A bizalom gyökere

A környezetemben sokaknak okoz gondot kapcsolódni, érzelmileg őszintén megnyílva, önmagukat biztonságban érezve kötődni a másikhoz, másokhoz. Hogy felnőttként kiben bízunk meg, és kiben nem, hogy kihez és milyen minőségben kötődünk érzelmileg, az a gyermekkorból hozott, megtanult “ősi”családi mintánkon múlik.

A minta anyáról gyermekre, generációról generációra “átörökítődik”. Ezért nagyon nem mindegy, hogy gyermekként mit tanulunk, és szülőként mit tanítunk a kötődésről, a biztonságról, a bizalomról. A természeti népek – távol a civilizációtól, a XXI. századi elidegenedéstől, bizalmatlanságtól – jól tudják ezt.

 

A gyermek dala, avagy a bizalom gyökere

 

Egy kelet-afrikai törzsben a gyermek életének kezdetét nem a fogantatástól vagy születésétől számítják, hanem attól a naptól, amikor az édesanyja először gondol rá. Az asszony, amikor úgy érzi, hogy elérkezett életében a gyermekvállalás ideje, elvonul egy erdőbe, és addig ül egy fa tövében, amíg meg nem találja gyermeke énekét. 

Majd visszatér a faluba, és a leendő apának is megtanítja ezt az éneket, amivel együtt hívogatják, várják a gyermeket. Az anya rendszeresen énekel a méhében lévő magzatnak, majd a dalt megtanítja a bábaasszonyoknak is, akik a születésekor ezzel köszöntik őt. 

Ez a dal elkíséri a gyermeket élete legfontosabb pillanataiban, a különböző beavatási rítusokon keresztül egészen a haláláig” (1)

 

A dal a gyermek kötődésének, a biztonságnak, az ősi, tiszta  bizalomnak “gyökere. Ahogy a dal kíséri végig a gyermeket, úgy kísér végig minket is életünk során a kötődési “mintánk”, vagy kötődési stílusunk, és ezzel összefüggésben az érzelmi képességünk. Mindez  legerőteljesebben, legmarkánsabban a párkapcsolatunkban mutatkozik meg.

 

Ha nehezen bízol magadban, és másokban, ezért nehezen megy a pártalálás, ha nem mersz/nem tudsz érzelmileg felszabadultan kötődni a párodhoz, akkor egyéni érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztéssel tudlak segíteni abban, hogy képes legyél minőségi javulást elérni a kapcsolataidban.

 

 

ÉRDEKLŐDÖM

 

 

Forrás:

(1) Kádár Annamária, Mesepszichológia, 243. oldal

 

 

Hogyan lehet a síró kisfiúból érzéketlen férfi?

Van, amikor a téma tényleg az utcán hever. Két-három év körüli ,göndör hajú, tünemény kisfiú hangosan, keservesen sír. Kapaszkodva ölelésre nyújtja apró kis karjait az őt kísérő” jóságos nagymama” kinézetű idős hölgy felé, aki  a gyermek nagymamája, vagy babysittere lehet. A kedvesnek tűnő arc azonban szigorúvá, kőkeménnyé változik, ahogy a zokogó kisfiú felé hajolva, „hatalmi” fölényéből fölé magasodva fejhangon üvölti, hogy „hagyd abba, nem veszlek fel, akárhogy  hisztizel!” Összefacsarodik a szívem, miközben minél gyorsabban igyekszem távolodni a helyszíntől.

 

szeretet, elutasítás, kisgyermek, férfi, kapcsolatok

 

Mit érezhet az a kisgyermek, aki vigasztalás helyett szidást, megértés, együttérzés helyett elutasítást kap?

Nem akarok sem pszichológus, sem nevelési tanácsadó szerepében tetszelegni, csupán anyaként, emberként a szubjektív véleményemet megosztani, anélkül, hogy bárki felett pálcát törnék. Értem én, hogy mindenkinek lehet rossz napja, én sem voltam, vagyok tökéletes anya, nálam is elszakadt a cérna a kétévesem dackorszakában, és időnként ma is. Sőt egyetértek azzal is, hogy nem lehet mindent a gyerekre hagyni, a határokat meg kell húzni.

 

De mi lenne, ha amikor nevelünk, tanítunk, akkor azt a szeretetünk kifejezése mellett tennénk?

Mibe került volna öleléssel megnyugtatni, simogatással lecsitítani azt a gyermeket? A fiúgyermekek, mint jelen esetben is, rendszerint megkapják a „ne sírj”, „ne érezz”, „ne kerülj közel”, „légy erős” utasításokat, gátló parancsokat a szülőktől, anyáktól, nagymamáktól, bölcsis néniktől, óvónéniktől, tanító-, és tanárnőktől. A közvetlen környezetükben lévő, az életükben meghatározó szerepet betöltő NŐK-től.

 

Mi, nők neveljük a leendő férfiakat.

Ha tetszik, ha nem, felelősségünk van abban, hogy milyen férfivá válnak. óriási hatással vagyunk rájuk, mégis meglepődve tapasztaljuk, és nem értjük, hogy miért nincsenek ma „normális” férfiak.

Társkereső, vagy párkapcsolatban élő ügyfeleim panaszkodnak, hogy a férfiak vagy erőtlen, gyenge „kisfiúk”, vagy erőszakos „vadállatok”, túlságosan érzékenyek, vagy túlságosan érzéketlenek.

 

A gyermekkori női minták igenis meghatározzák, hogy a kisfiú felnőtt férfiként hogyan viselkedik a nőkkel, hogyan gondolkodik róluk, és mit érez, amikor kapcsolatba kerül velük.

Ha mi magunk is megtanítjuk a fiainknak, hogy ne mutassák ki, ne éljék meg az érzéseiket, hanem nyomják el, legyenek érzéketlenek, erősek, mert ellenkező esetben nem kapnak szeretetet, azért mert nem elég jók, akkor ne lepődjünk már meg, hogy felnőtt férfiként nem képesek beszélni az érzéseikről, az érzelmekről.

 

A síró kisfiúk is felnőnek egyszer.

Ha megtanulják, hogy ha közel kerülnek valakihez, akkor az bántással, fájdalommal jár, akkor jó eséllyel felnőttként is törekszenek arra, hogy megvédjék önmagukat, a lelküket. Ezért jó messzire elkerülik az intimást, kerülik a nőket, kerülik az elutasítás lehetőségét, inkább távol tartja magát érzelmileg, és gyakran fizikailag is a másik nemtől. Sok esetben nem lesznek képesek kapcsolódni ,kötődni, vagy még rosszabb esetben arroganciával, erőszakossággal, fizikai bántalmazással „jutalmazzák” a nőket.

Ezzel nem felmenteni akarom a bántalmazó férfiakat, sőt mélyen elítélem őket, és a gyámoltalan férfiak védőügyvédje se szeretnék lenni.

De azon mindenképpen elgondolkodnék, hogy mi nőként, (anyaként, nagymamaként, pedagógusként) mit tehetünk a felnövekvő férfigenerációért, az egészségesebb férfilélekért.

 

Mit tehetünk mi, nők az “új” férfigenerációért?

Gondoljuk végig, hogyan tudunk a szeretet, a bizalom, a megértés jegyében olyan elfogadó közeget biztosítani a gyermekeinknek, ahol helye van az érzelmeknek, az értő kommunikációnak.

Mit tehetünk azért, hogy felnőttként is biztonságosnak ítélje a nők közelséget, hogy képes legyen megmutatni az érzéseit a kapcsolataiban, hogy ne nagyra nőtt kisfiúként, hanem érző, értő férfiként élje a  felnőtt életét.

Mert valljuk be őszintén, nőként mi magunk is ilyen férfit szeretünk magunk mellett, és ilyen férfit szeretnénk a lányaink mellett tudni!

 

Hogy a párkapcsolatainkban mit tehetünk a férfiakért, az egy következő blogbejegyzés témája.

 

Ha anyaként, nőként változtatni szeretnél a kapcsolataid minőségén, ha szeretnéd jobban érteni önmagad, és jobban megérteni másokat, vagy csak coachinggal kapcsolatban érdeklődnél, ITT tudod felvenni velem a kapcsolatot. 

 

ÉRDEKEL

Amit tudni szeretnél a bizalomról…

Ha megkérlek, hogy sorold fel azokat az értékeket, amelyek mentén éled az életed, akkor szinte biztos, hogy a szeretet és a bizalom az elsők között szerepel. Mindannyian szeretetre, és bizalomra épülő kapcsolatokra vágyunk.

 

bizalom

(Fotó: Isaac Benhesed az Unsplash-ról)

 

A bizalom 2 problémájával találkozom leggyakrabban a coaching üléseken:

„Nincs kapcsolatom, mert nem tudok megbízni senkiben.”

„Már nem működik a kapcsolatunk, hiányzik belőle a bizalom.”

 

Mindannyian a kölcsönös bizalom ideális állapotára vágyunk.

 

Olyan valódi kapcsolatra vágyunk, ahol önmagunk lehetünk, ahol bátran megnyílhatunk, vállalva a sebezhetőséget. Olyan kapcsolatra, ahol önazonosak maradhatunk, ahol megfelelési kényszer nélkül, szégyen nélkül, szorongás nélkül létezhetünk, és a másik fél ugyanígy.

 

Mi a bizalom?

 

Nem egyszerű kérdés. Ahogyan mindenkinek megvan a saját szeretet defíniciója, ez igaz a bizalomra is.

 

Feldmár Andrástól idézve a „ a szeretet és bizalom egy tőről fakad”.

 

Számomra a bizalom intimitás, meghittség, jóhiszeműség.

Remény, és hit abban, hogy a másik a másik fél úgy fog viselkedni, megnyilvánulni, ahogy azt én szeretném, ahogyan elvárom tőle. Egyfajta kockázatvállalás, melyben benne van a csalódás, a sebezhetőség lehetősége.

 

A bizalom irracionális.

 

Mert addig, ameddig a bizalom erős, és kikezdhetetlen, nem beszélünk róla, nem téma.

A bizalom kérdése általában akkor kerül szóba, ha felmerül annak a lehetősége, hogy nem bízhatok meg a másikban. Rendszerint Ilyenkor mondjuk a társunknak, gyerekünknek: „Megbízom benned.” Mi is van emögött valójában? Szeretnék bízni benne, de megvan annak a kockázata, hogy nem bízhatok benne. Minél nagyobb ez a kockázat, annál nagyobb bizalomra van szükség. A bizalom lényeges vonása a kockázat, ezért racionálisan nem feltétlenül megalapozható.

 

„Szeretném, de nincs kapcsolatom, mert nem tudok megbízni senkiben!”

 

Hogyan lehetséges ez, amikor mindannyian azzal az ősbizalommal születünk, mely szerint „én jó vagyok, a világ is jó”, bízhatok magamban, és a világban is.

 

A szakirodalom szerint az ősbizalmat kezdetben csak az anyai szeretet és gondoskodás képes táplálni.

Ha az anya a gyermek mindenkori szükségleteire reagál, szeretetet, törődést, elfogadást ad, akkor a gyermekben kialakul a biztonságos kötődés. A biztonságosan kötődő gyermek pedig  felnőttként nyitott lesz, könnyen megbízik másokban.

 

Ha viszont a kisgyermek szükségleteit figyelmen kívül hagyják, érzelmileg elhanyagolják, akkor a kötődése bizonytalan.

Ez együtt jár azzal az érzéssel, hogy valakihez kötődni, közel kerülni fájdalommal jár. Olyan alaphiedelemmé válik, ami aztán végigkísérheti az egész életünket anélkül, hogy tudnánk róla.

 

Mit jelent ez a felnőtt életünkre nézve?

 

A bizonytalanul kötődő gyermekből lett felnőtt nehezen bízik meg másokban, a világban, mert „megtanulta”, hogy megbízni valakiben fájdalommal, komoly lelki sérüléssel jár.

Mivel ennek a mindenáron való elkerülésére törekszik, nem mer kapcsolatot kialakítani.

(Fotó: Priscilla Du Preez az Unsplash-ról)

 

Ha mégis sikerül kapcsolatba kerülnie, akkor a bizalom hiánya miatt folyamatos szorongásban él. Retteg attól, hogy elárulják, megcsalják, lecserélik, cserbenhagyják, kihasználják, figyelmen kívül hagyják.

 

A sebezhetőségtől való félelem időnként „csendben” meglapul, máskor viszont hangot ad gyakori féltékenykedésben, a másik fél rendszeres hibáztatásában, rendszeres elutasításában. Az ilyen kapcsolatokból nemcsak a bizalom, hanem a szeretet is hiányzik.

 

A bizalom ma hiánycikk.

 

Egy kutatás szerint a felnőtt lakosság közel 50 %-ka nem képes biztonságosan kötődni.

 

Hogyan lehet a  bizalmat mégis felépíteni?

 

Kizárólag tudatossággal lehet felülkerekedni a gyerekkori, és felnőtt életünk során kialakított, tudattalanul működő hiedelmeinken. Tudatos erőfeszítéssel, odafigyeléssel elérhetjük, hogy ne a „megsebzett én” irányítsa az életünket.

 

A bizalmat tudatosan felépíteni, bizalmat adni (önmagamnak, és másoknak) egy hosszú folyamat, nem megy egyik pillanatról a másikra.

Brené Brown Bátraké az erő c. könyvében azt írja:

 

„A bizalom fokozatosan alakul ki egy kapcsolatban.”

 

Ahhoz, hogy a  bizalom létrejöjjön, 7 feltétel szükséges Brené szerint:

 

  1. 1.Határok tiszteletben tartása: Ha nem tudod, meddig mehetsz el, kérdezd meg. Ha pedig a te határodat akarják átlépni, mondj nemet.
  2. 2.Megbízhatóság: Amit mondasz, azt teszed. Tisztában vagy a képességeiddel, nem ígérsz túl sokat. Viszont amit vállalsz, azt megteszed.
  3. 3.Elszámoltathatóság: Ha hibázol elismered, képes vagy bocsánatkérésre, és hajlandó a hibád kijavítására.
  4. 4.Diszkréció: Nem osztasz meg olyan információt, amelynek megosztása, nem a te feladatod. Tudod, hogy a te titkaidat sem osztják meg, és te is képes vagy másoktól kapott bizalmas információ megtartására.
  5. 5.Becsületesség: Az értékeid mentén élsz, kiállsz mellettük. A kényelem helyett a bátorságot, a könnyű megoldás helyett a helyeset választod.
  6. 6.Ítélkezés-mentesség: Elmondhatom, mire van szükségem, és te is elmondhatod, mire van szükséged. Előítélet nélkül beszélhetünk gondolatainkról, érzéseinkről egymásnak.
  7. 7.Nagylelkűség: Önmagammal, és másokkal.

 

Ha a bizalommal kapcsolatban kérdés merül fel benned, kezd el tudatosan használni ezeket az elemet. Ez a „lista” alkalmas lehet a bizalomszint „mérésére”.

 

Ha a bizalmatlanságod felett nem tudsz úrrá lenni, megnehezíti a mindennapjaidat, gyere el hozzám coachingra.

(Az első találkozó ingyenes!)

 

JELENTKEZEM

 

„Már nem működik a kapcsolatunk, hiányzik belőle a bizalom.” problematikáját, a bizalomvesztést a következő bejegyzésben olvashatjátok.

 

Források:

Brené Brown: Bátraké az erő c. könyv

Zimbardo-Jhonson-McCann: Pszichológia mindenkinek c. könyv

Pár Ferenc: A magánytól az összetartozásig c. könyv