A karácsonyi reklámok sugallta idillel szemben sokaknak a decemberi időszak – beleértve a karácsonyt is – a legstresszesebb, a legkimerítőbb.

Ők azok, akiknek legnagyobb szüksége lenne rá, de mégsem tudnak – akarattal, vagy akaratukon kívül – szünetet beiktatni az életükbe.

Pedig számukra is ismerős lehet az a már-már közhelynek tűnő mondás, hogy: „lassíts, mielőtt az élet kényszerít rá.”

 

Miért nehéz leállni, és szünetet adni magunknak?

 

Mert a XXI. századi élet a pörgésről, a teljesítésről, a tengernyi ránk zúduló információról, az anyagiak, és az élvezetek hajszolásáról szól.

 

Az élet tempója hihetetlenül felgyorsult, de ehhez mi is hozzátesszük a magunk részét.

Mert a szüleinktől „megtanultuk”, hogy ha boldogulni akarunk, akkor erőfeszítéseket kell tenni, erősnek kell maradni, és sietni kell, nem szabad lemaradni az élet dolgairól.

Ezt mintát aztán észrevétlenül tovább adtuk a gyerekeinknek, akik hajtják tovább a mókuskereket generációkon át.

 

Azonban a XXI. századi ember teherbírása sem végtelen. A túlhajszolt élet időnként benyújtja a számlát.

 

 

👉Ha egyre nehezebb reggel kimászni az ágyból,

👉ha folyton kimerült vagy,

👉ha úgy érzed, kihalt belőled a lelkesedés,

👉ha könnyen felkapod a vizet,

👉ha dühbe gurulsz jelentéktelen dolgok miatt,

👉ha a szorongás, frusztráció napokon keresztül jelen van az életedben,

 

akkor az utolsó előtti pillanatban vagy, hogy szünetet tarts.

 

Most van itt az ideje, hogy lassíts, hogy szünetet tarts.

 

A mindennapos stressz, a folyamatos elfoglaltság és ugrásra készenállás leszívja az erőforrásainkat, az életkedvünket.

A szellemi, lelki és fizikai kimerülés határán lavírozó ember nem képes teljes életet élni. Ugyanis, ha megbomlik az egyén belső egyensúlya, az kihat a munkájára, az élethez való viszonyulására, és a kapcsolataira is.

Megreked, és mivel elveszíti a kapcsolatot önmagával is, nem látja a kiutat.

Ne várd meg, hogy elveszítsd teljesen az életkedved! Ne várd meg, hogy fizikai tünetek, fájdalmak, vagy akár egy komoly betegségek állítsanak meg!

 

Legendás nevettetőnket? Hofi Gézát idézve:

 

’Kell egy kis áramszünet,
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.”

/Hofi Géza: Próbálj meg lazítani!/

 

Mi az a szünet?

 

A szünet alatt leggyakrabban olyan szervezett elvonulásokat értünk, amelyek teret, és időt adnak arra, hogy az elvonulás résztvevői csak létezzenek, hogy a világ zaja elől elbújva elmélkedjenek, és válaszokat kapjanak a kérédseikre.

 

A szünet az én értelmezésemben minden olyan – az öngondoskodás katgóriájába sorolható –  tevékenység, mely csökkenti a stresszt, és feltölt:

 

👉Olyan aktív, vagy passzív tevékenység, ami kizökkent a mókuskerékből, miközben gondolkodásra, változtatásra, a következő lépés felismerésére szolgál.

👉Olyan magunkra szánt idő, ami lehetőséget ad, hogy lélegzethez jussunk, átvitt, vagy a szó szoros értelmében.(A légzés jótékony hatását nem lehet elégszer ismételni.)

👉Emlékezés, pontosabban önmagunk emlékeztetése arra, ami jó az életünkben, ami lelkesít, ami inspirál minket.

👉Álmodozás, amikor felszínre törhetnek a belső vágyaink mindenféle kontroll nélkül

👉Az a pillanat, amikor teret adunk a fájdalmunknak, a szomorúságunknak, a felbukkanó kérdéseinknek, és válaszainknak a múltunkkal, jelenünkkel, és jövőnkkel kapcsolatban.

 

A szünet történhet egyedül, elvonulva egy csöndes helyre.

De szünetelhetünk zenehallgatás, filmnézés közben, vagy akár társaságban, másokhoz, szeretteinkhez kapcsolódva is.

Számtalan „szünet”- gyakorlat van, ami támogat abban, hogy a mókuskerékből kilépve feltöltődj.

 

Viszont ez a bejegyzés véges, ezért az érdeklődőknek elolvasásra ajánlom Danielle Merchant Szünet c. könyvét.

Aki viszont hathatósabb megoldásra vágyik, jó szívvel ajánlom személyes támogatásomat coachinggal.

 

 

ÉRDEKLŐDÖM