Önértékelési nyilatkozat

Amikor értéktelennek, semminek és senkinek érzed magad, olvasd el újra és újra Virginia Satir amerikai pszichoterapeuta “Én én vagyok” című önértékelési nyilatkozatát, amíg képessé nem válsz elfogadni, sőt megszeretni önmagad.

Csak azért, mert Te te vagy, és így vagy jó!

 

önbecsülés, önértékelés

Én én vagyok

 

“Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én választottam.

Én rendelkezem mindenemmel-

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

 a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.”

 

Ahhoz, hogy mennyire boldogulsz az életben, függ attól, hogy mennyire  érzed jól magad a bőrödben, hogy mennyire becsülöd magad, mennyire fogadod el magad a lehetőségeiddel, és a korlátaiddal együtt.

Talán nehéz elhinni, de mindig van lehetőséged a változásra.

Ha új utakon indulnál el, de nem mersz szembenézni a valós, vagy vélt félelmeiddel, ha jól jönne egy “kísérő” az úton, fordulj hozzám bizalommal, és kérj időpontot egyéni coachingra.

 

Együtt könnyebb! Coachinggal könnyebb!

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

 

Kádár Annamária: Mesepszichológia (189.oldal)

 

Szerethető vagyok, vagy nem vagyok szerethető?

párkapcsolat, önismeret, önbecsülés

Házasság hete, Valentin – nap! Ilyenkor minden a párkapcsolatról szól, és akár szeretnéd, akár nem, az „ünnepek” megtalálnak. És gyakran „betalálnak” a lelkedbe… ha van párkapcsolatod azért, ha nincs, de vágysz rá, akkor meg  azért. Önismeret hiányában könnyen előfordulhat, hogy  így definiálod önmagad: ha van párkapcsolatom, akkor „szerethető vagyok”, „ok vagyok”, ha nincs, akkor “nem vagyok elég jó”, és „nem vagyok szerethető”.

 

„A szerelmi életben azt látjuk, hogy csökken az önbecsülése annak, akit nem szeretnek, míg nő azoké, akit szeretnek.” (Freud)

Ennél azonban  árnyaltabb, és bonyolultabb a helyzet, mert lehet, hogy a „szerelmi életünk” hatással van az önbecsülésünkre, azonban az önbecsülésünk hatással van a viselkedésünkre, és a párválasztásainkra, és máris zárult a kör.

 

Ha tudni szeretnéd,hogyan függ össze az önbecsülésünk és az érzelmi életünk, és hogy mit, miért teszünk, olvass tovább.

 

Tetszeni vágyás kényszere

A folytonos tetszeni vágyás az alacsony önbecsülésű nőket „hódító” magatartásra készteti. Ők azok, akik „begerjesztik” a férfiakat, „szédítik” őket, melynek célja saját önbecsülésük növelése. Szinte kényszeresen minden alkalmat megragadnak, arra, hogy elbűvöljenek másokat, és ezzel lecsendesítsék saját félelmüket, kétségeiket.

Minden egyes hódítással újra és újra meg kell győzni önmagukat arról, hogy szerethetőek, és becsülhetőek. Ha tetszést arat a személyük, kis időre biztonságban érzik magukat, de folyamatosan szoronganak attól, hogy egy párkapcsolatban csalódást okoznak. Ezért – a jövőbeni elutasítástól félve –  az elköteleződés helyett újabb és újabb hódításra „kényszerülnek.”

 

Ha rendben van az önbecsülésed, akkor nem függsz mások elismerésétől.

 

Elutasítástól való félelem

 

elutasítás, félelem, párkapcsolat

 

Az elutasítás kegyetlenül fáj. Különösen frusztráló, ha azonnal visszautasítanak, mert ilyenkor (talán joggal) azt feltételezzük, hogy kizárólag a külsőnk alapján döntöttek, azt sem tudják „ki vagyok”.

De még nagyobb a fájdalom, ha rövidebb-hosszabb kapcsolat után utasítanak el. „Kipróbáltak, és eldobtak” fájdalmával egy időben megjelenik a „csalódást okoztam”, és a “nem vagyok elég jó” érzése, mellyel megküzdeni-alacsony önbecsülés mellett- lélekpróbáló.

 

Ez a fajta  sebezhetőség többféle magatartást eredményezhet.

 

Van, aki a visszautasítást mindenáron kerüli, úgy, hogy nem közelít a másik nemhez, inkább a passzivitást választja, gyakran hangoztatva, hogy „nincs szüksége párkapcsolatra”.

A viselkedés valódi oka gyakran a „nem vagyok méltó a szerelemre” tudat alatti érzés, amely egy esetleges elutasításnál csak megerősítést nyerne, ezért inkább marad az egyedüllét „biztonsága”.

 

Van, aki ugyan közeledik a másik nemhez, de többnyire olyan partnert választ, aki nem igazán tetszik neki.

Az önmagáról kialakított negatív kép miatt úgy érzi, „nem érdemel ennél jobbat”. Tehát a szerint választ, hogy milyennek ítéli meg magát.

 

Kezdeményezésre való reagálás

párkapcsolat, önbecsülés, önismeret, coaching

 

Kísérletben vizsgálták, hogy az önbecsülés befolyásolja-e a nőket abban, hogy a kezdeményezésre kedvezően, vagy kedvezőtlenül reagálnak-e.

Egyetemista lányok önbecsülését pozitív, vagy negatív irányba változtatták egy álteszt jó, illetve rossz eredményének közlésével. Miközben a lányok az „eredményeiket” tanulmányozták, egy férfihallgató váratlanul belépett a terembe, és beszélgetést kezdeményezett a lányokkal, illetve jelezte, hogy később is szívesen találkozna velük. Az egyetemista fiú távozása után a lányok újabb áltesztet töltöttek ki, melyben meg kellett ítélni néhány embert, akivel az utóbbi időben találkoztak. Közöttük  az előbbi férfihallgatót is, akiről az alacsony önbecsülésű lányok jobb véleményt mondtak, mint másokról, annak ellenére, hogy most látták először.  A magasabb önbecsülésű lányok viszont semleges véleményt fogalmaztak meg vele kapcsolatban.

 

A kísérlet alapján a nők szívesebben fogadják a hódítási próbálkozásokat, ha „leértékelik” önmagukat. Ami persze nem véletlen, hiszen az udvarlás, az elismerés köztudottan pozitív hatással van a gyenge lábakon álló önbecsülésre.

 

Szerelmi bánat

Az önbecsülés mértékétől függően eltérően reagálunk a kapcsolat végére. Az alacsony önbecsülésűek magukba roskadnak, akár depresszióra jellemző tüneteket is produkálnak, és jellemzően arra a következtetésre jutnak, hogy szánalmasak, és nem elég értékesek. Ezzel az önbecsülésüket még inkább aláássák, de legalábbis alacsony szinten tartják.

 

Mások viszont különböző stratégiákhoz folyamodnak az önbecsülésük védelme érdekében. Például tudatosítják magukban, hogy „rosszul választottam”, vagy „tévedtem vele kapcsolatban”. Ezt ugyanis könnyebb elviselni, mint a „nem vagyok elég jó” fájó érzését.

Ha sikerül újraírni a múltat, átkeretezni a szakítást, az önbecsülésünk kevésbé sérül, és könnyebben nézünk szembe a nehézséggel.

 

Boldog Házasság hetét, és Valentin napot,  de leginkább stabil önbecsülést! ♥ 😉

 

 

Ha párkapcsolati nehézségeid, magánéleti problémáid vannak, ITT találsz meg.

 

 

 

 

Forrás:

Christophe André és Francois Lelord: Önbecsülés, Önszeretet, önkép, önbizalom, 2011