A bizalom gyökere

A környezetemben sokaknak okoz gondot kapcsolódni, érzelmileg őszintén megnyílva, önmagukat biztonságban érezve kötődni a másikhoz, másokhoz. Hogy felnőttként kiben bízunk meg, és kiben nem, hogy kihez és milyen minőségben kötődünk érzelmileg, az a gyermekkorból hozott, megtanult “ősi”családi mintánkon múlik.

A minta anyáról gyermekre, generációról generációra “átörökítődik”. Ezért nagyon nem mindegy, hogy gyermekként mit tanulunk, és szülőként mit tanítunk a kötődésről, a biztonságról, a bizalomról. A természeti népek – távol a civilizációtól, a XXI. századi elidegenedéstől, bizalmatlanságtól – jól tudják ezt.

 

A gyermek dala, avagy a bizalom gyökere

 

Egy kelet-afrikai törzsben a gyermek életének kezdetét nem a fogantatástól vagy születésétől számítják, hanem attól a naptól, amikor az édesanyja először gondol rá. Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje, elvonul egy erdőbe, és addig ül egy fa tövében, amíg meg nem találja gyermeke énekét. 

Majd visszatér a faluba, és a leendő apának is megtanítja ezt az éneket, amivel együtt hívogatják, várják a gyermeket. Az anya rendszeresen énekel a méhében lévő magzatnak, majd a dalt megtanítja a bábaasszonyoknak is, akik a születésekor ezzel köszöntik őt. 

Ez a dal elkíséri a gyermeket élete legfontosabb pillanataiban, a különböző beavatási rítusokon keresztül egészen a haláláig” (1)

 

A dal a gyermek kötődésének, a biztonságnak, az ősi, tiszta  bizalomnak “gyökere. Ahogy a dal kíséri végig a gyermeket, úgy kísér végig minket is életünk során a kötődési “mintánk”, vagy kötődési stílusunk, és ezzel összefüggésben az érzelmi képességünk. Mindez  legerőteljesebben, legmarkánsabban a párkapcsolatunkban mutatkozik meg.

 

Ha nehezen bízol magadban, és másokban, ezért nehezen megy a pártalálás, ha nem mersz/nem tudsz érzelmileg felszabadultan kötődni a párodhoz, akkor egyéni érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztéssel tudlak segíteni abban, hogy képes legyél minőségi javulást elérni a kapcsolataidban.

 

 

ÉRDEKLŐDÖM

 

 

Forrás:

(1) Kádár Annamária, Mesepszichológia, 243. oldal

 

 

Mit tehetünk az “üresség” érzése ellen?

Napok óta érzek valami nyomasztó, keserédes fájdalmat a gyomrom körül. Nem találom a helyem, feszült vagyok, zaklatott. Ha számodra sem ismeretlen az érzés, hogy valami nem stimmel nálad, de bármennyire is próbálod megfejteni az okát, egyszerűen nem megy, akkor tudod, hogy miről beszélek.

 

“A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,”

/József Attila: Reménytelenül/

 

magány, üresség, szorongás

 

Teszem a dolgom, sodor magával a napi rutin, miközben rendszeresen be-bekúszik a semmihez sem hasonlítható, gyomorszorító „melankólia”. Egyedül vagyok vele, nem tudom megfogalmazni, nem tudom megosztani, a megfoghatatlan ürességről nem tudok beszélni.

 

A „semmit” csak az érti, aki érzi.

 

Coachként merek „kérdésben lenni”. Két napja szorgalmasan kérdezgetem magamtól: „Mi ez?” Spirituálisan ébernek kellene lennem, hogy meghalljam a választ. Nem megy.

Már dühös vagyok magamra! Önegyüttérzés? Lehetetlen! Érzelmileg túlterhelt, kontrollvesztett állapotban egyetlen dologra vagyok most képes. Aggódom, haragszom, stresszelek!

Óh! Szuper! Ez már legalább megfogható, jól beazonosítható, és kezelhető. 🙂

Számos  stresszkezelő eszköz birtokában hiszem, hogy ezt már képes leszek menedzselni. Vezetett meditációra esik a választásom. Válogatok a CD-k között, amikor kezembe akad két, kézzel írt képeslap. Nincs rajtuk dátum. Valamikor rég kaptam őket, fogalmam sincs hányadik születésnapomra, mindenesetre  akkor, amikor a technika még nem furakodott be ennyire a személyes életünkbe.

 

Jó a múltban

 

Az első képeslapon a négy éve halott édesanyám jellegzetesen dőlt betűivel találom szembe magam, ami elég is a “homályos” látáshoz.

 

„Élni való minden élet,

Csak magadhoz hű maradj.

Veszteség nem érhet téged,

Ha az leszel, aki vagy.”

 

A számomra ismeretlen idézeten kívül személyes üzenetben még minden jókat (amiket megőrzök magamnak) kíván „akik téged nagyon szeretnek” aláírással.

Jönnek az emlékek, körbeölel a szeretet, és érzem azt az erős köteléket, amit a halál sem képes elszakítani. Biztonságban vagyok, az ANYA által óvott gyermek vagyok.

 

anya, szeretet, biztonság, család

 

A második képeslapot a nővérem írta, szintén szülinapomra:

„Gyerekfejjel, 8-9 évesen nem is gondoltam, hogy a kis dundi húgom, akit hol szívesen, hol teherként cipeltem magammal, sokkal inkább a támaszom lesz, mint én az övé. Szeretettel, és büszkeséggel gondolok rád(…). „

 

Biztonságban, szeretetben vagyok! „Otthon” vagyok, a meghitt teljességben vagyok!

Hála a család védelmező szeretetének, a „gyökereknek”, mint egyfajta  kapaszkodónak, ami megadja a stabilitást, a megnyugvást , „jó, hogy élek”  örömének érzését, akkor, is, ha  éppen elveszítettük, és a helyünket nem találva keringünk valahol a saját életünk nyüzsgésében.

 

A múlt biztonságot adhat, és a boldogság forrása lehet azoknak, akik pozitívan viszonyulnak hozzá.

 

A meditációs CD (Szeretet-meditáció, önszeretet) itt van mellettem, még nem hallgattam meg. Most nélküle is helyére kerültek a dolgok. Jól vagyok, ok vagyok!

Ha hasonló helyzetbe kerülnél, nyúlj vissza bátran a múlt pozitív emlékeihez, amely által megerősödve a jelen bizakodóvá, a jövő pedig elérhetőbbé válik.

 

Ha egyedül nem boldogulsz, személyes tapasztalatommal, és szakmai  tudásommal szívesen támogatlak az úton.
Ha érdekel a coaching, kérdésed van, a lenti gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.

 

ÉRDEKEL