A harag akár akarjuk, akár nem, bekúszik a mindennapjainkba, ráadásul, minél inkább küzdünk ellene, annál inkább felerősödik. Általában kétféle módon próbálunk „megküzdeni ” vele. Vagy – a vérmérsékletünknek megfelelő módon – kifejezésre juttatjuk, vagy elfojtjuk. Van azonban egy harmadik lehetőségünk is, ez pedig a negatív érzelmek feldolgozása, elengedése.

 

Miért haragszunk?

 

A harag rendszerint akkor jelenik meg az életünkben, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Amikor a vágyunk, és a valóság eltér egymástól, és mi úgy érezzük, hogy ezen -rövid időn belül- nem is tudunk változtatni.

 

 

 

Haragunk forrása lehet:

 

➡ Fájdalomtól való félelem- Aki dühös, a haragtól nem érzi a fájdalmat, például egy szakításnál.

 

➡ Büszkeség- A fáradozásaink, teljesítményünk miatt érzett személyes büszkeségünk sérül, amikor az „önfeláldozó” munkánkat nem ismerik el. Ragyog a lakás, mire hazajön a család, de senki észre sem veszi, sőt percek alatt szétdobálnak mindent, téged meg mindjárt szétvet a düh. Ismerős az érzés?

 

➡ Elismerés hiánya- „Majd én megcsinálom, te ezt úgysem tudod” mondat gyakran szül indulatokat.

 

➡ Viszonzatlan szeretet- A figyelmesség, udvarias gesztusok, gondoskodás, tapintat hiánya.

 

➡ Elvárásaink – Amikor a legújabb ruhádban büszkén, magabiztosan elmész egy buliba, és senki észre sem vesz a tökéletes outfit ellenére. Ilyenkor azért könnyű haragudni a világ összes pasijára. „Az elvárások születőben lévő neheztelések.”

 

Az elménk gyakran elhiteti velünk, hogy a jogos a haragunk.

 

Szeretjük azt gondolni, hogy nálunk van az igazság, és a másik a „rossz”. Az „akkor is nekem van igazam” állapotból könnyű eljutni a tartós neheztelésig.

 

Bár egy szituációban a harag pillanatnyilag elégtételkén szolgálhat, valójában nem vezet sehova.

 

„A harag azt öli meg, aki haragszik, nem pedig az úgynevezett ellenséget”

(Dr. David R. Hawkins)

 

A haragtól azt reméljük, hogy megszabadítson a nehéz érzésektől. Azonban a vágyott szabadság helyett a harag béklyóba köt.

 

Beleragaszt a negatív mintába, melynek köszönhetően újra és újra megélhetjük a jogos felháborodást, a sértettséget.

 

Ennek következményeként aztán emberek tűnnek el az életünkből. Ők azok, akik fizikailag  ugyan eltűnnek, de a harag pszichésen összeköt vele, mindaddig, míg a neheztelés el nem tűnik az életünkből.

 

Hogyan szabaduljunk meg a haragtól?

 

Az „engedd el” parancs önmagában ritkán segít. Szükség van először is a hajlandóságra, hogy lemondunk róla, és arra, hogy találjunk egy megfelelő módszert az elengedésre.

 

A következő bejegyzésben  a “4 kérdés” módszert mutatom be, ismerkedj meg vele!

 

Ha úgy érzed, hogy gyakran elönt harag, vagy régóta “dédelgetett” haragtól szeretnél megszabadulni, jó szívvel ajánlom a coachingot.

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

Moritz Boerner: Harag és frusztráció

Dr. David R. Hawkins: Elengedés

Brené Brown: Bátraké az erő