4 kérdés, melyek megszabadítanak a haragodtól

A harag, mint általában a negatív érzelmeink, rontják az életminőségünket, rombolják a kapcsolatainkat.

A keresztény vallásban a 7 fő bűn egyike, melyet az embernek le kell győznie önmagában. Olyan erkölcsi tétel ez, mely generációról generációra terjed. Ennek a „tudásnak” a birtokában már gyermekként megtanuljuk, hogy a harag „rossz” érzés, nem illik megélni, és főleg nem illik  kimutatni. Ezért aztán nem meglepő, hogy felnőttként sem nagyon tudunk vele mit kezdeni, ráadásul még iszonyatos bűntudatunk is van miatta.

 

harag, bűntudat

 

Azonban a haragnak, mint bármely más érzésnek, helye van az életünkben!

 

Funkciója van, hiszen ha akadályoznak abban, hogy az elképzeléseid megvalósuljanak, ha megsértik a határaidat, ha megbántanak, akkor természetes, és elfogadható reakció lehet a harag.

 

A haraggal, mint az egyik ösztönös alapérzelmünkkel önmagában nincs probléma, ha jön, hát jöjjön.

 

Viszont, hogy mit kezdesz vele, az már egyáltalán nem mindegy. Ebben rejlik az egyéni felelősséged.

 

Biztos te is megkaptad már jó tanácsként, hogy a haragodat “engedd el”. Ok, de hogyan?

 

Először is szükség van a hajlandóságra, hogy lemondunk róla, és aztán arra, hogy találjunk egy megfelelő módszert az elengedésre.

 

harag, elengedés, érzelmek

Szabadulj meg könnyedén a haragodtól, 4 kérdéssel!

 

A  4 kérdésből álló technika Lester Levenson nevéhez fűződik. A sikeres fizikus, és vállalkozó Levenson 42 éves volt, amikor az orvosai  közölték vele, hogy halálos betegsége miatt már csak hónapjai vannak hátra. A hír hallatára visszavonult, de nem akarta elfogadni a helyzetet, és megoldást keresett a gyógyulására.

Sikerrel járt, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy további 42 évet élt, és ez idő alatt pedig elengedéstechnikát tanított. 

 

Amikor haragszol valakire, vagy bosszankodsz valami miatt, akkor válaszolj Levenson nevéhez fűződő 4 kérdésre:

 

1.El tudod fogadni ezt az érzést ebben a pillanatban?

Figyeld meg, hogy mit érzel, ha van konkrét testi érzés, azonosítsd be! Lehet, hogy el tudod fogadni, mert rádöbbensz, hogy nincs más választásod, de az is lehet, hogy nem akarod elfogadni. Fontos, hogy gondolkodás nélkül, gyorsan válaszolj a kérdésre!

 

2. El tudnád most engedni ezt az érzést csak erre a pillanatra?

 

Elméletileg el tudnád engedni? Kérdezheted azt is, hogy “meg akarod tartani, vagy inkább el akarod engedni a haragodat?”.

Nincs jó, vagy rossz válasz, igent és nemet is válaszolhatsz, a lényeg, hogy ne sokáig gondolkozz!

 

3. Elengednéd ezt az érzést?

 

Mondhatsz igent, vagy nemet. Sőt azt is gondolhatod, hogy „elengedném, ha tudnám”, vagy „elengedném, ha hagynák”

 

4. Mikor engednéd el ezt az érzést?

 

Válaszolhatod azt, hogy „MOST”, de ha az a válasz, hogy „holnap”, „holnapután”, vagy „soha”, az is rendben van. A lényeg, hogy őszintén válaszolj!

 

Talán túlságosan egyszerűnek tűnik a módszer, de próbáld ki, lehetőleg többször gyakorold!

 

A kérdések rövidített verziója a harag azonnali elengedésére is alkalmazható.

 

Ha valaki, vagy valami bosszant a munkahelyeden, egy értekezleten, vagy telefonbeszélgetés közben, és érzed, hogy kezd úrrá lenni rajtad  a harag érzése, akkor  tedd fel a rövidített a kérdéseket:

 

1. El tudnád engedni a haragot?
2. Megtennéd?
3. Mikor?

 

Ha túlságosan intenzív a haragod, akkor időt nyerhetsz a kérdések megválaszolásához azzal, hogy kérsz egy pohár vizet, vagy kérsz egy kis szünetet.

 

A  4 kérdés technika kérdéseit mindig első szám egyes személyben tedd fel magadnak. (El tudnám…?)

 

A kérdések megválaszolása után jellemzően csökken a harag, legalább annyira, hogy tudsz figyelni a másik félre, és tudatosan jelen vagy.

 

A harag kezelésére még számos egyéb technika létezik, ez csak egy a sok közül!

 

Ha gyakorolnád a harag elengedését, kezelését, új megoldásokat keresel, jelentkezz be coachingra! Szeretettel várlak! ♥

 

JELENTKEZEM

 

A haragról még többet olvashatsz az előző bejegyzésben!

 

 

Forrás:

 

Moritz Boerner: Harag és frusztráció

 

 

 

Kordában tartott érzelmeid

Az ember alapvetően emocionális lény.

 

Érzelmeink, hangulatunk változásai gyakorlatilag születésünktől kezdve áthatják életünk mindennapját.

Sokan vannak azonban, akik képtelenek megélni, kifejezni az azokat.

elfojtás

Óriási energiát fektetnek abban, hogy érzelmi megnyilvánulásaikat szabályozzák, korlátozzák, hogy megfeleljenek a társadalmi érintkezés íratlan szabályainak, és azoknak az elvárásoknak, melyet szüleik, a környezetük még kisgyerekként megfogalmaztak  feléjük. Leplezik, elrejtik, hét lakat alatt őrizve titokban tartják az érzelmeiket, főleg ha azok negatívak.

 

Hogy mi ennek az oka?

 

Egyrészt ösztönösen működnek azok a szülő utasítások, és tiltások, melyek miatt inkább „nem érez” az illető. Másrészt a negatív érzelmek nem illeszkednek a mai, pozitív gondolkodós, „nézzük csak a jó oldalát” szemlélethez, trendhez, ezért inkább elnyomják, tudatosan elfojtják

Sokak számára ismerős lehet gyerekkorból a „ne sírj már, mit szólnak/gondolnak mások”, a „ne hisztizz”,vagy a „ne szólj szám, nem fáj fejem” közmondás. Mindez jó alap arra, hogy inkább „lenyeljük” a könnyeinket, véleményünket, a dühünket, és bármilyen más érzésünket.

Az érzelmeinket azonban nemcsak tudatosan, hanem tudattalanul is elfojthatjuk.  A tudattalanul elfojtott érzelmekhez általában annyi  félelem, vagy akár bűntudat párosul, hogy inkább gyorsan lenyomjuk a tudattalanba, még mielőtt tudatosan érzékelnénk. Ha valaki például mélyen vallásos családban nevelkedett, ahol a nemiség tiltott téma volt, akkor a nőiesség/férfiasság megélése, a testi intimitás iránti vágy elfojtása szinte tudattalanul megtörténik.

Az elfojtás következményeit, a különböző tüneteket – mint például ingerlékenység, hangulatváltozás, feszültség a nyak-, és hátizmokban, magas vérnyomás, és egyéb szomatikus tünetek- azonban általában nem lehet megúszni.

A stressz – ami gyakorlatilag a saját érzelmeink „eredménye”, a tudatosan vagy tudattalanul elfojtott és felgyülemlett érzések nyomásából adódik – pedig már szinte természetes velejárója a mindennapoknak.

 

A negatív érzelmeinket nemcsak elfojtjuk, hanem akár tagadjuk is. Például borzalmasan szenvedsz a fogfájástól, de amikor megkérdezik, akkor „áh, semmiség, nincs semmi baj, minden ok” válasszal tagadod a probléma létezését.

Ahelyett, hogy beismernéd, megélnéd, éreznéd, tagadod a meglétét önmagadban. Hogy miért teszed? Nem akarod, nem mered beismerni a sebezhetőséged, még önmagad előtt, pláne nem másoknak.

A tagadást gyakran kíséri projekció, amikor az elutasított érzést kivetítjük az érzéseinket, a környezetünkben lévőkre, őket hibáztatjuk miatta, illetve bennük véljük felfedezni azt.

 

 

Mások, hogy az érzés mögött rejlő fájdalmat, bűntudatot elkerüljék, elmenekülnek az érzés elől. A menekülés, az érzések elkerülése figyelem eltereléssel.

 

 

Folyamatosan, már-már kényszeresen valamilyen tevékenységet folytatnak, például tévéznek, facebook-oznak, telefonálnak, moziba mennek, buliznak, vagy nyugtatókat szednek, vásárolnak, édességgel, nassolással kényeztetik magukat, és így tovább.

Állandóan keresik mások társaságát, félnek ugyanis az egyedülléttől, attól, hogy szembe nézzenek önmagukkal.

menekülésérzelmek elől

Ezek a menekülési mechanizmusok azonban csak átmeneti megoldást nyújtanak, ugyanis minél inkább törekszik arra, hogy figyelmen kívül hagyja a negatív érzelmeket, azok annál gyakrabban jelzik a jelenlétüket.

 

Ha veled is előfordul, hogy elfojtod a negatív érzéseidet, tagadod, vagy valamelyik elkerülési, menekülési mechanizmust alkalmazod, kérlek, állj meg pillanatra, és tedd fel magadnak a következő kérdéseket.

 

Mi elől menekülsz?

Mi az érzés, ami nehéz, fájdalmas számodra?

 

A kérdés megválaszolásával megtörténik az érzelmek, érzések tudatosítása. Azzal, hogy tudomást veszel róluk, és elfogadod a létezésüket, a jelenlétüket, már tettél is egy lépést a változás, az életminőséged jobbítása felé.

 

Ha nem, vagy csak nehezen tudod kifejezni az érzelmeidet, nem tudsz beszélni róluk, úgy érzed, hogy “megfojtanak”, ajánlom figyelmedbe az OH kártyás coachingot, melyre ITT tudsz bejelentkezni.