“Próbálj meg lazítani!”
A karácsonyi reklámok sugallta idillel szemben sokaknak a decemberi időszak – beleértve a karácsonyt is – a legstresszesebb, a legkimerítőbb.
Ők azok, akiknek legnagyobb szüksége lenne rá, de mégsem tudnak – akarattal, vagy akaratukon kívül – szünetet beiktatni az életükbe.
Pedig számukra is ismerős lehet az a már-már közhelynek tűnő mondás, hogy: „lassíts, mielőtt az élet kényszerít rá.”
Miért nehéz leállni, és szünetet adni magunknak?
Mert a XXI. századi élet a pörgésről, a teljesítésről, a tengernyi ránk zúduló információról, az anyagiak, és az élvezetek hajszolásáról szól.
Az élet tempója hihetetlenül felgyorsult, de ehhez mi is hozzátesszük a magunk részét.
Mert a szüleinktől „megtanultuk”, hogy ha boldogulni akarunk, akkor erőfeszítéseket kell tenni, erősnek kell maradni, és sietni kell, nem szabad lemaradni az élet dolgairól.
Ezt mintát aztán észrevétlenül tovább adtuk a gyerekeinknek, akik hajtják tovább a mókuskereket generációkon át.
Azonban a XXI. századi ember teherbírása sem végtelen. A túlhajszolt élet időnként benyújtja a számlát.
👉Ha egyre nehezebb reggel kimászni az ágyból,
👉ha folyton kimerült vagy,
👉ha úgy érzed, kihalt belőled a lelkesedés,
👉ha könnyen felkapod a vizet,
👉ha dühbe gurulsz jelentéktelen dolgok miatt,
👉ha a szorongás, frusztráció napokon keresztül jelen van az életedben,
akkor az utolsó előtti pillanatban vagy, hogy szünetet tarts.
Most van itt az ideje, hogy lassíts, hogy szünetet tarts.
A mindennapos stressz, a folyamatos elfoglaltság és ugrásra készenállás leszívja az erőforrásainkat, az életkedvünket.
A szellemi, lelki és fizikai kimerülés határán lavírozó ember nem képes teljes életet élni. Ugyanis, ha megbomlik az egyén belső egyensúlya, az kihat a munkájára, az élethez való viszonyulására, és a kapcsolataira is.
Megreked, és mivel elveszíti a kapcsolatot önmagával is, nem látja a kiutat.
Ne várd meg, hogy elveszítsd teljesen az életkedved! Ne várd meg, hogy fizikai tünetek, fájdalmak, vagy akár egy komoly betegségek állítsanak meg!
Legendás nevettetőnket? Hofi Gézát idézve:
’Kell egy kis áramszünet,
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.”
/Hofi Géza: Próbálj meg lazítani!/
Mi az a szünet?
A szünet alatt leggyakrabban olyan szervezett elvonulásokat értünk, amelyek teret, és időt adnak arra, hogy az elvonulás résztvevői csak létezzenek, hogy a világ zaja elől elbújva elmélkedjenek, és válaszokat kapjanak a kérédseikre.
A szünet az én értelmezésemben minden olyan – az öngondoskodás katgóriájába sorolható – tevékenység, mely csökkenti a stresszt, és feltölt:
👉Olyan aktív, vagy passzív tevékenység, ami kizökkent a mókuskerékből, miközben gondolkodásra, változtatásra, a következő lépés felismerésére szolgál.
👉Olyan magunkra szánt idő, ami lehetőséget ad, hogy lélegzethez jussunk, átvitt, vagy a szó szoros értelmében.(A légzés jótékony hatását nem lehet elégszer ismételni.)
👉Emlékezés, pontosabban önmagunk emlékeztetése arra, ami jó az életünkben, ami lelkesít, ami inspirál minket.
👉Álmodozás, amikor felszínre törhetnek a belső vágyaink mindenféle kontroll nélkül
👉Az a pillanat, amikor teret adunk a fájdalmunknak, a szomorúságunknak, a felbukkanó kérdéseinknek, és válaszainknak a múltunkkal, jelenünkkel, és jövőnkkel kapcsolatban.
A szünet történhet egyedül, elvonulva egy csöndes helyre.
De szünetelhetünk zenehallgatás, filmnézés közben, vagy akár társaságban, másokhoz, szeretteinkhez kapcsolódva is.
Számtalan „szünet”- gyakorlat van, ami támogat abban, hogy a mókuskerékből kilépve feltöltődj.
Viszont ez a bejegyzés véges, ezért az érdeklődőknek elolvasásra ajánlom Danielle Merchant Szünet c. könyvét.
Aki viszont hathatósabb megoldásra vágyik, jó szívvel ajánlom személyes támogatásomat coachinggal.
ÉRDEKLŐDÖM