Hogyan lehet a síró kisfiúból érzéketlen férfi?

Van, amikor a téma tényleg az utcán hever. Két-három év körüli ,göndör hajú, tünemény kisfiú hangosan, keservesen sír. Kapaszkodva ölelésre nyújtja apró kis karjait az őt kísérő” jóságos nagymama” kinézetű idős hölgy felé, aki  a gyermek nagymamája, vagy babysittere lehet. A kedvesnek tűnő arc azonban szigorúvá, kőkeménnyé változik, ahogy a zokogó kisfiú felé hajolva, „hatalmi” fölényéből fölé magasodva fejhangon üvölti, hogy „hagyd abba, nem veszlek fel, akárhogy  hisztizel!” Összefacsarodik a szívem, miközben minél gyorsabban igyekszem távolodni a helyszíntől.

 

szeretet, elutasítás, kisgyermek, férfi, kapcsolatok

 

Mit érezhet az a kisgyermek, aki vigasztalás helyett szidást, megértés, együttérzés helyett elutasítást kap?

Nem akarok sem pszichológus, sem nevelési tanácsadó szerepében tetszelegni, csupán anyaként, emberként a szubjektív véleményemet megosztani, anélkül, hogy bárki felett pálcát törnék. Értem én, hogy mindenkinek lehet rossz napja, én sem voltam, vagyok tökéletes anya, nálam is elszakadt a cérna a kétévesem dackorszakában, és időnként ma is. Sőt egyetértek azzal is, hogy nem lehet mindent a gyerekre hagyni, a határokat meg kell húzni.

 

De mi lenne, ha amikor nevelünk, tanítunk, akkor azt a szeretetünk kifejezése mellett tennénk?

Mibe került volna öleléssel megnyugtatni, simogatással lecsitítani azt a gyermeket? A fiúgyermekek, mint jelen esetben is, rendszerint megkapják a „ne sírj”, „ne érezz”, „ne kerülj közel”, „légy erős” utasításokat, gátló parancsokat a szülőktől, anyáktól, nagymamáktól, bölcsis néniktől, óvónéniktől, tanító-, és tanárnőktől. A közvetlen környezetükben lévő, az életükben meghatározó szerepet betöltő NŐK-től.

 

Mi, nők neveljük a leendő férfiakat.

Ha tetszik, ha nem, felelősségünk van abban, hogy milyen férfivá válnak. óriási hatással vagyunk rájuk, mégis meglepődve tapasztaljuk, és nem értjük, hogy miért nincsenek ma „normális” férfiak.

Társkereső, vagy párkapcsolatban élő ügyfeleim panaszkodnak, hogy a férfiak vagy erőtlen, gyenge „kisfiúk”, vagy erőszakos „vadállatok”, túlságosan érzékenyek, vagy túlságosan érzéketlenek.

 

A gyermekkori női minták igenis meghatározzák, hogy a kisfiú felnőtt férfiként hogyan viselkedik a nőkkel, hogyan gondolkodik róluk, és mit érez, amikor kapcsolatba kerül velük.

Ha mi magunk is megtanítjuk a fiainknak, hogy ne mutassák ki, ne éljék meg az érzéseiket, hanem nyomják el, legyenek érzéketlenek, erősek, mert ellenkező esetben nem kapnak szeretetet, azért mert nem elég jók, akkor ne lepődjünk már meg, hogy felnőtt férfiként nem képesek beszélni az érzéseikről, az érzelmekről.

 

A síró kisfiúk is felnőnek egyszer.

Ha megtanulják, hogy ha közel kerülnek valakihez, akkor az bántással, fájdalommal jár, akkor jó eséllyel felnőttként is törekszenek arra, hogy megvédjék önmagukat, a lelküket. Ezért jó messzire elkerülik az intimást, kerülik a nőket, kerülik az elutasítás lehetőségét, inkább távol tartja magát érzelmileg, és gyakran fizikailag is a másik nemtől. Sok esetben nem lesznek képesek kapcsolódni ,kötődni, vagy még rosszabb esetben arroganciával, erőszakossággal, fizikai bántalmazással „jutalmazzák” a nőket.

Ezzel nem felmenteni akarom a bántalmazó férfiakat, sőt mélyen elítélem őket, és a gyámoltalan férfiak védőügyvédje se szeretnék lenni.

De azon mindenképpen elgondolkodnék, hogy mi nőként, (anyaként, nagymamaként, pedagógusként) mit tehetünk a felnövekvő férfigenerációért, az egészségesebb férfilélekért.

 

Mit tehetünk mi, nők az “új” férfigenerációért?

Gondoljuk végig, hogyan tudunk a szeretet, a bizalom, a megértés jegyében olyan elfogadó közeget biztosítani a gyermekeinknek, ahol helye van az érzelmeknek, az értő kommunikációnak.

Mit tehetünk azért, hogy felnőttként is biztonságosnak ítélje a nők közelséget, hogy képes legyen megmutatni az érzéseit a kapcsolataiban, hogy ne nagyra nőtt kisfiúként, hanem érző, értő férfiként élje a  felnőtt életét.

Mert valljuk be őszintén, nőként mi magunk is ilyen férfit szeretünk magunk mellett, és ilyen férfit szeretnénk a lányaink mellett tudni!

 

Hogy a párkapcsolatainkban mit tehetünk a férfiakért, az egy következő blogbejegyzés témája.

 

Ha anyaként, nőként változtatni szeretnél a kapcsolataid minőségén, ha szeretnéd jobban érteni önmagad, és jobban megérteni másokat, vagy csak coachinggal kapcsolatban érdeklődnél, ITT tudod felvenni velem a kapcsolatot. 

 

ÉRDEKEL

Mit tehetünk az “üresség” érzése ellen?

Napok óta érzek valami nyomasztó, keserédes fájdalmat a gyomrom körül. Nem találom a helyem, feszült vagyok, zaklatott. Ha számodra sem ismeretlen az érzés, hogy valami nem stimmel nálad, de bármennyire is próbálod megfejteni az okát, egyszerűen nem megy, akkor tudod, hogy miről beszélek.

 

“A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,”

/József Attila: Reménytelenül/

 

magány, üresség, szorongás

 

Teszem a dolgom, sodor magával a napi rutin, miközben rendszeresen be-bekúszik a semmihez sem hasonlítható, gyomorszorító „melankólia”. Egyedül vagyok vele, nem tudom megfogalmazni, nem tudom megosztani, a megfoghatatlan ürességről nem tudok beszélni.

 

A „semmit” csak az érti, aki érzi.

 

Coachként merek „kérdésben lenni”. Két napja szorgalmasan kérdezgetem magamtól: „Mi ez?” Spirituálisan ébernek kellene lennem, hogy meghalljam a választ. Nem megy.

Már dühös vagyok magamra! Önegyüttérzés? Lehetetlen! Érzelmileg túlterhelt, kontrollvesztett állapotban egyetlen dologra vagyok most képes. Aggódom, haragszom, stresszelek!

Óh! Szuper! Ez már legalább megfogható, jól beazonosítható, és kezelhető. 🙂

Számos  stresszkezelő eszköz birtokában hiszem, hogy ezt már képes leszek menedzselni. Vezetett meditációra esik a választásom. Válogatok a CD-k között, amikor kezembe akad két, kézzel írt képeslap. Nincs rajtuk dátum. Valamikor rég kaptam őket, fogalmam sincs hányadik születésnapomra, mindenesetre  akkor, amikor a technika még nem furakodott be ennyire a személyes életünkbe.

 

Jó a múltban

 

Az első képeslapon a négy éve halott édesanyám jellegzetesen dőlt betűivel találom szembe magam, ami elég is a “homályos” látáshoz.

 

„Élni való minden élet,

Csak magadhoz hű maradj.

Veszteség nem érhet téged,

Ha az leszel, aki vagy.”

 

A számomra ismeretlen idézeten kívül személyes üzenetben még minden jókat (amiket megőrzök magamnak) kíván „akik téged nagyon szeretnek” aláírással.

Jönnek az emlékek, körbeölel a szeretet, és érzem azt az erős köteléket, amit a halál sem képes elszakítani. Biztonságban vagyok, az ANYA által óvott gyermek vagyok.

 

anya, szeretet, biztonság, család

 

A második képeslapot a nővérem írta, szintén szülinapomra:

„Gyerekfejjel, 8-9 évesen nem is gondoltam, hogy a kis dundi húgom, akit hol szívesen, hol teherként cipeltem magammal, sokkal inkább a támaszom lesz, mint én az övé. Szeretettel, és büszkeséggel gondolok rád(…). „

 

Biztonságban, szeretetben vagyok! „Otthon” vagyok, a meghitt teljességben vagyok!

Hála a család védelmező szeretetének, a „gyökereknek”, mint egyfajta  kapaszkodónak, ami megadja a stabilitást, a megnyugvást , „jó, hogy élek”  örömének érzését, akkor, is, ha  éppen elveszítettük, és a helyünket nem találva keringünk valahol a saját életünk nyüzsgésében.

 

A múlt biztonságot adhat, és a boldogság forrása lehet azoknak, akik pozitívan viszonyulnak hozzá.

 

A meditációs CD (Szeretet-meditáció, önszeretet) itt van mellettem, még nem hallgattam meg. Most nélküle is helyére kerültek a dolgok. Jól vagyok, ok vagyok!

Ha hasonló helyzetbe kerülnél, nyúlj vissza bátran a múlt pozitív emlékeihez, amely által megerősödve a jelen bizakodóvá, a jövő pedig elérhetőbbé válik.

 

Ha egyedül nem boldogulsz, személyes tapasztalatommal, és szakmai  tudásommal szívesen támogatlak az úton.
Ha érdekel a coaching, kérdésed van, a lenti gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.

 

ÉRDEKEL

 

 

A titokzatos szeretet valódi arca

Coachingra jelentkező ügyfeleimnél gyakran alkalmazom az “értéktérkép” módszert, mely a számára fontos személyes értékek feltérképezésére szolgál. Szinte kivétel nélkül elsőként kerül megjelölésre  – egyik legfőbb értékként –  a szeretet.

A szeretet az, ami nélkül nem tudunk, és nem is akarunk élni.

Olyan érték ez számunkra, amely meghatározza a gondolkodásunkat, a viselkedésünket, hatással van a motivációnkra.

A legfontosabbnak gondoljuk, pedig a Maslow-féle motivációs elmélet szerint a szeretet, a valakihez tartozás igénye a Maslow-piramis közepén helyezkedik el. Mindössze a harmadik szint az embert irányító motivációk között, nem pedig az első, ahogy azt sokan gondolják.

 

De mi az a szeretet? Hogyan szeretünk?

 

Ezek azok a kérdések, amelyekre nehéz egyértelmű választ adni.

Valami megfogalmazhatatlan, szavakkal nehezen kifejezhető, de mindenképpen pozitív „érzésről” beszélnek az ügyfeleim, amit már  valamikor, valamilyen formában átéltek, és újra szeretnék „érezni”, vagy még nem élték meg, és éppen ezért vágynak rá.

 

szeretet

 

Azt gondolják, hogy a szeretet univerzális érzés, olyan alapérzés, amely biológiailag belénk van kódolva, ösztönös.

Bármennyire is hihetetlen, egy tanult, úgynevezett  kognitív érzésről van szó, melynek következtében  mindenki máshogy szeret, úgy, ahogy azt valamikor, valakitől (általában a szülőktől kapott minta alapján) megtanulta. Van aki jobban, van aki kevésbé, de a képesség mindenkiben megvan rá.

A szeretet tanulható, gyakorolható,és minél többet szeretünk, annál jobban tudunk szeretni.  🙂

 

Ahány ember, annyi SZERETET definíció.

 

Az egyes tudományágak sem tudnak általános, egységesen elfogadott meghatározást adni rá.

Erich Fromm német származású amerikai pszichológus  A SZERETET MŰVÉSZETE  című könyvében azt írja, hogy a szeretet nemcsak érzelem, hanem egyfajta kihívás, nem „adatik  meg” csak úgy, tenni kell érte :

 

„(…) a szeretet viszont tett, az emberi erő kifejtése, és csak szabadon fejthető ki, soha nem lehet kényszer eredménye. A szeretet tevékenység, nem passzív érzelem; nem beleesünk, hanem helytállunk benne. Legáltalánosabban úgy írhatjuk le a szeretet cselekvő jellegét, hogy szeretni elsősorban annyi, mint adni, nem, pedig kapni”(….)

 

Kevin Roberts Lovemarks című könyvében pedig 6 általános „igazságot” jegyzett le a szeretetről.

 

  • „Az embernek szeretetre van szüksége. Nélküle meghal. A magányos, szeretet nélkül élő emberek esetében négyszer nagyobb a korai halál valószínűség”
  • „A szeretet többet jelent annál, hogy „nagyon kedvelem”. Nem is a gyengédségről szól.A  szeretet a mély kötődés érzése.”
  • „A szeretet viszonzásról, finom, ösztönös megérzésekről szól. A szeretet mindig kétoldalú.”
  • “Megtudjuk határozni, hogy „kit és mit szeretünk.” Ne csak a romantikus szerelemre gondoljunk, hanem a a családon belüli szeretetre, a barátok közötti szeretetre, az élet szeretetére, a szabadság szeretetére, a házi állataink szeretetére.
  • “A szeretethez idő kell. A szeretnek múltja van.” 
  • „…a szeretetet nem lehet előírni vagy kierőszakolni. Csak adni lehet. Olyan, mint a tisztelet, akkor kapsz szeretetet, ha adsz”

 

Számodra mit jelent a szeretet? Te hogyan szeretsz?

 

Ha nem tudod megfogalmazni, vagy gondot okoz a szeretet adása-elfogadása, akkor gyere el hozzám OH-kártya konzultációra.

Az asszociációs kártyák segítenek az  érzelmek megfogalmazásában és tudatosításában, miközben fejleszti az  önismeretedet. ITT tudsz bejelentkezni hozzám.

 

Forrás:

Erich Fromm,  A szeretet művészete

Kevin Roberts, Lovemarks