Csapdák a kommunikációban: “De nekem van igazam!?”

Van egy közeli hozzátartozóm, aki megértésre, együttérzésre vágyva előszeretettel osztja meg velem a kellemetlenül megélt történeteit, mások által okozott sérelmeit, konfliktusait, mert abból van neki bőven. De kinek nincs?

Emberek vagyunk, kapcsolódunk, és ahol egynél több ember van, ott bármikor lehet vélemény-, és nézeteltérés. Szóval nem is lenne ebben semmi különleges, ha nem fejeződne be minden egyes alkalommal a monológja „de ugye igazam van” , vagy „szerinted is nekem van igazam, ugye” kérdéssel.

 

 

 

A rokoni gesztus szerinti a válasz egyértelműen azt mondatná velem, hogy „persze, teljesen igazad van”, és ezt meg is teszem. Megteszem akkor,  amikor olyan információk, és tények birtokában vagyok, amelyek alátámasztják azt.

Egyéb esetben meg hümmögök, vagy egy jól irányzott, „te hogy látod, szerinted igazad  volt?” kérdéssel kikerülöm a személyes állásfoglalást.

 

De kinek van igaza?

Ha nem ellenőrizhető adatokról, vagy tényekről (mint például mennyi az idő, vagy mikor volt a mohácsi csata) van szó, akkor erre a kérdésre a válasz: mindenkinek, és senkinek.

Mert a saját  szemüvegén keresztül nézve mindenki a saját valóságát, a saját igazát látja.

 

Ezért a kérdés valójában nem az, hogy kinek van igaza, hanem hogy „miért fontos, hogy igazam legyen?”,  valamint „hogyan tudunk együttműködni” annak érdekében, hogy megtaláljuk a mindkettőnk számára elfogadható „igazságot”, hogy aztán mindkettőnknek igaza lehessen.

 

Amikor nézőpontok ütköznek

Amikor konfliktus lép fel, akkor az adott helyzetben különböző módon viselkedünk személyiségünktől, neveltetésünktől, szokásainktól függően. Gyakran nem értjük a másik gondolkodását, reakcióját.  Általában, ha elvi szinte el is fogadjuk a másik különbözőségét, a lelkünk mélyén ezt  igen csak nehezen tudjuk megtenni.

 

konfliktuskezelés, kommunikáció, vita

 

“Mit tegyen a másik’ helyett “mit tehetnék én”?

Amikor számon kérjük, hogy a másik miért nem képes hozzánk hasonlóan gondolkodni, „miért nem képes engedni” , miért kell mindig a végsőkig ragaszkodni a saját igazához,  akkor érdemes önvizsgálatot is tartani. Önmagunktól megkérdezni, vajon én képes vagyok az ő fejével gondolkodni, képes vagyok engedni, és el tudom-e fogadni, ha nem nekem van igazam?

 

Feszültséggel terhelt helyzetben, az önvédelemre koncentrálva, ritkán jut eszünkbe, hogy mit tehetek én a konfliktus okozta ráncok kisimításáért.

Szintén önvédelemből könnyebb azt gondolni hogy én látom reálisan a helyzetet, én viselkedek helyesen, én vagyok a normális, és a  másik pedig nem. Ezzel csak az a probléma, hogy a másik is pontosan ugyanezt gondolja.

 

Amikor mindkét fél mereven ragaszkodik az álláspontjához, akkor beleragadnak egy olyan kommunikációs csapdába, amely a kapcsolatot „háborús övezetté” alakítja.

 

Megoldást szeretnél?

 

Ha azt veszed észre, hogy minden esetben ragaszkodsz ahhoz, hogy neked legyen igazad, ha túl sok konfliktus terheli a kapcsolataidat, ha úgy érzed, hogy nem értenek meg mások, illetve te nem érted őket, akkor érdemes a kommunikációdat, illetve a konfliktuskezelési készségedet fejleszteni.

Coachinggal, és egyéb fejlesztő módszerekkel tudlak a változás, az életed jobbításának útján kísérni. A szolgáltatásaimról ITT, rólam pedig ITT tudsz tájékozódni.

 

 

ÉRDEKLŐDÖM

 

 

5+1 tipp, hogy visszanyerd a lelki békéd!

 

 

Időnként megadatik az a kegyelmi állapot, amikor azt érzed, hogy „itt és most” a legjobb helyen vagy, jól érzed magad a bőrödben, nyugodt vagy. Ezek a pillanatok azonban amilyen ritkák, olyan törékenyek is. Néha egész apró dolgok is képesek kizökkenteni  az önmagunkban, és önmagunkért való létezés könnyed, egyensúlyi állapotából.

 

coaching, szorongás, elvárás, önismeret, nemet mondás

Bosszankodunk…

Ha nem köszönt a szomszéd, a főnök csúnyán nézett rád,  a gyerek megint kiszakította a nadrágját, a párod nem vitte ki a szemetet, a barátnőd napok óta fel sem hívott, goromba volt veled a pénztáros, és még sorolhatnám, mennyi minden miatt bosszankodunk. Sőt hajlamosak vagyunk akár napokig is rágódni rajta.

 

Két napja én magam is őrlődök egy témán. Kommunikációs hiba történt, számomra fontos emberekkel nem úgy végződött egy jó hangulatúnak indult beszélgetés, ahogy szerettem volna, máshogy viselkedtek, mint ahogy vártam.

 

Elvárunk…

Igen, ez az! Volt bennem egy elvárás, hogy hogyan kellene viselkedniük velem. Közben elfelejtettem, hogy mindannyian mások vagyunk, más a neveltetésünk, más a múltunk, mások az értékeink, a mozgatórugóink, melyek mind-mind meghatározzák a viselkedésünket.

Ahogy nekem, úgy neked is megvannak az elvárásaid, amelyek, ha nem teljesülnek, hozzám hasonlóan elbizonytalanodsz, elveszíted a kontrollt, és jobb híján, a gyermekkorból hozott megküzdési stratégiádat elővéve duzzogsz, puffogsz magadban, esetleg  panaszkodsz valakinek, aki hajlandó meghallgatni.

 

Az elvárásaid azonban szorongóvá, boldogtalanná tesznek. Minél kevesebb az elvárásod, annál szabadabbnak érezheted magad. 

 

Mi kell ahhoz, hogy belső stabilitásodat, lelki egyensúlyodat megerőzve képes legyél a bosszúságokkal, nehézségekkel megbirkózni?

 

1.Erősítsd az önbizalmad, önbecsülésed!

 

Bárki, bárhogyan viselkedik veled, tudd, hogy értékes, és szerethető vagy, oké vagy. Nem másokból, hanem önmagadból, saját erőforrásaidból nyersz erőt, és saját értékeidre támaszkodsz.

Tipp: vedd számba az erősségeidet, a pozitív tulajdonságaidat, és azokat az értékeket, melyek az életed alapkövei, amelyekből nem engedsz!

 

2.Válaszd a tudatosságot!

 

Vedd észre, és akadályozd meg, hogy egy-egy érzelmileg túlterhelt helyzetben a gyermekkori minták vegyék át öntudatlanul az irányítást.

Tipp: figyeld meg az érzéseidet, a gondolataidat, és mint egy „kis professzor”, kívülről nézz rá az adott helyzetre, kérdezd meg magadtól, hogy indokolt-e ahogy érzel, gondolkodsz, viselkedsz!

 

3.Kezeld a konfliktus!

 

Ha van rá lehetőséged, akkor kommunikáld ki a benned rejlő rossz érzést, törekedve a probléma megoldására.

Tipp: kommunikálj asszertíven, a Te helyett használj Én közléseket!

(pl. “fáradt vagyok, nehezemre esne, hogy ma ismét nekem kellene bevásárolni, kérlek, ma te tedd meg.”)

 

4.Mondj Nem-et!

 

Mondj nem-et emberekre, és számodra méltatlan helyzetekre, és voksolj igennel önmagadra.

Tipp: Gyakorold a nem-et mondást, melyről ITT OLVASHATSZ BŐVEBBEN!

 

5.Kapcsolódj másokhoz!

 

Keresd pozitív emberek (családtagok, barátok) társaságát, és az örömteli időtöltés lehetőségét velük!

Tipp: család, baráti társaság hiányában támogató közösségek, szórakoztató-, kulturális, sportolási lehetőségek jelenthetnek megoldást.

 

5+1.Írd ki magadból a feszültséged!

 

A naplózás, vagy az én esetemben ennek a blognak a megírása, kreatív energiákat felszabadítva csodákra képes. A lélekráncok kisimulnak, a gondolatok a helyére kerülnek

 

Ha a tippek közül bármelyik témában fejlesztésre, támogatásra van szükséged, fordulj hozzám bizalommal. A tevékenységemről ITT OLVASHATSZ TÖBBET.

ÉRDEKEL