A szív, vagy az ész? Te hogyan döntesz?

Egy-egy döntési helyzetben sokakban felmerül a kérdés, hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson.

A „józan ész”, vagy az érzelmek által vezérelt döntések vezetnek el a jó megoldáshoz?

Szeretnél megszabadulni ettől a dilemmától? Olvass tovább!

döntés, értelem, érzelem, szív, józan ész

 

Az egyik Facebook csoportban figyeltem fel a kérdésre, melyre a válaszadók közül ugyanannyian voksoltak a szívre, mint a józan észre, és pont ugyanannyian arra, hogy mindkettőt figyelembe vehetjük, a helyzettől függően. A döntetlen eredmény csak megerősítette a kérdés „örök dilemma” jellegét.

 

De kell-e, lehet-e választani a szív, és az ész között?

 

Az ókori görögök szerint az élet olyan, mint egy harci szekér, melyet a szekéren ülő ember próbál irányítani. Azonban nem egyszerű feladat a szekeret egyensúlyban tartani, mert az ész-érvek “fehér lova”, és a szenvedélyek “fekete lova” ellentétes irányba húz. Ahhoz, hogy harci szekér az út közepén haladjon, a hajtónak képesnek kell lenni mindkét lovat irányítani.

 

Egy döntési helyzetben az agyunkban hasonló jelenet zajlik, konfliktus alakul ki a választási lehetőségeink között, két (vagy több) álláspont ütközik, és verseng egymással.

Az agyunkban zajló konfliktusnak az eredménye, amikor önmagunkban logikusan érvelünk, magyarázunk, vagy éppen – az érzelmeink széles skáláján mozogva – magunkban dühöngünk, szitkozódunk, elkeseredünk.

 

Létezik olyan döntési elmélet, mely szerint az emberek minden esetben ésszerűen cselekszenek, mérlegelik a lehetőségeket, az érveket, ellenérveket, hogy aztán a legjobb, az optimális döntést hozzák.

 

Az ember azonban ennél komplexebb, nincs tisztán racionális döntés

 

Ugyanis minden egyes döntési helyzetben az agyunk tudatos része felidézi a múltbeli tapasztalatainkat, végigpörgeti a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket, majd az egyes választási lehetőségeket ösztönösen értékeli.

 

Bár az  értelem és érzelem együttműködik, a tudatos agyunk szereti elhitetni, hogy ő dönt, az agyunkban zajló vitát végső soron a választási lehetőségeink érzelmi töltése dönti el.

 

Ha nincs tisztán racionális döntés, akkor nem lehet elvárás a legjobb döntés meghozatala. Mégis az optimális, a legjobb döntést várjuk magunktól, ami komoly stresszforrást jelent. Az ebből származó stresszt úgy tudod csökkenteni, hogy az „elég jó” megoldásokat keresed.

 

Miért nehéz a döntés?

nehéz döntés, választás, jövő

 

Minden egyes döntésünkben benne van a múlt tapasztalata, a jelen, és a jövőre vonatkozó előrejelzés.

 

 ➡ A döntés egyik nehézségét éppen az adja, hogy vajon tudjuk-e pontosan, nagy valószínűséggel előre jelezni a jövőt.

 

A lehetséges jövőt a múltbeli tapasztalataink alapján, valamint a világról alkotott hitrendszerein alapján csak becsülni tudjuk.

 

Amikor úgy döntesz, hogy lemész sétálni a parkba, akkor az agyad készít egy becslést, hogy hogyan fogod érezni magad.

Viszont ha közben összefutsz egy kedves ismerőssel, és a vártnál jobban sikerül a séta, akkor ez a legközelebbi döntésnél  emeli a park értékét , tehát nagyobb valószínűséggel, és szívesen választod.

 

Azonban az is előfordulhat, hogy séta közben el kezd zuhogni az eső, akkor a legközelebbi döntéskor a parkban történő sétát kevesebbre fogod értékelni más tevékenységgel szemben.

 

Mit tehetünk, ha az előrejelzéseink és a tényleges történések nem esnek egybe?

 

Fogadjuk el, hogy a világ bonyolult, és tanuljunk az előrejelzési hibáinkból.

 

 ➡ A jövő vonatkozó másik akadálya –a nem pontos előre jelzése mellett – a jelen, a „most csábító ereje”

 

Döntéseinkkor a jutalom, a siker maximalizálására törekszünk. Mivel a jövő bizonytalan, hajlamosak vagyunk a kezünk ügyében lévő megoldásokat választani.

Az azonnali megelégedettség csábítóbb számunkra, mint a nehezen prognosztizálható jövő.

 

A “MOST ereje” a magyarázat arra, amikor olyan döntést hozol, ami pillanatnyilag jónak tűnik, de később megbánod.

 

Hány cipő, vagy ruha áll a szekrényedben, ami egyszer sem volt rajtad, mióta megvetted?

Hányszor döntesz az éjszakai jégkrémezés mellett, amikor tudod, hogy holnap rosszul fogod érezni magad miatta?

De ezzel magyarázható a túlzott eladósodás, a házasságban élők „kalandjai”, vagy éppen a túlzott alkoholfogyasztás.

 

Jobb döntéseket szeretnél?

 

Nem az a kérdés, hogy a szívedre, vagy az eszedre hallgatsz-e. Sokkal inkább az, hogy ismered-e önmagad, ismered-e tudatos, és ösztönös„én”-edet?

 

De önmagában még ez sem elég.

 

Fogadd el, legyél vele tisztában, hogy a „belső harc” kimenetele nem mindig ugyanaz. Néha képes vagy jó döntéseket hozni, máskor viszont nem leszel elégedett az eredménnyel.

 

A döntés számos tényezőtől függ, és a legegyszerűbb döntés is tornádószerű, láthatatlan folyamatokat indít el az agyi idegsejtjeink asszociációs hálójában.

 

A tudatosság, az érzéseid, gondolataid tudatosítása az, ami képes a döntőbíró szerepét betölteni, és elsimítani az agyunkon belül zajló konfliktusokat.

 

Ha döntési helyzetbe kerültél, és elakadtál,  a coaching megoldást nyújthat számodra.

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

Zoltayné Paprika Zita: Döntéselmélet

David Eagleman: Az agy

Miért haragszol?

 

“A harag csupán a kín másik neve.” (Paul S. Kemp)

 

Életünk minden egyes mozzanatát befolyásolják az érzelmeink, a hangulati változásaink. Minden megnyilvánulásunk mögött egy-egy érzés lapul.

Az érzéseink befolyásolják a gondolkodásunkat, a viselkedésünket, cselekvésre, vagy éppen nem cselekvésre késztetnek.

Az érzéseink szükségleteket elégítenek ki, pontosabban szükségleteink kielégítésére motiválnak.

Az érzéseink „gyökere” mindig egy vagy több szükséglet.

A harag valamely kielégületlen szükségletünkhöz kapcsolódó, tartós, negatív érzés, amitől nem csak mi magunk, hanem a környezetünk is szenved. Megmérgezi a lelket,és a testet.

 

harag

Néhány alapvető szükségletünk, melynek sérülése, kielégítetlensége haraghoz vezethet:

 

  • Életöröm: harmónia, szépség, könnyedség, kényelem, humor,  szórakozás , játék, stabilitás, biztonság, béke, remény, egyszerűség, rend, jelenlét.
  • Autonómia: szabadság, választás
  • Értelem: az élet „szolgálata”, flow
  • Integritás: hitelesség, önazonosság, önbecsülés, szeretet, békesség
  • Fejlődés: kaland, tanulás, inspiráció, lelki béke
  • Kapcsolódás: kötődés, valahova tartozás, figyelem, együttműködés, empátia, béke, barátság, őszinteség, információ, szeretet, gondoskodás, közelség, kölcsönösség, közös értékek, támogatás, érzelmi biztonság
  • Fizikai szükségleteink: levegő, élelem, otthon, egészség, biztonság, mozgás, szexualitás

 

  • Mi van a haragunk mögött?

Mások cselekedetei, viselkedése, kommunikációja különböző reakciókat vált ki belőlünk. Azonban nem ezek a reakciók az érzelmeink, érzéseink kiváltó okai.  A valódi ok mindig valamilyen kielégült, vagy kielégületlen szükségleteinkben keresendő.

 

  • A harag egyik forrása a veszteségtől való félelem, például egy számunkra sokra tartott érzésnek (bizalom, szeretet), vagy számunkra fontos személy elveszítésétől való félelem.
  • A haragot táplálhatja a személyes büszkeségünk. A büszkeség  ugyanis szoros összefüggésben áll az önfeláldozás érzésével. Ezzel viszont az a probléma, hogy a „áldozathozatalunknak” a másik fél általában nincs tudatában előkészítve ezzel a harag táptalaját. Tipikus eset,  amikor  munka után esetleg fáradtan hazaérsz, elindítod a mosást, leellenőrzöd a gyerek házi feladatát, és vacsorával várod a párod. Ő azonban hazaérkezése után, az erőfeszítéseidet észre se véve, elkezd panaszkodni a munkájára, kollégákra, a dugóra, és közben arra gondol, micsoda erőfeszítéseket kell tennie érted, a családért. Mindkettőtökben ott van az erőfeszítéseitek elismerése iránti vágy, és miután nem kapjátok meg, az erre vonatkozó szükséglet kielégületlen marad, nő belül a frusztráció, a sértettség, a düh.
  • A harag forrása lehet a viszonzatlan szeretet , a figyelmesség, a tapintatosság, az udvarias gesztusok hiánya. Ugye veled is előfordult már, hogy számodra fontos személy elfelejtette a szülinapodat, névnapodat? Megvan az érzés, ugye? Ott zakatol belül a „nem vagyok elég fontos”, „nem vagyok elég értékes”, „nem vagyok elég jó” érzése, melyet „erkölcsi felsőbbrendűséggel” kompenzálunk, például, egy ilyen „szemét”, „bunkó” meg sem érdemel minket (a szerelmünket,a  barátságunkat).A harag olyan erőteljes bűntudatot ébreszt, hogy kénytelenek leszünk „rossznak” kikiáltani a haragunk „tárgyát”, hiszen ha nem ezt tennénk, okafogyottá, jogtalanná válna a haragunk. Így helyezzük magunkat piedesztálra, a másikat erkölcsileg alsóbbrendűnek tekintve.
A harag nem megoldás a problémákra.

 

Ismerd fel inkább a saját, és a másik fél szükségletét, az ugyanis nem jó vagy rossz, hanem egyszerűen csak van.

empátia,harag

A  szükségletek felismerése  szintjén képesek leszünk meglátni a másikban az embert.  Ez segíteni fog abban, hogy empátiával reagálj, hogy ne őt  okold az érzésedért, hogy rugalmasabb legyél a megoldási stratégiák tekintetében, azaz a problémát célozd meg, ne a másik embert.

 

 

 

Forrás:

Rambala Éva: Az erőszakmentes kommunikáció alapjai

Dr. David R. Hawkins: Elengedés