Önértékelési nyilatkozat

Amikor értéktelennek, semminek és senkinek érzed magad, olvasd el újra és újra Virginia Satir amerikai pszichoterapeuta “Én én vagyok” című önértékelési nyilatkozatát, amíg képessé nem válsz elfogadni, sőt megszeretni önmagad.

Csak azért, mert Te te vagy, és így vagy jó!

 

önbecsülés, önértékelés

Én én vagyok

 

“Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én választottam.

Én rendelkezem mindenemmel-

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

 a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.”

 

Ahhoz, hogy mennyire boldogulsz az életben, függ attól, hogy mennyire  érzed jól magad a bőrödben, hogy mennyire becsülöd magad, mennyire fogadod el magad a lehetőségeiddel, és a korlátaiddal együtt.

Talán nehéz elhinni, de mindig van lehetőséged a változásra.

Ha új utakon indulnál el, de nem mersz szembenézni a valós, vagy vélt félelmeiddel, ha jól jönne egy “kísérő” az úton, fordulj hozzám bizalommal, és kérj időpontot egyéni coachingra.

 

Együtt könnyebb! Coachinggal könnyebb!

 

ÉRDEKEL

 

 

Forrás:

 

Kádár Annamária: Mesepszichológia (189.oldal)

 

Szeretet ünnepére készülni önszeretet nélkül?

Az utóbbi hetekben sokszor hallottam ismerősöktől, ügyfelektől, hogy ők bizony nem készülnek a karácsonyra.

Nincs adventi koszorú otthon, nem öltöztetik ünnepi díszbe a lakást, és nem állítanak karácsonyfát sem, mert „úgysem látja senki”.

Nem vesznek szaloncukrot, mert „csak magamért minek vennék”, meg egyébként is „drága, annyit nem költök magamra”.

Nem mennek karácsonyi vásárba, mert „oda csak gyerekes családok, meg párok járnak.” Nem lesz ünnepi vacsora, vagy ebéd, mert „csak egyedül leszek”.

 

Bár világszerte a szeretet ünnepeként tartják számon a karácsonyt, mégis él bennünk  az a tradicionális karácsony-modell, melynek középpontjában a család áll. Ideális kép ez a családról, az együttlétről, a valahova tartozásról, a szeretetről.

 

önszeretet

Azonban bármennyire is idealisztikus, a családi karácsony közhiedelemmé vált, és ami nem olyan, mint a „nagykönyvben megírt”, az már nem is lehet jó, nem értékes, nem számít.

Az egyedül élők természetesen nem tudják prezentálni a közvélemény, és persze önmaguk által is „elhitt ideálist”, ezért élik meg rosszul a karácsonyt, de már az ünnepi készülődést is.

 

Coachként, és magánemberként is fáj a lelkem, mikor azt látom, hogy valaki nem tud a saját örömére tenni.

Miért nem tud? Mert nem tudja értékelni, szeretni magát. Ezért dönt úgy, hogy megvonja magától az ünnepi készülődés, a meghitt ünneplés léleksimogató élményét. Tudattalanul „bünteti„ , és még inkább szeretetlenségre ítéli önmagát.

 

Vajon mikor és kinek hitte el, hogy ő nem szerethető, hogy nem elég jó, hogy nem érdemel meg dolgokat?  Hogy ő kevésbé fontos, mint mások, és hogy szeretni csak másokat lehet?

 

A gyermek születése pillanatától arra vágyik, hogy szeressék, hogy feltétel nélküli szeretetet, és figyelmet kapjon. Ez a vágy felnőttkorra is megmarad. Sokan azonban kizárólag másoktól várják ezt, miközben ők nem figyelnek önmagukra, és nem szeretik önmagukat.

 

“Ha azt várod, hogy mások tiszteljenek, szeressenek, törődjenek veled, előbb neked kell magadat tisztelned és szeretned. Aki nem szereti önmagát, azt mások sem tudják szeretni.” (Elif Safak)

 

önszeretet

 

Az önszeretet nehéz dió. Visszanyúlik a gyerekkorba, és nagy mértékben függ a szülőktől, családtól kapott szeretettől, érzelmi háttértől.  Ráadásul, sokan összekapcsolják az önzőséggel.

 

Az önszeretet azonban nem önzőségről, hanem az elfogadásról szól.

 

Arról szól, hogy a hibáink és korlátaink, kudarcaink és vereségeink ellenére is szeretjük magunkat, mert szeretetre és tiszteletre méltóak vagyunk.

 

Milyen előnyökkel jár az önszeretet?

 

  • Érzelmi stabilitást biztosít.
  • Könnyebben kezeled a kudarcot, az elutasítást.
  • Értékesebbnek találod magad, nő az önbecsülésed.
  • Képes leszel változtatni számodra kedvezőtlen helyzeteken.
  • Értékes kapcsolatokat alakítasz ki, melyek gazdagítják a személyiséged.
  • Magabiztosan kiállsz önmagadért, az elveidért, céljaidért.
  • Egyszerűen jól érzed magad a bőrödben.

 

Önszeretet fejleszthető!

 

Ha ehhez szeretnél támogatást kapni, ITT tudod felvenni velem a kapcsolatot. Coaching során feltárjuk, és átalakítjuk azokat a sorskönyvi utasításokat, gátló parancsokat, korlátozó hiedelmeket, melyek akadályoznak abban, hogy feltétel nélkül szeresd, és elfogadd önmagad.

 

 

 

Forrás:

Christophe André és Francois Lelord – Önbecsülés