Csapdák a kommunikációban: “De nekem van igazam!?”

Van egy közeli hozzátartozóm, aki megértésre, együttérzésre vágyva előszeretettel osztja meg velem a kellemetlenül megélt történeteit, mások által okozott sérelmeit, konfliktusait, mert abból van neki bőven. De kinek nincs?

Emberek vagyunk, kapcsolódunk, és ahol egynél több ember van, ott bármikor lehet vélemény-, és nézeteltérés. Szóval nem is lenne ebben semmi különleges, ha nem fejeződne be minden egyes alkalommal a monológja „de ugye igazam van” , vagy „szerinted is nekem van igazam, ugye” kérdéssel.

 

 

 

A rokoni gesztus szerinti a válasz egyértelműen azt mondatná velem, hogy „persze, teljesen igazad van”, és ezt meg is teszem. Megteszem akkor,  amikor olyan információk, és tények birtokában vagyok, amelyek alátámasztják azt.

Egyéb esetben meg hümmögök, vagy egy jól irányzott, „te hogy látod, szerinted igazad  volt?” kérdéssel kikerülöm a személyes állásfoglalást.

 

De kinek van igaza?

Ha nem ellenőrizhető adatokról, vagy tényekről (mint például mennyi az idő, vagy mikor volt a mohácsi csata) van szó, akkor erre a kérdésre a válasz: mindenkinek, és senkinek.

Mert a saját  szemüvegén keresztül nézve mindenki a saját valóságát, a saját igazát látja.

 

Ezért a kérdés valójában nem az, hogy kinek van igaza, hanem hogy „miért fontos, hogy igazam legyen?”,  valamint „hogyan tudunk együttműködni” annak érdekében, hogy megtaláljuk a mindkettőnk számára elfogadható „igazságot”, hogy aztán mindkettőnknek igaza lehessen.

 

Amikor nézőpontok ütköznek

Amikor konfliktus lép fel, akkor az adott helyzetben különböző módon viselkedünk személyiségünktől, neveltetésünktől, szokásainktól függően. Gyakran nem értjük a másik gondolkodását, reakcióját.  Általában, ha elvi szinte el is fogadjuk a másik különbözőségét, a lelkünk mélyén ezt  igen csak nehezen tudjuk megtenni.

 

konfliktuskezelés, kommunikáció, vita

 

“Mit tegyen a másik’ helyett “mit tehetnék én”?

Amikor számon kérjük, hogy a másik miért nem képes hozzánk hasonlóan gondolkodni, „miért nem képes engedni” , miért kell mindig a végsőkig ragaszkodni a saját igazához,  akkor érdemes önvizsgálatot is tartani. Önmagunktól megkérdezni, vajon én képes vagyok az ő fejével gondolkodni, képes vagyok engedni, és el tudom-e fogadni, ha nem nekem van igazam?

 

Feszültséggel terhelt helyzetben, az önvédelemre koncentrálva, ritkán jut eszünkbe, hogy mit tehetek én a konfliktus okozta ráncok kisimításáért.

Szintén önvédelemből könnyebb azt gondolni hogy én látom reálisan a helyzetet, én viselkedek helyesen, én vagyok a normális, és a  másik pedig nem. Ezzel csak az a probléma, hogy a másik is pontosan ugyanezt gondolja.

 

Amikor mindkét fél mereven ragaszkodik az álláspontjához, akkor beleragadnak egy olyan kommunikációs csapdába, amely a kapcsolatot „háborús övezetté” alakítja.

 

Megoldást szeretnél?

 

Ha azt veszed észre, hogy minden esetben ragaszkodsz ahhoz, hogy neked legyen igazad, ha túl sok konfliktus terheli a kapcsolataidat, ha úgy érzed, hogy nem értenek meg mások, illetve te nem érted őket, akkor érdemes a kommunikációdat, illetve a konfliktuskezelési készségedet fejleszteni.

Coachinggal, és egyéb fejlesztő módszerekkel tudlak a változás, az életed jobbításának útján kísérni. A szolgáltatásaimról ITT, rólam pedig ITT tudsz tájékozódni.

 

 

ÉRDEKLŐDÖM

 

 

Tudtad-e, ha megtanulsz jól bánni az emberekkel, azzal 99%-ban biztosítod a magánéleti sikert?

A siker és a boldogság, amire szinte mindenki vágyik, mindenkinek mást jelent, viszont van bennük egy közös nevező. A többi ember! Akik ott vannak körülötted, akikkel magánéletileg, szakmailag, vagy valamilyen egyéb formában kapcsolódsz az életed során.

Les Giblin (Emberi kapcsolatok mesterfokon, és számos egyéb sikerkönyv szerzője) szerint az emberek 90 %-a azért nem éri el a vágyott sikert az életében, mert nem képesek jó emberi kapcsolatokat ápolni, ellenben

„ha megtanulunk bánni  az emberekkel, 85 %-ban biztosítottunk magunknak bármilyen üzleti vagy szakmai sikert, és 99 %-ban magánéleti sikert.”

 

Biztos most benned is felmerül, hogy ok, de hogyan lehet „jól” bánni az emberekkel? Milyen készségek szükségesek,  a „jó” emberi kapcsolatokhoz?

 

Les Giblin azt mondja, az nem elég, ha csupán „jóban” vagyunk másokkal.

Úgy kell kezelnünk másokat, hogy miközben személyes megelégedettséget érzünk, nem sértjük meg a másik egóját sem. Az ego alatt az emberi méltóságot, a különleges, és egyedi személyiséget érti, ami tisztelet érdemel, és ami különlegesen fontos, értékes a tulajdonosa számára, és igyekszik azt megvédeni.( Ilyen értelemben mindannyian egoisták vagyunk, és ez alatt nem a szélsőséges viselkedést kiváltó negatív töltetű „egoizmust” értem.)

Ahhoz, hogy megtanuljunk jól bánni az emberekkel, célszerű szem előtt tartani a következőket, mint az „élet tényeit”:

  • Mindenki vágyik mások elismerésére, hogy aztán elismerhesse önmagát.
  • Mindenkit jobban érdekel saját maga, mint más.
  • Akivel találkozunk, fontosnak, és „valakinek” akarja érezni magát.

Ezt Les Giblin ego-éhségnek, önbecsülés-éhségnek nevezi, mely ha kielégül, csak akkor képes a tulajdonosa másokra, a kapcsolatra figyelni. Azt javasolja, ha szeretnénk, hogy valaki az általunk elvárt módon viselkedjen velünk, akkor először is csillapítsuk az ego éhségét. Más szóval:

 

„Segítsünk másoknak jobban szeretni önmagukat(…)”

 

 A kapcsolatainkban ugyanis mindannyian arra vágyunk, hogy a másik ember „segítsen”, megerősítsen abban, hogy fontosnak, értékesnek érezhessük magunkat. Ne felejtsd el, hogy nemcsak te, hanem a másik fél is!

 

Hogyan éreztessük az emberekkel a fontosságukat?

👉Változtass a gondolkodásodon, a hozzáállásodon!

Tedd meggyőződéssé, hogy az emberek fontosak,legyen ez a hited/hitrendszered része!

👉Vedd észre valóban az embert!

Az elménk ugyanis képes arra a furfangra, hogy megszűrve az információt, csak azt láttatja meg, ami nekünk fontos, ami rendszerint csupán töredéke a minket körülvevő valóságnak.

👉Ne versengj a másikkal!

Gyakori a kapcsolatokban a kísértés, hogy saját fontosságunkat -tudatosan, vagy tudattalanul- másoké fölé emeljük.(lásd feljebb az „élet tényei”-t)

Ha valamit mesélnek nekünk, akkor azt „überelni” szeretnénk, nem feltétlenül azért, hogy a másikat lekicsinyeljük, hanem hogy magunkat felemeljük, hogy jó benyomást keltsünk. Jó benyomást azonban úgy is lehet kelteni, ha a másik felé jelezzük, hogy hatással van ránk, hogy „elbűvöl”, cserébe a másik értékesnek, és „nagy egyéniségnek” fog tartani.

👉Tudd, mikor javíts ki másokat!

Előfordulhat, hogy amikor kijavítasz másokat, akkor nem valós problémát akarsz megoldani, sokkal inkább a saját fontosságodat, értékességedet szeretnéd hangsúlyozni. Ezért érdemes időnként feltenni magunknak a kérdést: Valóban annyira számít, hogy igaza van-e, vagy téved?

 

EEN képlet, avagy a vonzó személyiség titka

Les Giblin szerint akkor válsz vonzó személyiséggé, ha kielégíted az emberek  három alapvető vágyát, melyek az alábbiak:

 

👉Elfogadás

Elfogadom az embereket olyannak, amilyenek, anélkül, hogy kritizálnám, vagy megváltozásra kényszeríteném.

👉Elismerés

Nemcsak elfogadom a hibáival együtt a másikat, hanem megkeresem benne azt, ami tetszik, akár valami apróságot, ami elismerésre méltó.

👉Nagyrabecsülés

Végig gondolom, hogy mennyire fontos, és értékes számomra a másik. De nem csupán gondolatban hangsúlyozom ki az értékeit, hanem tudatom is vele. Ennek számos módja létezik, ilyen lehet pl., hogy  tudok köszönetet mondani, bocsánatot kérni, nem várakoztatom meg, időt szánok rá…

 

 

Használd az EEN (Elismerés, Elfogadás, Nagyrabecsülés) képletet, és emeld magasabb szintre a kapcsolataidat!

 

Ha úgy érzed egyedül nem megy, de fejleszteni szeretnéd önmagad, a kapcsolataidat, a kommunikációdat másokkal, ebben egyéni tréninggel, coachinggal tudlak támogatni.

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

Les Giblin: Emberi kapcsolatok mesterfokon