Szeretet ünnepére készülni önszeretet nélkül

Az utóbbi hetekben sokszor hallottam egyedülálló ismerősöktől, ügyfelektől, hogy ők bizony nem készülnek a karácsonyra.

Nincs adventi koszorú otthon, nem öltöztetik ünnepi díszbe a lakást, és nem állítanak karácsonyfát sem, mert “nincs kinek”, és „úgysem látja senki”.

Nem vesznek szaloncukrot, mert „csak magamért minek vennék”, meg egyébként is „drága, annyit nem költök magamra”.

Nem mennek karácsonyi vásárba, mert „oda csak gyerekes családok, meg párok járnak.” Nem lesz ünnepi vacsora, vagy ebéd, mert „csak egyedül leszek”.

 

Bár a karácsonyt világszerte a szeretet ünnepeként tartják számon, mégis él bennünk  az a tradicionális karácsony-modell, melynek középpontjában a család áll. Ideális kép ez a családról, az együttlétről, a valahova tartozásról, és a szeretetről, amit ezáltal élhetünk meg.

 

önszeretet

 

Bármennyire is túl-idealizált, a családi karácsony közhiedelemmé vált, belénk égett, és ami nem olyan, mint a „nagykönyvben megírt”, az már nem is lehet jó, nem értékes, nem számít.

Az egyedül élők természetesen nem tudják prezentálni az elhitt ás elvárt “ideálist”, ezért rosszul élik meg a karácsonyt, de már az ünnepi készülődést is.

 

Coachként, és magánemberként is fáj a lelkem, mikor azt látom, hogy valaki nem tud a saját örömére tenni.

Miért is nem tud?

Mert nem tudja értékelni, szeretni magát. Ezért dönt úgy, hogy megvonja magától az ünnepi készülődés, a meghitt ünneplés léleksimogató élményét. Tudattalanul „bünteti„ , és még inkább szeretetlenségre ítéli önmagát.

 

Vajon mikor és kinek hitte el, hogy ő nem szerethető, hogy nem elég jó, hogy nem érdemel meg dolgokat?  Hogy ő kevésbé fontos, mint mások, és hogy szeretni csak másokat lehet?

 

Egy gyermek a születése pillanatától arra vágyik, hogy szeressék, hogy feltétel nélküli szeretetet, és figyelmet kapjon. Ez a vágy felnőttkorra is megmarad. Sokan azonban kizárólag másoktól várják ezt, miközben ők nem figyelnek önmagukra, és nem szeretik önmagukat.

 

“Ha azt várod, hogy mások tiszteljenek, szeressenek, törődjenek veled, előbb neked kell magadat tisztelned és szeretned. Aki nem szereti önmagát, azt mások sem tudják szeretni.” (Elif Safak)

 

Tudom, az önszeretet nehéz dió. Visszanyúlik a gyerekkorba, és nagy mértékben függ a szülőktől, családtól kapott szeretettől, érzelmi háttértől. 

Ráadásul, sokan összekapcsolják az önzőséggel.

 

Az önszeretet azonban nem önzőségről, hanem az elfogadásról szól.

 

Arról szól, hogy a hibáink és korlátaink, kudarcaink és vereségeink ellenére is szeretjük magunkat, mert szeretetre és tiszteletre méltóak vagyunk.

 

Milyen előnyökkel jár az önszeretet?

 

  • Érzelmi stabilitást biztosít.
  • Könnyebben kezeled a kudarcot, az elutasítást.
  • Értékesebbnek találod magad, nő az önbecsülésed.
  • Képes leszel változtatni számodra kedvezőtlen helyzeteken.
  • Értékes kapcsolatokat alakítasz ki, melyek gazdagítják a személyiséged.
  • Magabiztosan kiállsz önmagadért, az elveidért, céljaidért.
  • Egyszerűen jól érzed magad a bőrödben.
Önszeretet fejleszthető!

Ha ehhez szeretnél támogatást kapni, ITT tudod felvenni velem a kapcsolatot. Coaching során megkeressük, és átalakítjuk azokat a korlátozó hiedelmeket, melyek akadályoznak abban, hogy feltétel nélkül szeresd, és elfogadd önmagad.

 

ÉRDEKEL

 

Forrás:

Christophe André és Francois Lelord – Önbecsülés