A szív, vagy az ész? Te hogyan döntesz?
Egy-egy döntési helyzetben sokakban felmerül a kérdés, hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson.
A „józan ész”, vagy az érzelmek által vezérelt döntések vezetnek el a jó megoldáshoz?
Szeretnél megszabadulni ettől a dilemmától? Olvass tovább!
Az egyik Facebook csoportban figyeltem fel a kérdésre, melyre a válaszadók közül ugyanannyian voksoltak a szívre, mint a józan észre, és pont ugyanannyian arra, hogy mindkettőt figyelembe vehetjük, a helyzettől függően. A döntetlen eredmény csak megerősítette a kérdés „örök dilemma” jellegét.
De kell-e, lehet-e választani a szív, és az ész között?
Az ókori görögök szerint az élet olyan, mint egy harci szekér, melyet a szekéren ülő ember próbál irányítani. Azonban nem egyszerű feladat a szekeret egyensúlyban tartani, mert az ész-érvek “fehér lova”, és a szenvedélyek “fekete lova” ellentétes irányba húz. Ahhoz, hogy harci szekér az út közepén haladjon, a hajtónak képesnek kell lenni mindkét lovat irányítani.
Egy döntési helyzetben az agyunkban hasonló jelenet zajlik, konfliktus alakul ki a választási lehetőségeink között, két (vagy több) álláspont ütközik, és verseng egymással.
Az agyunkban zajló konfliktusnak az eredménye, amikor önmagunkban logikusan érvelünk, magyarázunk, vagy éppen – az érzelmeink széles skáláján mozogva – magunkban dühöngünk, szitkozódunk, elkeseredünk.
Létezik olyan döntési elmélet, mely szerint az emberek minden esetben ésszerűen cselekszenek, mérlegelik a lehetőségeket, az érveket, ellenérveket, hogy aztán a legjobb, az optimális döntést hozzák.
Az ember azonban ennél komplexebb, nincs tisztán racionális döntés
Ugyanis minden egyes döntési helyzetben az agyunk tudatos része felidézi a múltbeli tapasztalatainkat, végigpörgeti a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket, majd az egyes választási lehetőségeket ösztönösen értékeli.
Bár az értelem és érzelem együttműködik, a tudatos agyunk szereti elhitetni, hogy ő dönt, az agyunkban zajló vitát végső soron a választási lehetőségeink érzelmi töltése dönti el.
Ha nincs tisztán racionális döntés, akkor nem lehet elvárás a legjobb döntés meghozatala. Mégis az optimális, a legjobb döntést várjuk magunktól, ami komoly stresszforrást jelent. Az ebből származó stresszt úgy tudod csökkenteni, hogy az „elég jó” megoldásokat keresed.
Miért nehéz a döntés?
Minden egyes döntésünkben benne van a múlt tapasztalata, a jelen, és a jövőre vonatkozó előrejelzés.
➡ A döntés egyik nehézségét éppen az adja, hogy vajon tudjuk-e pontosan, nagy valószínűséggel előre jelezni a jövőt.
A lehetséges jövőt a múltbeli tapasztalataink alapján, valamint a világról alkotott hitrendszerein alapján csak becsülni tudjuk.
Amikor úgy döntesz, hogy lemész sétálni a parkba, akkor az agyad készít egy becslést, hogy hogyan fogod érezni magad.
Viszont ha közben összefutsz egy kedves ismerőssel, és a vártnál jobban sikerül a séta, akkor ez a legközelebbi döntésnél emeli a park értékét , tehát nagyobb valószínűséggel, és szívesen választod.
Azonban az is előfordulhat, hogy séta közben el kezd zuhogni az eső, akkor a legközelebbi döntéskor a parkban történő sétát kevesebbre fogod értékelni más tevékenységgel szemben.
Mit tehetünk, ha az előrejelzéseink és a tényleges történések nem esnek egybe?
Fogadjuk el, hogy a világ bonyolult, és tanuljunk az előrejelzési hibáinkból.
➡ A jövő vonatkozó másik akadálya –a nem pontos előre jelzése mellett – a jelen, a „most csábító ereje”
Döntéseinkkor a jutalom, a siker maximalizálására törekszünk. Mivel a jövő bizonytalan, hajlamosak vagyunk a kezünk ügyében lévő megoldásokat választani.
Az azonnali megelégedettség csábítóbb számunkra, mint a nehezen prognosztizálható jövő.
A “MOST ereje” a magyarázat arra, amikor olyan döntést hozol, ami pillanatnyilag jónak tűnik, de később megbánod.
Hány cipő, vagy ruha áll a szekrényedben, ami egyszer sem volt rajtad, mióta megvetted?
Hányszor döntesz az éjszakai jégkrémezés mellett, amikor tudod, hogy holnap rosszul fogod érezni magad miatta?
De ezzel magyarázható a túlzott eladósodás, a házasságban élők „kalandjai”, vagy éppen a túlzott alkoholfogyasztás.
Jobb döntéseket szeretnél?
Nem az a kérdés, hogy a szívedre, vagy az eszedre hallgatsz-e. Sokkal inkább az, hogy ismered-e önmagad, ismered-e tudatos, és ösztönös„én”-edet?
De önmagában még ez sem elég.
Fogadd el, legyél vele tisztában, hogy a „belső harc” kimenetele nem mindig ugyanaz. Néha képes vagy jó döntéseket hozni, máskor viszont nem leszel elégedett az eredménnyel.
A döntés számos tényezőtől függ, és a legegyszerűbb döntés is tornádószerű, láthatatlan folyamatokat indít el az agyi idegsejtjeink asszociációs hálójában.
A tudatosság, az érzéseid, gondolataid tudatosítása az, ami képes a döntőbíró szerepét betölteni, és elsimítani az agyunkon belül zajló konfliktusokat.
Ha döntési helyzetbe kerültél, és elakadtál, a coaching megoldást nyújthat számodra.
ÉRDEKEL
Forrás:
Zoltayné Paprika Zita: Döntéselmélet
David Eagleman: Az agy