Egy-egy döntési helyzetben sokakban felmerül a kérdés, hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson.

A „józan ész”, vagy az érzelmek által vezérelt döntések vezetnek el a jó megoldáshoz?

Szeretnél megszabadulni ettől a dilemmától? Olvass tovább!

 

Az egyik Facebook csoportban figyeltem fel a kérdésre, melyre a válaszadók közül ugyanannyian voksoltak a szívre, mint a józan észre, és pont ugyanannyian arra, hogy mindkettőt figyelembe vehetjük, a helyzettől függően. A döntetlen eredmény csak megerősítette a kérdés „örök dilemma” jellegét.

 

De kell-e, lehet-e választani a szív, és az ész között?

 

Az ókori görögök szerint az élet olyan, mint egy harci szekér, melyet a szekéren ülő ember próbál irányítani. Azonban nem egyszerű feladat a szekeret egyensúlyban tartani, mert az ész-érvek “fehér lova”, és a szenvedélyek “fekete lova” ellentétes irányba húz. Ahhoz, hogy harci szekér az út közepén haladjon, a hajtónak képesnek kell lenni mindkét lovat irányítani.

 

Egy döntési helyzetben az agyunkban hasonló jelenet zajlik, konfliktus alakul ki a választási lehetőségeink között, két (vagy több) álláspont ütközik, és verseng egymással.

Az agyunkban zajló konfliktusnak az eredménye, amikor önmagunkban logikusan érvelünk, magyarázunk, vagy éppen – az érzelmeink széles skáláján mozogva – magunkban dühöngünk, szitkozódunk, elkeseredünk.

 

Létezik olyan döntési elmélet, mely szerint az emberek minden esetben ésszerűen cselekszenek, mérlegelik a lehetőségeket, az érveket, ellenérveket, hogy aztán a legjobb, az optimális döntést hozzák.

 

Az ember azonban ennél komplexebb, nincs tisztán racionális döntés

 

Ugyanis minden egyes döntési helyzetben az agyunk tudatos része felidézi a múltbeli tapasztalatainkat, végigpörgeti a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket, majd az egyes választási lehetőségeket ösztönösen értékeli.

 

Bár az  értelem és érzelem együttműködik, a tudatos agyunk szereti elhitetni, hogy ő dönt, az agyunkban zajló vitát végső soron a választási lehetőségeink érzelmi töltése dönti el.

 

Ha nincs tisztán racionális döntés, akkor nem lehet elvárás a legjobb döntés meghozatala. Mégis az optimális, a legjobb döntést várjuk magunktól, ami komoly stresszforrást jelent. Az ebből származó stresszt úgy tudod csökkenteni, hogy az „elég jó” megoldásokat keresed.

 

Miért nehéz a döntés?

 

Minden egyes döntésünkben benne van a múlt tapasztalata, a jelen, és a jövőre vonatkozó előrejelzés.

 

 ➡ A döntés egyik nehézségét éppen az adja, hogy vajon tudjuk-e pontosan, nagy valószínűséggel előre jelezni a jövőt.

 

A lehetséges jövőt a múltbeli tapasztalataink alapján, valamint a világról alkotott hitrendszerein alapján csak becsülni tudjuk.

 

Amikor úgy döntesz, hogy lemész sétálni a parkba, akkor az agyad készít egy becslést, hogy hogyan fogod érezni magad.

Viszont ha közben összefutsz egy kedves ismerőssel, és a vártnál jobban sikerül a séta, akkor ez a legközelebbi döntésnél  emeli a park értékét , tehát nagyobb valószínűséggel, és szívesen választod.

 

Azonban az is előfordulhat, hogy séta közben el kezd zuhogni az eső, akkor a legközelebbi döntéskor a parkban történő sétát kevesebbre fogod értékelni más tevékenységgel szemben.

 

Mit tehetünk, ha az előrejelzéseink és a tényleges történések nem esnek egybe?

 

Fogadjuk el, hogy a világ bonyolult, és tanuljunk az előrejelzési hibáinkból.

 

 ➡ A jövő vonatkozó másik akadálya –a nem pontos előre jelzése mellett – a jelen, a „most csábító ereje”

 

Döntéseinkkor a jutalom, a siker maximalizálására törekszünk. Mivel a jövő bizonytalan, hajlamosak vagyunk a kezünk ügyében lévő megoldásokat választani.

Az azonnali megelégedettség csábítóbb számunkra, mint a nehezen prognosztizálható jövő.

 

A “MOST ereje” a magyarázat arra, amikor olyan döntést hozol, ami pillanatnyilag jónak tűnik, de később megbánod.

 

Hány cipő, vagy ruha áll a szekrényedben, ami egyszer sem volt rajtad, mióta megvetted?

Hányszor döntesz az éjszakai jégkrémezés mellett, amikor tudod, hogy holnap rosszul fogod érezni magad miatta?

De ezzel magyarázható a túlzott eladósodás, a házasságban élők „kalandjai”, vagy éppen a túlzott alkoholfogyasztás.

 

Jobb döntéseket szeretnél?

 

Nem az a kérdés, hogy a szívedre, vagy az eszedre hallgatsz-e. Sokkal inkább az, hogy ismered-e önmagad, ismered-e tudatos, és ösztönös„én”-edet?

 

De önmagában még ez sem elég.

 

Fogadd el, legyél vele tisztában, hogy a „belső harc” kimenetele nem mindig ugyanaz. Néha képes vagy jó döntéseket hozni, máskor viszont nem leszel elégedett az eredménnyel.

 

A döntés számos tényezőtől függ, és a legegyszerűbb döntés is tornádószerű, láthatatlan folyamatokat indít el az agyi idegsejtjeink asszociációs hálójában.

 

A tudatosság, az érzéseid, gondolataid tudatosítása az, ami képes a döntőbíró szerepét betölteni, és elsimítani az agyunkon belül zajló konfliktusokat.

 

Ha döntési helyzetbe kerültél, és elakadtál,  a coaching megoldást nyújthat számodra.

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

Zoltayné Paprika Zita: Döntéselmélet

David Eagleman: Az agy