainkon változtatni?

 

Látszólag egyszerűen, hiszen mindössze egy cselekvést le kell lecserélni egy másikra, és azt ismételve – az agyunk csodálatos működésére rábízva – automatikus beidegződéssé tenni. Állítólag, ha 21 napon keresztül gyakoroljuk az új viselkedést, akkor elindultunk a változás útján, azaz elsajátítottuk az új szokást. 120 nap után pedig már az új ösvényt is kitapostuk, melynek eredményeképpen a régi szokás már stresszhelyzetben sem lép működésbe.

 

Az egyszerűség ellenére miért nehéz mégis a viselkedésünk megváltoztatása?

 

Egyrészt azért, mert biológia szükségletünk az állandóság, nem a változásra, hanem a változatlanságra vagyunk „behuzalozva”. Az úgynevezett „öröm-elv” alapján viselkedünk, keressük azt, ami örömet okoz, és kerüljük mindazt, ami fájdalommal jár.  Mivel a csoki örömet okoz, az edzés meg fáj, nem kérdés, hogy egy nehéz nap után melyiket választjuk.

 

Másrészt azért is nehéz, mert nincs egy általános, titkos recept, ami mindenki számára meghozza a gyors változást. Egy nem kívánatos szokástól megválni csak egyénileg, személyre szabott „munkával” lehet, hiszen mindenkinél más működik. Mindez a tapasztalási folyamat időt, energiát, kitartást, elköteleződést igényel. Sajnos itt sincs királyi út, és a kanyarokat ritkán lehet levágni.

 

Azért van néhány mankó, ami kapaszkodót adhat.

 

  • ➡ Első lépésként válaszd ki a szokást, vagy viselkedésmintát, amit szeretnél megváltoztatni.

  • ➡ Ismerkedj meg a lecserélendő szokással. Figyeld meg, hogy a legutóbbi 3-5 alkalommal milyen helyzetben, mikor, hol, hogyan zajlott az adott szokásos cselekvés? Mit tettél, hogyan érezted magad előtte, hogyan érezted magad utána, mi volt a „jutalmad”, amit bezsebeltél az adott szokás által? Mi az valódi szükségleted, ami kielégült a szokás által?

  • ➡ Harmadik lépés a kísérletezés a helyettesítésre.Találj alternatívákat a sóvárgás, a felmerülő szükséglet kielégítésére. Ha például én csokira vágyom, akkor az „édesség utáni vágyam” általában sikeresen tudom kezelni egy alma elfogyasztásával, sőt egy forró, fűszeres-illatos teával is. Mert a megfigyeléseimnek köszönhetően felismertem, hogy nálam a csoki evés az „önkényeztetésről” szól, hogy fontos vagyok, hogy törődésre, odafigyelésre méltó vagyok.

  • ➡ Negyedik lépés a tervezés. Konkrét célokat, lépéseket, és határidőket érdemes megfogalmazni. Például, ha notórius késő vagy, akkor célként megfogalmazhatod, hogy a következő héten pontosan fogsz érkezni a találkozóidra/megbeszélt programokra. Érdemes  leírni, és a megfogalmazásánál törekedj pozitív célok kitűzésére, pl. „nem fogok késni” helyett, „pontosan fogok érkezni a találkozóimra, ami javítja a kapcsolataimat,  és ezáltal  az életminőségemet.”   A cselekvési terv elkészítésénél írd össze azokat a konkrét lépéseket, melyek segítenek abban, hogy pontosan tudj érkezni az adott napi találkozóra.

Fontos, hogy ne egyszerre akarj nagy változást elérni. Kis lépésekkel, kis „győzelmekkel” kezdj. Ha sikerült megcsinálni, akkor azt ünnepeld meg.

 

Hogy ne veszítsd el a lendületed, hogy ne add fel idő előtt, keress támogatókat, akik lelki támaszként jelen vannak a szokásmegváltoztató folyamatban. Lehet egy családtag, barátnő, vagy egy segítőszakember, egy coach, aki biztat, erősít, szurkol neked, és veled örül. Ha engem választanál, a lenti gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.

 

ÉRDEKLŐDÖM